Tejföl - 5.0 out of 5 based on 1 vote
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
Pin It

TEJTERMÉKEK
TEJFÖL
csökkentett zsírtartalmú (18- 10%), ún. salátatejfölök, növelt zsírtartalmú (25%25), ún. krémtejföl, májas állományú, pasztőrözött, habart nyers (házi, paraszt) vagy habart utóhőkezelt (tartós)
Dél-Dunántúl
savanyú tejszínkészítmény.
A tejföl fehér színű, krémes állagú, savanyú tejszínkészítmény, amely a házi technológia szerint frissen fejt, meleg, nyers tej megalvasztásával és felfölöződött részének lekanalazásával készül. A házi készítmény kb. 18-25%, az eredeti ipari termék 20% zsírtartalmú.
Ma egyre gyakoribbak a csökkentett zsírtartalmú (18-10%25), ún. salátatejfölök, ugyanakkor ritkább az emelt zsírtartalmú (25%), ún. krémtejföl.
A tejföl fogyasztása a késői középkortól kezdve, a keresztény vallás elterjedésével nőtt meg, mert a böjti napokon a sertészsír fogyasztása tiltott volt. De a tejtermék, a tejzsír és a tojás fogyasztásának tilalma alóli felmentés lehetséges volt. Az esztergomi érsek például 1611-ben kért és kapott felmentést Magyarország és a hozzá csatolt tartományok számára. 1635-ben az egri egyházmegyében is kihirdették a tejfélék böjti engedelmét azzal a kitétellel, hogy: „Csak akik tej és tojás evése nélkül böjtölnek, meg ne vessék azokat, akik élnek a lehetőséggel és eszik a tejet és a tojást.”
A tej felszínén összegyűjtött tejzsiradékot, a tejfölt étkezésre használták. Elsősorban vaj-készítésre, de tejföllel közvetlenül főztek is, behabartak leveseket. A honfoglaló magyarok a vajat már ismerték, de nem tejfölből, hanem tejből vagy savanyú tejből rázással készítették. Nyugat-Európában viszont a rázásnál jóval termelékenyebb új eszközzel, a köpülővel készítették a tejszínből vagy a tejfölből a vajat.
Magyarországon a szokásos tejfeldolgozási rendszer főként a tehéntejre alapult. A tejet magas cserépedényekben, fazekasok által készített kerámiaköcsögökben altatták. A megaludt tej vagy közvetlen fogyasztásra, vagy a tejföl és a sovány aludttej széjjelválasztására szolgált. A nagy zsírtartalmú tejekben vastag tejföl képződött a tejesköcsögökben. A juhtejet csak a nagyobb mennyiséget feldolgozó pásztorok fölözték le, a sajtnak való beoltás előtt. A magas tejesköcsög alkalmazása a Kárpát-medence sajátossága, Európában a tejföl szempontjából praktikusabb széles, nagy felületű, alacsony tejesedényeket használták.
A tejfölt főzésre vagy vajkészítésre használták fel a magyarországi paraszti háztartásokban. Tejföllel kenték meg a kenyérlángosokat, a kelt tészták tetejét. Ez az ízesítés mellett a színét is szebbé tette. De a tejfölt kenyérrel, kukoricamáléval is fogyasztották. A magyarországi tejgazdálkodásban élenjáró német parasztok asszonyai, az ún. milimárik szállították a városokban házhoz a tejet, tejtermékeket, a tejfölt. A városi piacokon, vásárokban a tejes kofák a városi tanács által kijelölt külön helyen árusították a tejfelt és a tejes árukat. A tej és a tejfel hamisításának megelőzésére a városi tanácsok szigorú rendeleteket hoztak, amire szükség is volt a csalárd, vizező vagy lisztező tejfeles kofák miatt.
Önmagában kiflivel, zsemlével fogyasztjuk, vagy magyaros ételekhez (túrós csusza, rétes, tejfölös túró stb.) használjuk. Megközelítőleg 7 kg/fő mennyiséget fogyasztunk belőle évente.
&filetext9=A házi technológia szerint a tiszta körülmények között, frissen fejt, meleg, nyers tejet mázas cserépköcsögökbe szűrték, amelyben rendszerint 24 óra alatt szobahőmérsékleten megaludt úgy, hogy a felfölöződés miatt felül egy 20-25% zsírtartalmú, savanyú tejszín (tejföl) gyűlt össze, amelyet kanállal az alatta lévő zsírszegény aludttejről leszedtek és meghabartak. Az ipari gyártás annyiban tér el a házitól, hogy a friss tejszínt fölözéssel nyerik, amelyet homogénezés és pasztőrözés után vajkultúrával savanyítanak. Az alvasztás májas állományú terméknél műanyag pohárban, habart, tartós terméknél tankban történik. Jellemzően műanyag pohárba, ritkábban laminált papírdobozba csomagolják.
Ma az ország minden területén készítik és forgalmazzák, nagyrészt friss változatban. A termelők száma legalább negyven. Termelése a homogénezéses gyártási eljárás 1971–76 közötti bevezetése után ugrásszerűen megnőtt, ma mintegy 70 ezer tonna/év.
A termék, illetve annak neve és eljárása üzemi know-how-nak minősül, egyes készítmények államjogi védelem alatt állnak.

