BOGYISZLÓI VASTAG HÚSÚ PAPRIKA

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
Pin It

Tolna megye, Bogyiszló és környéke
Egyéb magyarországi előfordulás: Észak-Magyarország - Heves megye, a Jászság térsége.
A Bogyiszlói vastag húsú paprika (Capsicum annuum, Solanaceae) termése felálló állású, általában 2-3 rekeszű, felfújt bogyó, amelynek színe gazdasági éretten tejfehér, biológiai éretten középvörös. A termés alakja szabályos háromszög, 8-10 cm hosszú, válla 4-5 cm széles, húsvastagsága 4-5 mm, kemény tapintású. Íze erősen csípős.
Bogyiszló paprikatermesztéséről a XIX. századot megelőző írások hallgatnak, de még zöldségtermesztése is jelentéktelen a török defterek tanúsága szerint, ellentétben a környező Duna menti településekkel. Galgóczy Károly 1878-ban már jelentős zöldségtermesztéséről emlékezett meg, mégis az étkezési paprikát nem a bogyiszlóiak, hanem a községbe települt bolgár kertészek honosították meg és terjesztették el.
Gróf Károlyi László Szegvár határában fekvő úsztatói majorjába 1875. december 3-án érkezett négy bolgár kertész "Négyen jöttek Bulgáriából, Plovdiv városából, Sztefán Ruszev Canev, Iván Dimitrov Kosztadinov, Sztojan Ilija Moszkov, Petrov Ivanov Lazarov." (Czibulya, 1987. 11.). Az uradalomtól bérelt területeken kezdték meg az öntözéses kertészkedést. Néhány év alatt számuk harmincnégyre emelkedett, ezért 1881 tavaszán szétszéledtek az ország különböző területeire. Közülük kettő Bogyiszlóra települt. A szétvándorlás előtt elosztották a Bulgáriából magukkal hozott paprikamagokat, melyek közül négyfajta fehér és kétfajta zöld színű paprika volt. Később e szétosztott paprikafajták alapozták meg néhány paprikatermő tájkörzetünket.
A Sipkai fehér paprikát a Tolna környékére telepedett bolgárok vitték magukkal és termelték ott tovább. A fehér, háromerű, kúpos végű, vastag húsú, csípős paprikát a Tolna megyei Bogyiszlón tovább nemesítették, ennek utódja a mai Bogyiszlói csípős fehér paprika.
A nemesítés olyannyira sikerült, hogy a kiváló tulajdonságokkal bíró bogyiszlói új fajták alanya lett. A közeli Cece parasztsága az 1920-as évek végére spontán kereszteződés útján egy kiváló tulajdonságú, máig nagy mennyiségben termesztett paprikafajtát nemesített ki, melynek alanyai a Bogyiszlói csípős, a Bajai fehér, a Kalinkói fehér, a Kölesdi óriás és a Paradicsom alakú fehér paprikák voltak.
1941-ben alakult meg Székesfehérvárott a Kertészeti Felügyelőség, melynek vezetőjévé Dobos Lajost nevezték ki. 1942-ben tapasztalatcsere céljából találkozót szervezett két község, Bogyiszló és Cece között. 1942. augusztus 15-én harminc cecei gazda utazott Bogyiszlóra, augusztus 31-én pedig harminc bogyiszlói gazda utazott el Cecére. Ezen a napon rendezték meg a paprikanapokat is, ahol a versennyel összekötött kiállításon 37 gazda szerepelt. E program is bizonyítja, hogy a XX. század közepére a bolgároktól tanult kertészkedést és az általuk nemesített Bogyiszlói csípős paprikát ismerte és termesztette az egész község, s a kereskedelem kapcsán ismerték más termőtájak is. Különös életútja van a bogyiszlói étkezési paprikának, hiszen az országszerte ismert étkezési paprikáról meg sem emlékezik - a fűszerpaprika mellett - a község történetéről 1989-ben megjelent tanulmánykötet.
Fajtaelismerésre két változatát jelentették be 1951-ben: a Bogyiszlói vastag húsút és a Bogyiszlói fehér húsút. A Bogyiszlói vastag húsú 1988-ig volt állami fajtalistán, és ezt a mai napig is házi kertekben egyéni gazdák termelik és foglalkoznak a magfogásával, de kereskedelmi magforgalom nincs belőle. Mivel a piacon kisebb igény mégis felmerül egy fehér, csípős, vastag húsú, nyers fogyasztásra alkalmas fajta iránt, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Rt. jogelődje fajtafenntartó és -javító nemesítési programot indított ennek a fajtának ismételt termesztésbe vonására. A program eredményeként került bejelentésre a Javított bogyiszlói nevű fajta, melyből évente 1-2 kg vetőmagot forgalmaz.
Elsősorban nyersen fogyasztják, de kedvelt különböző speciális magyar ételek (lecsó) alapanyagaként is.
Folytonos növekedésű, 40-45 cm magasra növő, középzöld levélszínű, erős ágrendszerű, rövid ízközű bokor. A levél, hajtás ízesülések (nóduszok) és a szik alatti szár anthocyanos.
Palántanevelése korábban istállótrágyával fűtött melegágyakban, ma már fóliasátrakban történik. A magot március közepén vetik, és a jól fejlett palántákat a májusi fagyok után ültetik ki, a szedés kezdete júliusban van.
Az egyre nagyobb bogyójú fajtákra való igény miatt a termesztésből kiszorult, és csak igen korlátozott területen termeli néhány termelő.
Nagyüzemi, illetve konzervipari felhasználása nincs, kizárólag kistermelői piacokon kerül értékesítésre, főként a hatvani és a budapesti szabadpiacokon. Termőfelülete mintegy 5-10 hektár. Általában ömlesztetten, kilós áruként vásárolható meg.

Pin It
©2019 Kontraszt Web és Videó Stúdió Szeged. All Rights Reserved.

Keresés