HEVESI (CSÁNYI) GÖRÖGDINNYE

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
Pin It
Heves megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye - Bodrogköz
Egyéb magyarországi előfordulás: lényegében az ország valamennyi homokvidékén.
A Hevesi görögdinnyét (Colocynthis lanatus) két külön fajtára lehet osztani, az ún. fekete héjú vagy Szigetcsépi típusra és a csíkos héjú vagy Crimson típusra. Az átlagméret 5-10 kg mindkét esetben. Jellemző rá az a különleges íz, amely a Mátra vulkanikus hordaléktalaján a termesztéstechnológia hatására alakul ki.
A görögdinnye, amint arra neve is utal, a Balkán felől jutott Magyarországra a középkor végén, valószínűleg oszmán-török közvetítéssel. A források a XVI. század óta említik termesztését, de széles körű elterjedése és számottevő kereskedelme csak a XVIII. századtól dokumentálható. A XVIII-XX. században, kezdetben elsősorban az irtástalajokban, később lényegében valamennyi sík vidéki termőtájon művelték, s minden tájon kialakult egy-egy dinnyetermesztő központ, amelyik ellátta termékeivel az adott vidéket. A leghíresebb ilyen központ a Mátra hegység sík vidéki előterében, Heves megye déli részén jött létre Csány és Heves határában. Az itt nevelt fajta azonban a XX. században már az ország más területein is elterjedt, a hevesiek által is terjesztett, palántázó dinnyetermesztési technológiával együtt, így Hevesi, Csányi dinnye ma számos területen terem. Legjobb minőségűnek azonban a névadó tájfajtát tartják.
A XVIII. század elején Dél-Hevesben már összekapcsolódott egymással a gyeptörés és a dinnyetermesztés, s mind a majorságok, mind a jobbágy-paraszti üzemek termesztették a dinnyét. Az 1700-as évek közepén pedig írásban szabályozták a gyepek dinnye alá való feltörésének rendjét. A dél-hevesi térség dinnyekultúrájáról Bél Mátyás is megemlékezik a Heves vármegyét bemutató munkájában (1730-1735): "Dinnye sehol sem terem olyan bőségben, mint a Tisza vidékén, de a Tarna mellékén is látunk terjedelmes dinnyeföldeket. A görögdinnye itt olyan nagyságra nő, hogy elég két darabot elbírni." (Bél, 1968. 16.) 1804-ben Csányban már pénzt fizettek a jobbágyok a dinnyeföldek használatáért. A XVIII. század végétől a különböző leírások is kiemelték a mezőgazdasági termelvények közül a dinnyét, és Horváth Mihály 1840-ben már a hevesi körzet kereskedelmét is körvonalazta: "Dinnyét legízesebbet s legnagyobbat a hevesi, kivált csányi föld termett, ami a pesti piacon tömérdek mennyiségben árultaték" (Horváth, 1840. 122-123.) Szontágh Gusztáv 1843-ban írta: "...a dinnyekereskedésre piac kell, melyet egyedül nagyváros szolgáltathat… Pest, Eger, Miskolc (tartja fenn) a hevesit." (Szontágh, 1843. 19.) A termesztés igazi felfutására azonban a jobbágyfelszabadítás, majd a határok tagosítása (Csányban 1863) után került sor, amikor a szegényebb paraszti rétegek - a földesúri gazdálkodásból eltanult palántázó módszerrel - növelték a termelést, s a XIX. század végére országosan is mezőgazdasági márkává tették a Hevesi (Csányi) dinnyét. Erre hivatalosan az 1896-os országos kiállításon került sor, amikor a Csányi dinnye márkázott áruvá vált.Az első világháború előtt már 200-250 kat. h. területről mintegy 4-500 vagon dinnyét vittek piacra. A fajta és a technika országos elterjesztése azonban azon családok százaihoz köthető, akik az 1880-as évektől - lényegében napjainkig - az ország különböző területein dolgoztak feles dinnyésként. Az 1920-as években évente 80-100 család rajzott ki Csányból, akik a földbirtokos dinnyeföldjén éltek a melegágyak kialakításától a dinnye értékesítéséig. Ők terjesztették el a palántanevelés technikáját, megújítva ezzel a hagyományos
- szórt magvas - paraszti dinnyészkedést, elősegítve a dinnye fajtaváltását is. Napjainkban is intenzíven művelt fajta.
A dinnyét csak frissen fogyasztják, ennek megfelelően alakul az értékesítés körzete és lehetősége is. Felhasználása július végétől hagyományosan szeptember 5-éig (Lőrinc-nap) általános. Az igényesebb polgári konyhákban ismert a dinnyehéj cukorszirupban való tartósítása, amit süteményekbe tesznek vagy desszertként fogyasztanak.