Pin It
Tags:

Zalai füstölt sajt - 5.0 out of 5 based on 1 vote
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
Pin It

TEJTERMÉKEK
ZALAI FÜSTÖLT SAJT
Zala megye - Göcsej (Zalaegerszeg)
félkemény sajt
kellemesen füstölt, félkemény sajt.
A zalai füstölt sajt henger alakú (26-28 cm hosszú, 9-10 cm átmérőjű), 1,5-1,8 kg tömegű sajt. Alap- és fedőlapja kissé domború, a lapok és az oldalfelület találkozásánál az élek kissé legömbölyítettek. A sajt vékony kérgű, rajta a forma rajzolata halványan látható, felülete halványsárga, gyengén zsíros tapintású.
A metszéslap egyenletesen halványsárga, amelyen néhány erjedési lyuk látható. Állománya rugalmas, jól vágható, jól szeletelhető, szájban elomló. Szaga jellegzetesen füstölt, enyhén savanykás. Íze jellegzetesen zamatos, kellemesen füstölt, savanykás, enyhén sós. Csomagolása crayovac zsugortasak. A fólia sértetlen, és jól simul a sajt felületére. Szárazanyag-tartalma legalább 53,5%, zsírtartalom a szárazanyagban (relatív zsír) legalább 42,5%, konyhasótartalom legalább 1%, legfeljebb 2%.
A sajt elnevezése a térség, illetve Zala megye tradicionális szarvasmarhatartásának, a XX. század elejétől formálódó paraszti tejgazdálkodásának jellegadó voltára utal. Zala megye tejszövetkezeteiben már az 1930-as évektől gyártottak füstölt, zsíros, félkemény sajtokat. Ezek nagyrészt blokk vagy korong formában készültek. A második világháborút követően, a hazai tejipar átszervezése után Zalaegerszegen üzemi keretek között gyártották tovább. Az 1980-as évek elejétől a korábbi formák henger alakra változtak. A természetes füstölést füstaromával helyettesítették, amitől külső színe a sajttésztáéval azonos. Fogyasztása a füstölt ömlesztett és a gyúrt natúr sajtok forgalmazásával valamelyest visszaesett, de ma is népszerű jellegzetes tulajdonságai miatt.
Hagyományos és melegszendvicsek készíthetők vele, adható reggelire, tízóraira, uzsonnára, vendégvárásra. Sajt- és hidegtálak speciális alkotója, felhasználhatják sajtsaláták készítésére. Fogadásokon - füstölt sajt sonkával - kitűnő csemege. Fehér és vörös asztali borok lehetnek a kísérői.
A nyers tehéntejet pasztőrözik, majd a beoltási hőmérsékletre, 32 °C-ra visszahűtik, és beállítják a sajttej zsírtartalmát 2,9%25-ra. Az alvadó- képesség javítására kalcium-kloridot, a puffadás megelőzésére kálium-nitrátot adnak hozzá. A sajttészta egyenletes sárga színének biztosítására sajtfestéket, a jellegzetesen füstölt íz kialakítására füstaromát, a savanyodás biztosítására vajkultúra (Str. lactis, Str. cremoris, Leuconostoc citrovorum, Leuconostoc dextra-nicum) színtenyészetet adagolnak. Megfelelő savanyodás után a tejet annyi oltóval oltják be, hogy az alvadás 30 perc alatt következzék be.
Amikor az alvadék kemény, májas törésű, búzaszem nagyságú darabokra aprítják. A savó egy részének leszívatása után, az eredeti kádtej mennyiségére vonatkoztatott 10% alvadékmosást alkalmaznak a betúrósodás6 elkerülésére.
Ezt követően a megfelelő savanyodás és az alvadékszilárdság további formálása érdekében az alvadékot 38 °C-ra melegítik, majd keverik, esetleg pihentetik.
A kellően kidolgozott alvadékot a kádban ülepítik, majd feltolják, préslapot helyeznek rá, és 90 percig préselik. Így biztosítják, hogy az alvadékrögök összetapadjanak, majd az érlelés alatt összeforrjanak, kerek, szabályos erjedési lyukak keletkezzenek. Ezt követően az alvadéktömböt feldarabolják és formákba rakják.
A formákban szintén 90 percig préselik. 24 óráig tartó, 20-22%-os töménységű sófürdőben való sózás után crayovac zsugortasakba csomagolják, és 3-4 hétig érlelik. Az érés belülről kifele történik.
1978-ban változott a mostanira a technológia. Addig a sajtokat méretüktől és a kívánt színtől, íztől függően egy vagy több napig hidegen (25 °C körüli hőmérsékleten) füstölték. A füstöléshez kizárólag keményfát (tölgyet, bükköt stb.) használtak, mert a fenyőféléktől terpentinszerű szagot kapott a sajt. A jellegzetes füstízt a sajtba diffundáló füstanyagok adták.
A termék a technológia megváltozását követően világosabb színű és a műanyag fóliában történő érlelés miatt kéreg nélküli lett.
100 liter tejből 9-10 kg sajt készül.
A privatizációt megelőzően a Zalaegerszegi Sajtgyárban készítették. Ma kizárólag a Grót-sajt Kft. Zalaszentgróti Sajtüzemében állítják elő a Bongrain-érdekeltségű Pannontej Rt. és a Grótsajt Kft. között létrejött szerződés alapján. Mennyisége a füstölt, ömlesztett (pl. Karaván, Oázis) és a gyúrt (Kun, Bán) sajtok megjelenésével, illetve térhódításával visszaszorult. Évente 40 tonnát állítanak elő.
Maga a termék, valamint neve és eljárása üzemi know-how-nak minősül, a Pannontej Rt. tulajdonát képezi.

