Makói fokhagyma
hagymafélék
Cimkék: őszi fokhagyma, tavaszi fokhagyma
Csongrád megye, Makó és környéke, Kiszombor, Ferencszállás, Maroslele, Földeák, Királyhegyes
A Makói tavaszi fokhagyma hatásos az érelmeszesedés megelőzésére, csökkenti a vérnyomást, javítja a gyomor emésztőképességét.
A Makói őszi fokhagyma levélzete középzöld, erőteljes fejlettségű. Hagymája jellegzetesen fokhagyma alakú, 4-6 gerezdből áll, 4-5 cm átmérőjű, 5-7 dkg átlagsúlyú. A fej héjazata szürkésfehér, többrétegű, jól záródó.
A Makói tavaszi fokhagyma levélzete az őszi változatnál finomabb felépítésű, a levelek ritkábban állnak, kékeszöld színűek. A fej 5-8 gerezdű, kisebb méretű, 3-4 cm átmérőjű, 3-5 dkg átlagsúlyú, zárt borítóhéja szürkésfehér színű. Az őszi változat nagyobb termőképességű, de lazább szerkezetű, a tavaszi változat kevesebbet terem, viszont keményebb húsú és erőteljesebb ízhatású.
A makói fokhagyma és fokhagymatermesztés története a vöröshagymáéhoz hasonló. A hagymások már a XIX. század elején az Aradi utcában, a hagymások utcájában vagy a reformátusok utcájának mondott városrészben laktak. Ők voltak azok a zsellérek, akik 2-600 négyszögöles kertjeikben - nem vállalva a jobbágyi kötöttségeket - intenzív kertkultúrával foglalkoztak. Ennek a városrésznek a lakói a XIX. század első negyedében 68%25-ban zsellérek voltak. Szirbik Miklós, a város reform-kori krónikása szerint "Termesztenek pedig. fokhagymát sokat. hogy némellyek törve hordókat töltenek meg véle..." A terméket, más terményekkel együtt, az egyre élénkülő kereskedelem szívja fel és továbbítja, ezzel biztos megélhetést, a paraszt-polgári vagyonosodás lehetőségét nyújtva a helyieknek.
1861-ben felosztják a belső legelőt, így válik a fokhagymatermelés szántóföldivé, a kerti földekről kikerülve nagyobb mértékűvé. A XIX. század közepétől a makói hagymák után rohamosan nőtt a külföldi érdeklődés. Az 1859-es és az 1866-os olasz-osztrák háború következtében az olasz hagyma helyett a makói bevonult a nyugat-európai piacokra. Az 1858-ban elkészült Bécs-Budapest-Temesvár vasútvonalnak köszönhetően a makói hagymát csak Szőregig kellett szekéren szállítani. Az árufuvarozás nagyságát jelzi, hogy a makói komp, rév helyett már állandó hídra volt szükség. A makói kertészek 1879-től Bánátba is átmentek hagymát, fokhagymát termelni, ugyanis a friss erdőirtású földön kitűnő minőségű fokhagyma termett. A bánáti földbirtokosokkal a haszonbérleti szerződést maguk a hagymakertészek kötötték meg. Az egyre növekedő termelés egyre jelentősebb kivitelt és egyre jobb hírnevet biztosított Európában a makói fokhagymáknak. 1886-ban még csak 17 vagonnal szállítottak Magyarországról külföldre, 1888-ban már 686 vagonnyit, és 1890-ben a makói fokhagyma exportmennyisége elérte a 1110 vagont, a 65-szörösét a négy évvel korábbi szállításoknak.
A makói fokhagyma Gömörbe is eljutott Kövi (Kamerany, ma Szlovákia) élelmes, evangélikus, szlovák fuvarosai révén. A szeptembertől karácsonyig árult fokhagyma a Makó- Szolnok-Mezőkövesd-Miskolc-Putnok útvonalon jutott el Szepes, Liptó és Sáros körzetébe.
Az erdélyi románok tutajszám szállították a Maroson Erdélybe a makói fokhagymát. A piacokon füzérbe fonva, kötve árulták. Általában 16-16 fokhagymafejből készítettek egy-egy fonatot, és ezeket összekötve 32 fejből álló fokhagymafonás jött létre. A második világháború után a termelés visszaesett.
Az újonnan alakult értékesítő vállalatok és szövetkezetek (az 1950-es években a Mezőker, majd a MÉK, az 1970-es évektől pedig a Megyei Zöldség-Gyümölcskereskedelmi Szövetkezeti Vállalat) kiemelten foglalkoztak a már hírnévvel rendelkező makói hagymával. 1990-től, a privatizálás után a hagymatermelők készletét az AGORA Rt. és több új, családi-kereskedelmi szervezet vásárolja fel és szállítja el.
A Makói őszi fokhagymát májustól zöldvágott fokhagymaként, június végétől beéretten, elsősorban friss fogyasztásra használják a háztartások.
A Makói tavaszi fokhagyma július végén érik be. Tömöttebb szerkezete révén jól tárolható, tavaszig felhasználható.
Magas szárazanyag-tartalma miatt ipari szinten is szívesen szárítják, és mivel nem avasodik, a magyaros kolbászfélék kedvelt fűszerezője.
A Makói őszi és a Makói tavaszi fokhagyma a népi nemesítés eredménye, száraz körülmények között, öntözés nélkül termesztik évszázadok óta. A hagymakertészek a szaporításra kiválogatott hagymafejekről az ültetés előtt 2 héttel eltávolítják a külső borítóhéjat (kaparják), majd az ültetés előtt néhány nappal a fejet gerezdekre bontják (fosztás) és osztályozzák.
Az őszi fokhagymát szeptember végén, október hónapban kézzel ültetik (duggatják) az előnyomolt, jól előkészített, jó minőségű földbe. A tavaszi fokhagyma duggatása február, március hónapban történik.
A tenyészidőben, a növényápolásban fontos eszköz a talaj porhanyítására és gyomtalanítására használt "dikkelő", azaz kerekes tolókapa. A betakarítás hagyományos eszköze a rövid nyelű fokhagymaásó. Bár az utóbbi időben az ültetés és betakarítás során terjed a gépesítés, a fokhagyma termesztése és feldolgozása továbbra is sok kézi munkát igényel. A fokhagyma betakarítása szárasan történik, száradás után 1-2 kg-os, ún. "kertészcsomókba" kötik, majd száraz, szellős helyen tárolják.
A fokhagyma csomagolása, értékesítése változatos formában - kora tavasszal szálanként, később zöldvágott állapotban, 2,5 cm-re visszavágott szárral - történik. Az érett fokhagymát 5-10-20 kg-os, ritka szövésű, fehér zsákokba rakják, illetve felfonják 1 és 12 kg-os füzérnek.
A Makói őszi és a Makói tavaszi fokhagymát Makó és térségében (Kiszombor, Maroslele, Földeák, Ferencszállás, Királyhegyes) termelik. Mintegy 15 ezer, zömében kistermelő érintett az évi 10 ezer tonna áru előállításában.
A fokhagymatermelés és -forgalmazás folyamatát a Hagyma Terméktanács mint szakmai szervezet fogja össze.
