Grande Chartreuse és a néma remeték elixírje

Grande Chartreuse és a néma remeték elixírje - 4.0 out of 5 based on 1 vote
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 4.50 (1 Vote)
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
Pin It

Grande Chartreuse és a néma remeték elixírje

A híres Chartreuse gyógynövénylikőr az egyetlen amit mai napig artisanal módon szerzetesek állítanak elő. Az elixír ami a likőr alapja, százharminc fűszernövényt tartalmaz és a titkát, keverési arányait, három chartreusei szerzetes őrzi.

Régen minden kolostor saját elixírt készített, de a híres Chartreuse gyógynövénylikőr az egyetlen olyan, amit mai napig artisanal módon szerzetesek állítanak elő. Ez a naturálisan zöld, vagy sárga Francia különlegesség, az egész világon ismert és kivívta presztízsét a legjobb italok piacán. A sárga édesebb, enyhén mentolos ízű (alk. 40%), a zöld szárazabb és erősebb (alk. 55%) főként koktélalapanyag, de a franciák forró csokoládéval vagy kávéval is isszák. Az elixír ami a likőr alapja, százharminc fűszernövényt tartalmaz és a titkát, keverési arányait, három chartreusei szerzetes őrzi. A párlat maga gyógyszerként is használatos és a napfénytől védve kis üvegbe, fadobozba zárva árulják. Ahol ezt az elixírt készítik, az a Nagy Kartauzi Kolostor (La Grande Chartreuse) ami építészetileg is rendkívül jelentős. Ez a kolostor az egyike a világban jelenleg még működő tizenkilenc kartauzi monostornak. A kartauzi rend eredete a XI. Századra nyúlik vissza. A barátok szigorú, remeteéletmódot gyakorolnak. A rend tagjai egyszerű cellákban élnek, csak misére és a néma étkezésre gyülnek össze. A kolostort a Rhone-Alpokban keressük, észak-keletre St-Laurent-du-Pont-tól, csak harmincöt kilométerre Grenoble kisváros mellett. A kolostor épületei sajnos nem látogathatók, de közel St-Pierre faluhoz (öt kilóméterre) a Grenoble úton van a kolostor múzeuma (Musée de la Grande Chartreuse -eredeti néven a La Correrie monastery), ami tökéletesen illusztrálja a kartauzi rendet. A kolostor lenyűgöző története Szent Brunoval kezdődött, aki Szent Hugo barátjával álmodta meg erre a barátságtalan helyre, amit a Chartreuse vidék hulladékának neveztek. Az első szerzetesek segítségével építettek egy kápolnát és néhány fa cellát. Hat év múlva Szent Brunot Calabriába hívták ahol új monasztert alapított, majd 1101-ben meghalt. Amikor az eredeti Chartreuse épületeket letarolta az 1132-es lavina, a közelben újra építkezésbe kezdtek a szerzetesek, melyből az eltelt évszázadok folyamán felnőtt a mostani Nagy Kartauzi Kolostor. 1605-ben Marshal d'Estrées adott egy kéziratot a szerzeteseknek ami tartalmazta a gyógynövény-elixír receptjét, mégsem tudható a mai napig sem, hogy ki a tényleges feltalálója a titkos elixírnek. Amit a szakkönyvekben olvashatunk annyi, hogy 1735-ben Jerôme Maubec szerzetes szentelt komoly figyelmet a párlatra, mivel a többi barát túlságosan elfoglalt volt az ércbányászattal és a vasolvasztással. Az alapreceptet követve Jerôme kémikus fejlesztett ki praktikus módszert az elixír készítésére. Utódja, Antoine barát 1764-ben tökéletesítette és ettől kezdve a Grande Chartreuse elixír gyártása többet soha sem változott. Hírneve gyorsan és messze terjedt, gyógyító erejét a gyógynövények medikális tulajdonságai biztosították, fogyasztói mint stimulánst alkalmazták. A környékbeli sz egények fizetés nélkül kapták. Lassan 55%-os likőrt készítésére kezdték használni. A Francia Forradalom idején a titkos recept egy grenoble-i gyógyszerészhez került akit Liotard-nak hívtak.
Chartreuse gyógynövénylikőr1810-ben Napoleon Császár elrendelte az összes olyan gyógyszer begyűjtését, ami "titkos alapanyagot" tartalmazott. Liotard lelkiismeretesen benyújtotta a receptet, de szerencsére a Belügyminiszter visszaküldte azzal a megjegyzéssel, hogy "elutasítva". Liotard halála után a titok visszakerült a monostorba, ahol 1838-ban Bruno Jacquet barát újrakezdte a párolást, majd létrehozta a likőr édesebb változatát, aminek 40%-os alkohol tartalma volt és főként a hölgyek körében vált közkedveltté. 1869-ig a likőr és az elixír a monostor gyógyszertárában készült, majd az üzem átköltözött Fourvoirie-be, ami nem volt olyan magasan mint a Grande Chartreuse. A gyártás t itt végezték egészen az 1935-ös földcsuszamlásig. Ezután a receptet őrző három szerzetes a spanyolországi Tarragona-ban telepedett le és itt folytatták a likőr párolását, majd az üzemelés a Franciáknál, Voiron városában folytatódott. A rend 1940-ben kapta vissza a Grande Chartreuse-t. A likőr készítése teljesen naturális, műtrágya  és vegyszermentes. A szárított gyógynövényeket a kolostor pincéiben fakosarakban tárolják, amihez még vásárolt nyersanyagokat is adnak, majd a beavatott atyák mind a százharminc titkos fűszernövényt ledarálják és zacskókban a közeli Voiron-ba szállítják, ahol a monostor cége bonyolítja le a gyártást és az értékesítést. Az elixír készítése a növények alkoholba való áztatásával kezdődik, majd a párolás következik, ezután az elkészült főzethez még számos nyersanyagot adnak, többek között mézet is. Ezt a keveréket érlelik mielőtt hordókba fejtik, majd nyolc éven keresztül tartó újabb érlelés következik a világ legnagyobb 164 méter hosszú likőr pincéjében.  Nyolc év után az italt palack ozzák és cimkézik: V.E.P. - Vieillissement Exceptionellement Prolongé- (kitűnő hosszú érlelés). Az italt kedvelői jégkockákkal isszák, de fogyasztják hosszú italként is, juice-val, vagy tonic-val.

Chef Laszlo

Január. 5. 2008 Santa Monica, CA

 

Pin It
©2019 Kontraszt Web és Videó Stúdió Szeged. All Rights Reserved.

Keresés