Pin It

KÖMÉNYES SAJT - 5.0 out of 5 based on 1 vote
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
Pin It

Tolna megye, Tamási, Szekszárd
röglyukas, ízesített, sovány, félkemény sajtkülönlegesség
a zsíros, félkemény sajtokhoz képest 2,5-szer kisebb zsírtartalmú, lágyabb állományú, kellemesen fűszeres ízű sajt.
A köményes sajt korong vagy hasáb alakú, 1,5-2,5 kg tömegű, kívül-belül csontszínű, sok kisebb röglyukkal egyenletesen ellátott, metszéslapján a köménymagoktól sötétszürkén
pettyezett, kéregflórás vagy anélküli (fóliában érlelt), sovány, félkemény sajt. Állománya lágy, néha enyhén pépes, kissé rideg, szájban mérsékelten elomló, szaga és íze jellegzetesen köményes, tejsavasan friss jellegű, kellemesen sós. Szárazanyag-tartalma 45-47%25 körüli, amelyen belül 10%25 a zsír- és 31%25 a fehérjetartalom. Úgynevezett "fele zsírtartalmú", pasztőrözött tejből készül.
&filetext7=A hét legnagyobb tejipari vállalat államosítása után, 1948. augusztus 26-án hozták létre a Tejipari és Értékesítő Nemzeti Vállalatot 32 üzem bevonásával. Tolna megyében az államosított Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ dombóvári üzemét összevonták a Dombóvári Vajtermelő Központtal, melyet a Gazdasági Főtanács 2959/1948. számú rendelete alapján nemzeti vállalattá alakítottak. Az 1931. augusztus 30-án alakult Tolna Megyei Tejszövetkezetek Szövetkezetét az 1949. évi XX. törvény alapján államosították. Az üzemeket a pécsi központú Dél-dunántúli Sajt- és Vajtermelő Nemzeti Vállalatba, a dombóvári vajgyárat a kaposvári Dél-magyarországi Tejipari Nemzeti Vállalatba olvasztották. "1950. október 1-jén alapították meg a Tolna Megyei Tejipari Egyesülést a Dombóvári, Tamási és Kölesdi Tejipari Vállalatok részvételével. A dombóvári vajgyárhoz a mágocsi sajtüzem, a majosi vajgyár, később a magyarszéki kisüzem, a tamási vállalathoz a szakályi tejet szállító állomás, a tabi és az igali sajtüzem, majd 1952-től a szekszárdi sajtérlelő tartozott, a kölesdi vajgyár önálló egységként működött." (Kápolnás, 1997. 129.) A kölesdi vajgyárat 1952 szeptemberében leszerelték, helyette 7-8 ezer liter tej feldolgozására alkalmas sajtgyárat létesítettek. A sajtüzemek főleg trappista, óvári, eidami és Pannónia sajtot állítottak elő.
A mágocsi sajtüzemben az óvári sajt volt a fő profil, majd az 1950-es évek elejétől megkezdték a köményes sovány sajt gyártását. Az 1951. évi statisztikákban még nem találhatjuk meg a köményes sajtot, de 1953-ban már 208, 1955-ben 304 mázsát vásárolt fel a Tolna Megyei Tejipari Egyesülés.
