Pierre-Auguste Renoir és a gasztronómia
A művészek gyakran adják tanújelét annak, hogy jártasak a konyhaművészetben is. Mint ahogy a mesterszakácsokban ott bujkál a képzőművészi tehetség, gondoljunk csak egy szépen megtálalt ételkölteményre, nem is beszélve a szakácsversenyek remekműveiről. Ma megpróbálom önöket bevezetni az egyik legnagyobb impresszionista festőművész, Pierre-Auguste Renoir konyhájába, persze csak képletesen. Renoir keveset evett és természeténél fogva inkább az egészséges, egyszerű ételek híve volt. Egy új kapcsolat vagy utazás viszont hatással volt gasztronómiai ízlésére.
Pablo Ruiz Picasso és a gasztronómia
Lautrec és az édes élet
Szüreti népszokások, hagyományok és ételek
Az ősz, többek között a szüret ideje. Dalok, mesék, népszokások, babonák színes szövevénye övezi a magyar szőlőt, a magyar bort. A tizenhatodik és tizenhetedik században igazi sátoros ünnepnek számított a szüret, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. Ezekben az időkben még a bíróságok is felfüggesztették a működésüket. A szüretelés kezdete a régi tapasztalatok szerint Terézia, Orsolya vagy Simon, Júdás napjához volt kötve, vagyis a magyar szőlővidékek többségében legkorábban október második felében kezdődött a szüret.
A paprika története
A paprika története
Láng Görgyöt faggatta egy angol vendége a magyar konyha titkairól. Ezt válaszolta: édes hagyma, nemes paprika, vajpuha szalonna, sűrű tejföl és ezer év tapasztalat. Emeljük ki ezek közül a paprikát, a hazai gasztronómia büszkeségét, amelynek nimbuszát az utóbbi időben igencsak sikerült megtépázni. Nem lehet véletlen, hogy a paprika lett a legjellegzetesebb magyar fűszer. A paprika a magyar konyhaművészet számára nemcsak egy fűszer a sok közül, hanem különleges, páratlan aromájával, szép színével elengedhetetlen része.
Móra Ferenc és a gasztronómia
Mikszáth Kálmán az ízek birodalmában
Az olvasóközönség Mikszáth Kálmánt, mint a vendéglátás krónikását általában a pénzügyminiszter reggelijéről, és a parlamenti étkezésekről írott soraiból ismeri. Azt már csak kevesebben tudják, hogy a tizenkilencedik század hetvenes éveiben itt tartózkodása, újságírói pályája idején gyűjtötte egybe és adta közre Szeged korabeli vendéglátóhelyeinek érdekességeit. Tőle ismerjük többek között az akkori "Fekete Sas", az "Arany Páva", a "Hét Választófejedelem", a "Próféta" és sok kisebb vendéglátóhely sikertörténetét, különleges eseményeit. Így az "Arany Oroszlán" volt Szeged Pilvax. Az olvasóközönség Mikszáth Kálmánt, mint a vendéglátás krónikását általában a pénzügyminiszter reggelijéről, és a parlamenti étkezésekről írott soraiból ismeri.
Fröccs ismereti kiskáté
Egy mondás szerint, aki a borba vizet tölt az egyéb galádságokra is képes. Ennek ellenére kis hazánkban komoly hagyománya van a fröccsözésnek. Dédszüleink a nyári hőség idején még vermelt jéggel hűtött spriccert ittak. A millennium után az előző századfordulón kezdődött a divatja a fröccsnek ivásban és a vendéglátóhelyi kínálatban egyaránt. A köznyelv és az irodalmi művek is hamar megkedvelték a "fröccs", "fröccsözni" szót, amely Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Bródy Sándor és Hunyady Sándor számtalan művében gyakorta fordul elő. Fokozatosan szokta meg a szót és az italt a nagyközönség. A németből átvett "spritzer", illetve a "fröccs" szódavízzel hígított bor. Vannak azonban másfajta fröccsök is. A máig népszerű Gundel vendéglő most is látható épülete teljes szépségében több mint száz éve készült el, de már a tizenkilencedik század hetvenes éveitől volt a helyén egy híres vendéglő, amelyet Wampeticsnek hívtak.