A Csányi dinnye termesztésének meghatározója a trágyatalpon való gyepkockás palántanevelés, a jó minőségű ősgyepekről történő gyep gyűjtése. A dinnyés az előző év őszén kijelöli a kivágásra szánt gyepterületet, és azt a tavasz folyamán speciális gyepvágó késsel 4 x 4 m nagyságú gyepkockákra hasítja, majd gombos villával kupacokba rakva, beszállításra előkészíti. Ezt követően depóban pihen a gyep. Közben a palántanevelésre szánt területet előkészíti, fél méter magasan az előre elkészített trágyatartó keretekben egyenletesen elteríti a trágyát, vízzel belocsolja, majd behordja, és szorosan egymáshoz illesztve, a gyepes felülettel lefelé elhelyezi a kockákat. Ezt az egész területet üvegrámával borítja. Ezzel párhuzamosan végzik a dinnyevetőmag előcsíráztatását, ami úgy történik, hogy az e célra külön kialakított vászonzacskóba beleteszik a magot, és a zacskót vízben áztatják. Különleges helyi szokás, hogy ezt a csírázó vetőmagot tartalmazó zacskót a hitvesi ágyba teszik, hogy a test melegétől egyenletesen csírázzon ki a mag. A kicsírázott magot az előzőleg furdanccsal kifúrt gyepkockába helyezik, a mag csírájával lefelé. Az egész felületet rostált, finom, humuszos homokkal egyenletesen beterítik, és langyos vízzel finoman beöntözik. A kikelt növényeket a vetést követő három héten át forgatják, ezzel minden gyepkocka új helyre kerül, a növény megerősödik, és be tudja szőni gyökerével a gyepkockát. Az átrakás igen fontos művelet, hiszen alapja a jó minőségű palántának. Időpontját befolyásolja a várható kiültetés ideje. A palántaneveléssel egy időben megtörténik az ősszel megmunkált és szerves trágyával betrágyázott talaj előkészítése az ültetésre. Alapvető fontosságú, hogy a talaj kellően ülepedett állapotú legyen. Az eredményes termesztésnél meghatározó a megfelelő termőterület kiválasztása; a dinnye számára a talaj akkor a legkedvezőbb, ha könnyen felmelegszik, nem fagyzugos, humuszos homok és könnyű vályog. Fontos még a terület tájolása is, a sorok lehetőleg É-D-i irányúak legyenek. A kiültetést megelőző napon könnyű fogassal a területet előkészítik, kisorolják a dinnyeterületet. Hálós elrendezésben általában 1,30 x 1 m sor- és tőtávolságban ültetik a dinnyét, mivel fejlődése szempontjából fontos a folyamatos kapálás vagy az azt helyettesítő kultivátorozás kereszt- és sorirányban.
A palánták felszedése is az ültetést megelőző napon kezdődik. A dinnyepalánta-kockákat előzőleg tápanyaggal és vízzel feltöltik, így könnyebben elviselik a kiültetés viszontagságait. A jó palánta zömök, haragoszöld, és futását már éppen megkezdte. A kiültetés napján két külön munkacsoport alakul, az egyik a dinnyepalánták kiosztását, a másik az ültetést végzi. A palántakiosztó brigád tagjai kosarat akasztanak a nyakukba, ezekbe rakják a dinnyepalántákat, amiket a hálórácsok közepébe ejtenek. Az ültetőbrigádban dolgozók az erre a célra kialakított, kis, kézi kapákkal előbb behelyezik a palántákat a talajba, majd finoman beborítják őket földdel. A kiültetést követő héten a terület talaját kézi kapával átkapálják, majd a második héten keresztben és hosszában átkultivátorozzák. Ekkorra már az egész terület homogén, egységes, jól elmunkált képet mutat. Amikor a dinnyeinda futása megkezdődik, illetve kellően beindul, akkor ún. hajtásozó botolófával az indákat sorirányba rendezik, és ismételten átkapálják, átkultivátorozzák a területet. A negyedik hetet követően, a növények kötése és a kis dinnyék kialakulása után már kevésbé mozgatják a hajtásokat, legkésőbb az ötödik vagy a hatodik héten végzik az utolsó kapálást. Az első kötött dinnyéket a gazdák külön az erre a célra kialakított tüskés felületű billogozóval megjelölik, újabban gyermekeik vagy unokáik nevének kezdőbetűit karcolják rá. Ez azért fontos, mert az első érett dinnye mindig a gyerekeké vagy az unokáké.
Az érett dinnye kiválasztása nagy szakértelmet kíván, ezért ezt a munkát a család idősebb és nagyobb gyakorlattal rendelkező tagjai végzik. Az idősebbek szerint az érett dinnye meglapul a földben, mint a nyúl, teljesen elveszti hamvasságát és a kacsa bebarnul. A felszedett dinnyét a művelő utak mentén depóba dobálják, méret szerint két vagy három csoportba osztják, ezt követően minőség szerint válogatják, majd elszállítják.
Évente 4-500 hektár területen termesztik, a termés mennyisége nagymértékben függ az időjárástól, átlagosan 25-35 tonna/hektár.
A dinnyetermesztéssel foglalkozó családok száma átlagosan 350-400. A termékeket egyedi címkével látják el, amelyen szerepel a származási hely és a termelő száma. A márkanév bejegyzése folyamatban van, várhatóan 2001- ben megtörténik.
Pin It
©2019 Kontraszt Web és Videó Stúdió Szeged. All Rights Reserved.

Keresés