Az élelmiszeripari miniszter 2166/1955. MI. számú rendelete 1955. március 23-án alapította meg a Tolna Megyei Tejipari Vállalatot a Tejipari Egyesülés jogutódjaként. A különálló dombóvári, tamási és kölesdi üzemeket központi irányítás alá vonták. 1959-ben bezárták a mágocsi, az igali és a tabi sajtüzemet. Profiljukat a dombóvári és az 1960. május 1-jén üzembe helyezett szekszárdi üzem vette át. A tudatos profilváltásnak és a felvásárolható tejmennyiség növekedésének köszönhetően dinamikus emelkedésnek indult a vállalat sajttermelése. 1960-ban 1068,4 mázsa köményes sajt került ki a dombóvári, a kölesdi és a szakályi sajtüzemből. Az 1970-es évek elejéig 14-féle sajtot gyártottak, nagyobb mennyiséget viszont csak hatféléből.
Az 1970-es években korszerűsítették a tejüzemeket, és ezzel párhuzamosan specializálódott az egyes egységek termékszerkezete. A köményes sajt a szakályi üzem profilja volt, ahol 2485 mázsa eidamit, 2601 mázsa óvárit és 927 mázsa köményes sajtot állítottak elő 1978-ban. A köményes sajt díjat kapott ugyanebben az esztendőben a BNV-n.
1983. március 29-én adták át az ipar legnagyobb sajtüzemi beruházását, a szekszárdi Sajt-, Tej- és Porító Üzemet. A termelés megindulása után a dombóvári tej- és a tamási sajtüzem kivételével bezárták Tolna megye összes tejipari üzemét. Dombóváron megszüntették a sajtgyártást. Az ízesített sajtok (köményes, fokhagymás, pritaminos) és a szekszárdi csemege, majd 1991-től az óvári és tolnai sovány sajtok gyártását Tamásiba helyezték át.
&filetext8=Különösen zöldségekkel, gyümölcsökkel fogyasztható főételként vagy étkezések utáni csemegeként. Szendvicsek, sajttálak elmaradhatatlan alkotója. A fogyasztás mértéke 0,03 kg/fő/év.
&filetext9=A csökkentett zsírtartalmú, pasztőrözött tejet tejoltóval a szokásos berendezésekben (üst, kád, tank) édesen megalvasztják. A rögökre aprított és kidolgozott (keverés, utómelegítés) alvadékról teljesen leengedik a savót, az alvadéktömeget levegőn átforgatással megfázatják, köménymaggal keverik, savó nélkül formázzák, sólében sózzák, majd érlelik.
&filetext10=Ma nagyrészt a Tolna megyei Tamásiban, kisebb részben a Bács-Kiskun megyei Bácsbokodon készítik évi néhány száz tonna mennyiségben. A termék és eljárása üzemi know-how-nak minősül.

