Vecsési savanyű káposzta

Vecsési savanyű káposzta - 5.0 out of 5 based on 1 vote
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
Pin It

TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT ZÖLDSÉGEK
VECSÉSI SAVANYÚ KÁPOSZTA
Pest megye, Vecsés és környéke
fermentált savanyúság
kellemesen savanyú, jellegzetes illatú, magas C-vitamin-tartalmú, savanyított káposztaféleség.

A vecsési savanyú káposzta világos, fehér színű, 2-3 mm-es szeletekre gyalult, jellegzetes aromájú, kellemesen savanyú termék. Előállítása irányított tejsavas erjesztéssel történik. Nyersanyaga a Brassica oleracea, fejes káposzta, amelyből általában a nagyobb fejek alkalmasak savanyításra. Megfelelő pl. a Vecsési lapos, amelynek alakja gömbölyű, levelei vékonyak és finoman erezettek. A levelek felülete sima, színe világos, egyenletes, íze és illata édeskés, kellemes savanykás. A savanyú káposzta előállításához 3-4%25-ban konyhasót és fűszereket, gyümölcs- és zöldségféléket (piros, csöves paprika, fehér és fekete bors, kapor, kömény, koriander, babérlevél, alma- és birsalmakarika, sárgarépa) használnak.

A vecsési savanyú káposzta ma Magyarországon általánosan ismert termék és fogalom. A káposzta termesztése, egyre növekvő hírnévvel, a XVIII. század második felében (1786) megtelepedő németeknek köszönhető. Grassalkovich az 1786. június 15-én kelt telepítési szerződésében az új lakóknak káposztaföldet is biztosított: "A Káposzta földek a Nádasok között lévő tisztáson ki mérettek minden Gazdára 180 quadrat ölbül állok." A szerződés 10. pontja kimondta, hogy Szent György (április 24.) és Szent Mihály (szeptember 29.) napja közt minden telkes gazda minden veteményéből, így a káposztából is, 1/7-nyi dézsmát köteles adni, kivéve, ha a házak körüli kertekben termelte meg a terményét. Ekkor írásos adatok még nem tesznek említést a később oly híres savanyított káposztáról, de a káposzta eltartásának a leggyakoribb módja a savanyítás volt, és a legtöbb ételféleséget is savanyított káposztából készítették a XVIII-XIX. században. A község Historia Domusának tanúsága szerint az 1797. március 5-én kelt szerződésben a vecsési gazdák vállalták, hogy felássák papjuk káposztásföldjét.
A község monográfusa, Bilkei Gorzó János 1938-ban méltán állapíthatta meg: "Zöldségtermelvényei között különösen nagy hírre, csaknem hírességre tesz szert, a híres 'vecsési' káposztával." (Bilkei Gorzó, 1938. 109.)
A savanyítás családi receptúrája nagy titoknak számított a korábbi évszázadban is, és a különleges áru, a finom ízű savanyú káposzta mindenkor jól eladható és keresett volt. Nagyváthy János - az első magyar nyelvű mezőgazdasági szakkönyv írója - is azt írta a savanyú káposzta készítéséről: "A Fejes káposztának besavanyítása minálunk minden házban tudva lévő dolog: de mégis nem minden háznál talál az ember jó ízű káposztát." (Nagyváthy, 1820. 176. 113. §.)

