Kőszeg-hegyaljai gesztenye

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
Pin It

TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT GYÜMÖLCSÖK
KŐSZEG-HEGYALJAI GESZTENYE
szelídgesztenye
Az ivartalan szaporítási módszerek (oltás, szemzés) ezen a termőtájon nem terjedtek el, így a termőállományok változatossága jelenleg is nagymértékű, és máig megőrződtek az ősi termesztési eljárásokra jellemző módszerek. A korszerű gyümölcstermesztési technológiákat csak az újabb klónfajták oltványaiból létesült ültetvényekben alkalmazzák.
A Kőszeg-hegyaljai gesztenyék (Castanea sativa Müll.) közül a Kőszegszerdahelyi 2 fája közepes növekedési erélyű, sátorozó koronát nevel, bőtermő. Levélzete jellegzetesen vastag, bőrszerű. Makkjának héjszíne sötétbarna, tetszetős, fényes, közepesen vastag. Íze telt, húsa feldolgozva világosbarna. Igen nagy gyümölcsű, legnagyobb átmérője 37,2 mm. Közepes érésidejű, érése október közepén kezdődik.
A Kőszegszerdahelyi 29 fája erős növésű, szétterülő koronát nevel. Rendszeresen, igen bőven terem. Íze édeskés, húsa feldolgozott állapotban sárgásbarna. Sárgásbarna héja közepesen vastag, jól hámozható. Közepes vagy nagy gyümölcsméretű, legnagyobb átmérője 36,7 mm. Érése október közepén kezdődik.
A magyar szókészletben viszonylag korai, 1244-re, 1390-re és 1394-re tehetők a gesztenye szó első írásos említései. A nagyobb gesztenyés ligetek a védettebb, kiegyenlítettebb természeti adottságú Északnyugat-Magyarországon (Kőszeg, Sopron, Pozsony vidéke), Nyugat-Magyarországon, a Zalai-dombvidéken alakultak ki őshonos erdőkként. Mint mediterrán flóraelem, általában a szőlőkkel együtt, a szőlőhegyek közelében találhatók meg. E területek gazdái szekereken messzi vidékre szállították a csemegének számító szelídgesztenyét. A természetes körülmények között kialakult ősgesztenyések mellett azonban gyümölcsösökbe is telepítettek gesztenyefákat, sőt külön telepített gesztenyések is voltak. Sopron megyében a XVIII. századból már több összefüggő, nagyobb gesztenyeligetről is tudunk, így például Vandorf mellett és Horka község határában is létesült. 1586-ban, Sopronban 12 és fél font dénár büntetést szabtak ki Artner Erhardra, mert ősszel a gesztenyésében gyújtott tűz, gondatlansága miatt, a szomszédos erdőre is átterjedt. (Csoma, 1984.) Ezeken a különösebb gondozás nélkül élő fákon apró gesztenyék teremtek. Sütésre a nagy szemű felelt meg a legjobban, amit már a XVI. századtól olasz gesztenye néven hoztak a kereskedők Velencéből Magyarországra.
A hosszú téli napokon kedvelt időtöltés volt a paraszti háztartásokban a gesztenyesütés, akár a présházakban, akár pedig otthon. A XIX. században a gesztenyét a tüzes, forró, meleget adó és körülállható dobkályhákon, öntöttvas serpenyőben vagy rostán sütötték, és rituális célra is felhasználták, pl. mindenszentek estéjén a Kőszeg környéki falvakban a halottak emlékére harangozó legényeknek készítették. A gesztenyetermő vidékeken szinte népélelmezési cikknek számított a szelídgesztenye. Kőszeg környékén a szilvához hasonlóan megaszalták, és felhasználás előtt gőzben megpuhították. Főzve is fogyasztották, sőt kemencében kiszárítva lisztet is készítettek belőle. A gesztenyelisztet vízben vagy tejben főzték meg.
Napjainkban a gesztenyéből elsősorban gesztenyepürét készítenek, amit a cukrászipar használ fel. Télen a nagyobb városokban sült gesztenyét is árusítanak.
A Kőszeg-hegyaljai gesztenyeállománynak jelenleg még csak kisebb része található korszerű - klón alanyokon létesített - árutermelő gyümölcsösökben. Nagyobb része a hagyományos, idős állomány, amelynek egyedei a réteken, legelőkön és a ritkás elegyes erdőkben állnak.
Ennek megfelelően jelenleg a gesztenyések művelése még a hagyományos, gyűjtögető gazdálkodásra jellemző, talajművelés nélküli, a "kultúrában tartás" műveletei kizárólag a természetes gyeptakaró kaszálására, a fák száradó ágainak eltávolítására, a hullott lomb és terméskupacsok összegyűjtésére és helyszíni elégetésére korlátozódnak.
A termőtáj főbb helységei fontossági sorrendben: Cák, Velem, Kőszegszerdahely, Doroszló, Bozsok és a Szombathelyhez tartozó Olad. Az Endothia gomba károsítását megelőző időszakban a termőtáj összesen 19 077 db gesztenyefát számlált, melyből 11 900 volt termőkorú. Elhelyezkedésük szerint ebből 18 481 állt szórványban, illetve ligeterdőben, és csak 483 házi kertben, 71 pedig szőlők között.
A korszerű árutermelő oltványgesztenyék az 1970-es évektől kezdtek elterjedni, jelenleg összes területük mintegy 25 hektár.

Pin It
©2021 Kontraszt Web és Videó Stúdió Szeged. All Rights Reserved.

Keresés