Pin It

JUHTÚRÓ - 5.0 out of 5 based on 1 vote
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
Pin It

gomolyatúró, liptói túró, székelytúró, hólyagtúró, kászutúró, szalámi-túró, csípős túró, bödöntúró, burduff 

a tej eredete szerint

Észak-Alföld

juhtejes vagy juhtej jellegű zsíros sajtkészítmény

juhtejből vagy juh- és tehéntej keverékéből készül, és jellegzetes juhtejes, sós, csípős íze van.

A juhtúró vajszerűen kenhető, sima, csomómentes, fehér vagy halvány zöldessárga árnyalatú termék. Szájban könnyen olvadó, kissé ikrás. Íze, szaga jellegzetes, kissé csípős, savanykás és enyhén sós. Elnevezésével ellentétben a juhtúró nem túró, hanem oltós alvasztású sajt, amely gomolyából készül, a gomolya feldolgozásának eredményeként. Szárazanyag-tartalma 53-56%, relatív zsírtartalma 45-48%.

A juhtúrót jelentő brindza szavunk első írásos említése 1546-ból ismert: "casei in vtres compositi bronza vocati" szövegkörnyezetben. (TESZ I. 1967. 370.) A kifejezés román kölcsönszó a magyarban, esetleg ukrán vagy szlovák közvetítéssel. Egyike a XIV-XV. századi vlach kolonizációval, illetve pásztorvándorlásokkal a magyar nyelvbe és a tejkonzerválás technológiájába kerülő eljárásoknak, ami a tejoltó anyagok használatával és a sajtkészítéssel függ össze. A történeti nyelvben számos alakban felbukkant: bronza, berence (1548), brenze, brynza stb. A XVI-XVII. században a bőrtömlőben vagy faedényben tárolt túrót darabszám számolták, 1643-ból már túrószárító kamra meglétéről is tudunk (Zemplén megye, Észak-Magyarország). Készítése a XVIII- XIX. században általános volt mind a hegyvidéki, mind a sík vidéki juhászoknál, a juhtartó parasztoknál. A XIX. században a piaci körzeteknek megfelelően, az egyes tájakra jellemző változatai alakultak ki, ezek elnevezése ma is ismert a városi kereskedelemben is.

Ételkészítéshez közvetlenül használják. Kenyérre kenve, zöldpaprikával, hagymával, fekete retekkel, valamint önállóan is fogyasztható. Reggelire, tízóraira kiváló. Esti találkozókon a vörösbor kitűnő kísérője.

Jellemzően tömbökben kerül a kereskedelembe, kimérve árusítják.

Előállítása két munkafázisból áll: előbb a juh- vagy kevert tejből gomolya készül, majd a gomolyát feldolgozzák. A szokásos gomolyakészítési technológiával tömböket állítanak elő. 16-20 napos érlelés után a gomolyát minőség szerint összeválogatják, a kérget vékonyan lehámozzák. Szeletekre vágás után átdarálják, szükség esetén vajat adnak hozzá és sózzák.

Pihentetés után újra átdarálják, simítják egészen vajszerűen kenhető állományig, majd fabödönbe, celofánba, műbélbe, pergamenbe csomagolják.

Esetenként kisebb tömbökben hozzák forgalomba. 

Dél- és Közép-Alföldön, valamint Észak-Magyarországon (Kunszentmárton, Nagybánhegyes, Szécsény) készítik, éves szinten megközelítőleg 100-200 tonna mennyiségben. 

Neve és gyártási eljárása magyar know-how-nak minősül. 

Pin It

GOMOLYA - 5.0 out of 5 based on 1 vote
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
Pin It