A vecsési káposztának a könnyen felmelegedő homoktalaj alatti vízzáró agyagréteg, a szelekció során kialakult tájfajta és a szabadföldi palántázás volt az alapja, ezek együttes megléte biztosította a savanyú káposzta kiváló minőségű nyersanyagát. A Vecsési lapost, amelynek levelei jobban összeborultak, vékonyan leszeletelték, de a laza fejeket fejesen tették el savanyításra. A fejes savanyítandó káposztából kivágták, kifúrták a torzsát. A laza fej volt alkalmas a kiváló átérésre az amúgy is finom erezetű, bordájú és vékony levelű vecsési tájfajtából. Az 1930-as évektől, a villamosítás után, villanyárammal hajtott káposztagyalut is alkalmaztak már a paraszti gazdaságokban. (Először egy Vecsésre nősült Trethahn nevű gazda gyalulta finomra géppel káposztáját.) Meghatározott vevőkörnek szállították a savanyított káposztát, így pl. a kórházakba, ezek állandó és biztos felvásárlói voltak a vecsési gazdáknak. Piacokon viszonteladóknak, savanyúságot áruló kofáknak is adtak el, ha nem a gazdák aszszonyai árulták.
1945-ig a piacokon a nagy fahordókban tárolt savanyú káposztát literre árusították, és kisebb, ún. káposztás füles kannában mérték ki.
Az állandó és folyamatos ellátást a télire elvermeléssel biztosították, amikor eke után, szántásnyomba a nem kemény, laza fejű káposztákat elásták, szalmával takarták, hogy a -10 fokot is kibírja.
A nagymértékű káposztasavanyítás miatt sok kádra, hordóra volt szükség, ezért 1945-ig sok kádár dolgozott a faluban.
Magyarországon a savanyítás a családi gazdaságokban folyt, koncentrált nagyüzem nem alakult ki, így Vecsésen sem. Az állandó felvásárlást és igényt Budapest szomszédsága jelentette. Még 1896-ban is a morvaországi Znaimba szállították ki a magyar káposztát savanyításra, és onnan jött vissza konzerv formájában mint savanyított káposzta. Így az 1895. évi brüsszeli kiállításon, a budapesti millenniumi kiállításon is a znaimi savanyú káposzta szerepelt, nem pedig a vecsési.
A második világháborúig működött az 1887-ben megalapított Vecsési Gazdakör, 429 taggal. A savanyú káposzta felvásárlását és értékesítését a helyi Hangya Szövetkezet is nagymértékben elősegítette. A második világháború után mind háznál, mind a termelőszövetkezetben (Zöldmező, Ezüstkalász, majd Üllő-vel és Péterivel egyesítve) nagymértékben készítettek savanyú káposztát, amit azonban már nemcsak Vecsésen, hanem az egész országban ismertek, így a vecsési népi márkanév továbbra is megmaradt. A téeszekben azonban már nem palántázással, hanem helyre vetve termesztették a savanyítás alapanyagát.

A vecsési savanyú káposztát étrendi kiegészítőként egész évben fogyasztják, és jellegzetes magyar ételek alapanyagaként (töltött káposzta, székely káposzta) főleg ünnepi alkalmakkor (karácsony, húsvét, lakodalom) használják.
A megtisztított káposztát a torzsarésznél keresztben bevagdalják, és 2-3 mm vastag szeletekre gyalulják. A gyalult káposztát rétegesen sózva és fűszerezve speciális kőedénybe, hordóba vagy esetleg más, polietilén zsákkal kibélelt edénybe rakják. A gyalult káposzta megsózott, fűszereket és egyéb adalékokat tartalmazó rétegét fasulykolóval lenyomják (vagy gumicsizmában letapossák). A nyomás, illetve a taposás következtében a gyalult káposzta levet enged, a levegő kiszorul belőle, ami nélkülözhetetlen a tejsavas erjedés optimális lefolyásához. A kőedényt kb. 100 mm-re töltik a peremétől. Az edény peremét megtisztítják, a vájatába vizet öntenek, és az edényt fedővel lezárják. A víz védelmet nyújt a levegő behatolása ellen, miközben a fedél lehetővé teszi a gázok elillanását az erjedő káposztából. Az edény tetejére az erjedés során keletkező gázok felhajtó erejének ellensúlyozása érdekében nehezéket tesznek. A káposzta erjesztési hőmérsékletétől függően, amely az időszak függvényében 0 és 20-25 °C között lehet, az erjedési idő 5-10 naptól 60-90 napig terjedhet. Míg a káposzta optimális erjesztési hőmérséklete 21-24 °C, addig tárolása -2 és 0 °C között ideális.
A savanyított káposztát leginkább 450-500 g-os átlátszó polietilén tasakba, illetve műanyag kannába csomagolják. Piaci értékesítés során a csomagolás helyben történik. A hagyományos, nyers terméken kívül 1 kg-os, fémdobozba csomagolt konzerv savanyú káposztát is forgalmaznak, amelyet tisztán hőkezeléses technológiával tartósítanak.
&filetext10=A savanyú káposzta előállításával megközelítőleg 150-200 termelő foglalkozik, az éves termelt mennyiség, a becsült adatok alapján 4000 tonna. A Ferihegy Kft. által gyártott és forgalmazott konzerv savanyú káposztát elsődlegesen a nyugati, német, svéd, holland, amerikai, kanadai és ausztrál piacokon értékesítik.

Pin It
©2021 Kontraszt Web és Videó Stúdió Szeged. All Rights Reserved.

Keresés