SÖTÉT TROMBITAGOMBA

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
Pin It

A Sötét trombitagombához közelrokon faj a Fodros áltrombitagomba [Pseudocraterellus undulatus (Pers.: Fr.) Rauschert = Pseudocraterellus sinuosus (Fr.: Fr.) Reid]. Ugyanazon régiókban fordul elő, hasonló élőhelyen és időben, de lényegesen ritkább faj.

a magasabb (4-600 m feletti) területek

Egyéb magyarországi előfordulás: Nyugat-Magyarország hegyvidékei, dombságai

gyűjtött és feldolgozott gomba

a sötét színű ehető gombák között frissen és szárítva egyaránt a legillatosabb és a legjobb ízű.

A sűrű, tömött csoportokban megjelenő fiatal Sötét trombitagombák (Cratarellus cornucopiodes L.: Fr., Rókagombafélék családja: Cantharellaceae) alakja a növekedés során már alig változik. A fejlett példányok kb. 5-15 cm magasak, trombitaszerűen kiterülő felső részük 3-5 cm széles, fodros, hullámos, aláhajló. Berepedezhet vagy akár fel is penderedhet. Mélyen, szinte a tövéig tölcséres, csöves. Felszíne finoman szálas, pikkelykés, pelyhes, nedves időben barnásfekete, fekete, egyébként feketésszürke, sötét szürkésbarna. Külső része mindig világosabb hamuszürke, ritkábban acélkékes árnyalattal. Ahogy érnek fehéres spórái, a kezdetben sima, majd gyengén gyűrődő, ráncos felület mind világosabb lesz. Szürkés húsa fiatalon törékeny, ropogós, később szívós, végül bőrszerűen rugalmas lesz. Illata gyengén fűszeres, íze nyersen fanyar, nem élvezhető.

A Sötét trombitagomba nem szerepel a magyar nyelvtörténeti és történeti munkákban, ami azt is jelzi, hogy másodlagos és csak helyi gazdasági jelentőségű lehetett a múltban. Istvánffi 1899-ben gyakori, ehető gombaként ismerteti ezt a fajt is.

Gyűjtése és fogyasztása az elmúlt évtizedekben megnőtt, ami két tényezőre is visszavezethető. Meg- és felismerését segítette, hogy az 1950-es évek elejétől számtalan gombaismertető könyv jelent meg, ezek segítségével azonosítása nem jelent gondot. Ugyanebben az időszakban kezdte meg az akkori Erdei Termékeket Értékesítő Vállalat a gomba szervezett gyűjtését és felvásárlását.

Európa-szerte értékes gombának tartják, bár sötét színe miatt német, francia és olasz elnevezése nem sok elismerést tartalmaz: "Totentrompete", "Trompette des morts", "Trombetta dei morti". Az angolok viszont a helyenként bőséges megjelenése miatt dicsérő névvel illetik: "Horn of plenty".

Önmagában is elkészíthető, de más gombával is keverhetjük. Főzés vagy sütés (pl. gombavagdaltként) során illata erősebb, és kitűnő, összetett fűszeres az íze. Szárítani igen egyszerű. A megtisztított gombát tiszta hálóra vagy vászonra helyezve, szellős, félárnyékos helyen csörgőre szárítjuk. Szárítmányként vagy gombaporként egyaránt jól használható. Pora jól ízesíti a leveseket, mártásokat, salátákat.

Nyár közepétől október végéig terem, ha az eső mennyisége engedi, akkor szinte folyamatosan. Régióiban az augusztus vége, szeptember eleje szokott a legszárazabb lenni, akkor csak helyenként található meg. Főleg bükkösök, gyertyános bükkösök talaján, mohapárnák között, csokorszerű csoportokban jelenik meg. Magányosan soha nem találjuk. Savanyú talajú cseres tölgyesekben is előfordul. Fenyők alatt ritka.

Alig emlékeztet a rókagombára vagy egyéb kalapos gombára, pedig ezeknek a rokona. Sötétszürkés, barnásfekete színével első pillantásra nem vonzó, sőt, tartózkodást vált ki. Gyűjtése és felhasználása mégis elterjedt a hegyvidékeken, mert értékes, ízletes csemegegomba.

A Sötét trombitagombát célszerű már az erdőben, a többi gombától elkülönítve úgy gyűjteni, hogy a tönkjét letisztítjuk, vagy egy csoportot marokra fogva a tönk alsó felénél levágjuk. Így kevésbé sérül a talajban maradó fonálzata.

Jóllehet Európában sokfelé ismert, mégis nagyon keresett és értékes a Magyarországról exportált Sötét trombitagomba, mert hazánkban folyamatosan terem júliustól október végéig, és szárítmánya sokkal tartalmasabb, mint a másutt előállított terméké. Ennek titka abban rejlik, hogy a hazai, viszonylag szárazabb, kontinentális jellegű klímában gyorsabban kiszárítható, ezért illatát, ízét az átlagosnál jobban megőrzi.

Előkészítése a szárításhoz igen egyszerű, ugyanis nem kell a termőtesteket szeletelni, hiszen a tölcséres termőtest kartonpapírnál alig vastagabb húsa gyorsan szárad. A légszáraz és csörgő keménységű szárítmány gyorsan molyosodhat, ezért a szárítás befejezése után azonnal jól záró, de szellős vászon- vagy papírzacskóba (zsákba) kell helyezni, száraz, hűvös, tiszta helyen, más illatos anyagtól távol kell tárolni.

Nedves tartósításra is kiválóan alkalmas. Egyaránt jól tartósítható a 3%-os ecetet és ízlés szerint fűszereket tartalmazó lében vagy a 20%-os konyhasót tartalmazó, hasonlóan fűszerezett oldatban. Ebben az esetben nemcsak maga a gomba húsa, de a tartósítólé is fűszerező hatású lesz, mert íz- és illatanyagainak egy része a termőtestből a tartósítóoldatba jut. Nedves tartósítás előtt egy percig forró vízbe merítjük a gomba termőtesteket, hogy az autolizáló enzimek működését megszüntessük, ezzel egyféle sterilizálást is végzünk.

Piaci árusításra engedélyezett gomba, melyet a régiók városainak piacaira rendszeresen szállítanak a gyűjtők. A gombanagykereskedők frissen exportálják is, bár kevesebbet visznek belőle külföldre, mint a sárga rókagombából. Az észak-magyarországi régió egyik legjobb termővidékein, a Mátra hegység északi lejtőin

- Rimóczi I. adatgyűjtése alapján - 1998-ban egyetlen begyűjtőhelyen frissen 1000, szárítva 110 kg-ot, míg 1999-ben ugyanitt 800 kg friss trombitagombát és 120 kg szárítmányt vettek át. 

Budapest vásárcsarnokaiban 1998-ban 900 kg-ot, 1999-ben 545 kg-ot forgalmaztak. Szárítmányát 100 és 250 g-os kiszerelésben a gombaárusító helyeken egész évben, folyamatosan árusítják (Lovász K. adatai). Exportra 1998-ban 20, 1999-ben 25 tonna szárított Sötét trombitagomba került (Cselovszki G. adatai).

A begyűjtők adatai azt jelzik, hogy a fent megadott mennyiségeknél jóval többet hasznosít a lakosság saját célra.

 

Pin It
©2019 Kontraszt Web és Videó Stúdió Szeged. All Rights Reserved.

Keresés