palócz gomolya, Kunság gomolya, sváb gomolya
juh-, tehén- és kecskegomolya, natúr és füstölt
Észak-Alföld, Dél-Alföld
formatartó, röglyukas, zsíros, friss sajt
gazdag röglyukassága ellenére jól szeletelhető, látványos megjelenésű, friss sajtkülönlegesség.
A gomolya cipó formájú (a nevét is innen kapta), sózott, röglyukas, friss sajt. Tömege kb. 3 kg, külseje sima, de felismerhető rajta a csurgatóforma (vászon, műanyag szövet) rajzolata, kissé nedves tapintású. A sajttészta egyenletesen csontfehér, metszésfelülete gazdagon röglyukas, állománya sima, néha enyhén fénylő, rugalmas, jól szeletelhető, formatartó, kissé rágós. Szaga és íze üdén friss, tejsavas, aromás, kellemesen sós. Szárazanyag-tartalma 50-56%, szárazanyagra vonatkoztatott zsírtartalma
45-47%, konyhasótartalma 1,6%. Amíg régebben a nyers juhtej, a XX. század első felében pedig a nyers vegyes tej volt jellemzően az alapanyaga, ma főleg iparilag pasztőrözött tehéntejből gyártják.
Gomolya szavunk első említése 1594-ből adatolható "sayto szek. gomoliak" alakban. (TESZ I. 1967. 1073.) A szó szláv, vélhetően délszláv eredetű a magyar nyelvben, ami - a tejkonzerválás technológiájával együtt - a Balkán felől érkező, a történeti Magyarország peremvidékén végigvonuló, majd megtelepedő vlach-jogú pásztornépekkel került hozzánk. A juhtejből készült gomolya a XVI-XVII. században már egész Magyarországon közönséges piaci termék, valamint a pásztorok adózásának forrása is volt. Ugyanakkor például Észak-Európában kizárólag a földesurak, illetve az uralkodó birtokain készült juhsajt. A kutatás még nem tisztázta egyértelműen, hogy az 1368-tól írásban is megjelenő sajt (caseus) szavunk, valamint a forrásokban előforduló formagia (vélhetően a mediterrán eredetű formaggio, sajtkávában formált termék nevéből) területileg és technológiában miként függ össze egymással. Bizonyos, hogy a XVI-XVII. században a források még elsősorban juhsajtról szólnak, ritkább a tehéntej effajta konzerválása. 1643-ban azonban Nyugat-Magyarországon már elkülönítik a juhsajtot és a vesling sajtnak nevezett (a bajor-osztrák Fässlein szóból) tehéntejkészítményt. (A vesling szó később eltűnik a magyar nyelvből.)
A XIX-XX. században már általánosan elterjedt a sajt készítése a parasztok kisebb magánjuhászataiban éppen úgy, mint a tehéntejet feldolgozó gazdaságokban, és elfogadott mindkettőnek a gomolya elnevezése is. Észak-Magyarországon az egy-két napos, friss termék neve a parasztoknál gomolya, a juhászoknál édes sajt. Hasonlóan összefonódik a két terminus az ország más részein is.
Nagyobb mennyiségű tejnél egy fejés, máskor általában két fejés tejét dolgozták fel egyszerre. A meglangyosított tejhez oltót kevertek (50 literhez 1/4 liternyi, vízben áztatott oltóanyagot), majd egy órát állni hagyták. Ennek leteltével egy vagy több alkalommal megtörték, hogy a savó váljék ki belőle, és laza szövésű szűrőruhán átöntötték. A ruha mérete meghatározta a sajt mennyiségét is. Hagyták lecsöpögni, majd sajtszárító asztalon szikkasztották, vagy sajtpréssel nyomták ki a még benne levő savót. (Mindkét eszköznek vannak XIX. század eleji múzeumi példányai.)
Önmagában vagy magyaros túrókészítmények (juhtúró, gomolyatúró, csípős túró, liptói túró) alapanyagaként fogyasztjuk.
A tejet a szokásos eszközökben (üst, kád, tank) tejoltóval édesen alvasztják. Az érlelő flóra nyers tejnél a vadflóra, pasztőrözött tejnél a vajkultúra, a tejoltó mellett. A rögökre aprított (felvágott) alvadékról elsőként részlegesen, majd a megfelelő alvadékkidolgozás (keverés, utómelegítés) után teljesen leengedik a savót. Ezt követően a savó nélküli alvadéktömeget levegőn átforgatva megfázatják, sózzák, és vászonruhában végleges formára csurgatják. A friss vagy néhány napig érlelt gomolya átlátszó celofánban vagy műanyag fóliában jut el a boltokon keresztül a fogyasztókhoz.
Ma is döntően azokon a területeken lévő, közepes nagyságú és kisebb sajtüzemek állítják elő, ahonnan a gomolya származik.
Regionális termelése ellenére forgalmazása országos.
A termelés az utóbbi években fokozatosan nő, napjainkban mintegy 500 tonna/év körüli. A termék neve és gyártási eljárása magyar know-how-nak minősül.

Pin It
©2022 Kontraszt Web és Videó Stúdió Szeged. All Rights Reserved.

Keresés