Parasztsonka

Parasztsonka - 5.0 out of 5 based on 1 vote
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
Pin It

HÚSKÉSZÍTMÉNYEK
PARASZTSONKA
fűszeres parasztsonka
Vas megye, Zala megye
Egyéb magyarországi előfordulás: Közép-Dunántúl, Észak-Alföld
füstölt hentesáru
bőrös szalonnával fedett sertéscombból és/vagy sertéslapockából előállított sonkaféleség.

A parasztsonka bőrös szalonnaréteggel fedett, sertéscombra, illetve sertéslapockára jellemző alakú, sózással, pácolással, szárítással és füstöléssel tartósított készítmény. A sonka felülete sima, száraz tapintású. A bőrös és húsos rész vörösesbarna, a szalonnás rész világos sárgásbarna színű. A készítmény jellegzetesen füstös illatú, sós, fűszeres, füstös ízű.
A fűszeres változatnál a fűszerek illata is jól érezhető. Állománya a nyers, pácolt, füstölt sonkára jellemző puhaságú, kellően tömött, rugalmas, jól szeletelhető. A sonka lédig vagy előre csomagolt formában kerülhet forgalomba.
A füstölt sonka korai, vélhető meglétére utal, hogy a szentgotthárdi ciszterci apátságban már a középkorban nagy jelentősége volt a tartósított sertéshúsnak. A tartósítás első eszköze, a só nagy mennyiségben állt rendelkezésükre: évente sok-sok mázsát kaptak a királyi sóból. A tartósított húst és szalonnát - így a sonkát is - az apátság szolganépei, vendégei, betegei és szegényei fogyasztották. A fölösleget eladták. "Ugyancsak keresett cikkek a monostorok húskészítményei a vásárokon is" - írta Kalász Elek. (Kalász, 1932. 82.)
Az elmúlt évszázadokban a sonka - s itt akár szerepel a füstölt minősítés, akár nem, a helyi sajátosságokból eredően füstölt sonkára kell gondolnunk - számtalan alkalommal feltűnik az étkezések során. A fennmaradt korabeli magyarországi céhes artikulusok biztos forrásul szolgálnak a húsfüstölés középkori gyakorlatára. Már ebben az időben megkülönböztetik a sódorosokat és a sonkafüstölőket, bölléreket. A "kufár", a "praemtor" név alatt szerepeltek ezekben az iratokban, többek között azok a falusi böllérek, akik füstölt sertéshúst vihettek be adott alkalmakkor a városok vásáraiba. (Bevilaqua Borsody, 1931. 77.) "Az itáliai és francia svájczi-friauli sódorosok - hozzák a sódor (sódar) készítésének megfinomodott módját. Míg a 'magyar sonka' sózott, ezután füstölt, esetleg ezután főtt étel, addig az olasz sódor először szikkasztott, azután pácolt, ezután hirtelen kevéssé felfüstölt, majd megfőzött étel." (Bevilaqua Borsody, 1931. 78.) 1618-ban gróf Thurzó Imre lakodalmán többek között 30 darab "sódorokat" fogyasztottak. (Radvánszky, 1879-1896. 66.) 1786-ban egy sziléziai származású húsfüstölő megvette egy budai mészáros húsmérésének a berendezését, és ennek nyomán kérte a székjogot is a céhtől: ezt megtagadták tőle, mivel "nem a Magyar Haza fia, nem Mester, nem budai polgár, nincsen rászorulva egy Székre, mert húsfüstölésből is becsülettel megél". (Bevilaqua Borsody, 1931. 421.) Tehát a vélhetően helyi sajátosságokat, tájjellegű igényeket jobban kielégítő "húsfüstölők", azaz füstöléssel is foglalkozó böllérek a XVIII. században már a hivatalos mészárosok mellett tevékenykedtek.
1818-ban az Őrség krónikása többek között feljegyzi: "A' Leány kéröket csak rövideden szokták meg vendégelni. Egy kis Sajt, Sonka, turó, pogátsa, egy két pohár bor satb." (Nemes-Népi Zakál, 1985. 52.) Annyira általánosan elterjedt, közönséges módja volt a hús - a sonka - tartósításának a füstölés, hogy gyakran csak a tartósítás bizonyos elemeire utalnak a leírók. A Lendva vidékének néprajzáról írva Szente Arnold például megállapítja: "A sonkát padlásra rakják, illetve akasztják; itt a füst jól átjárja." (Szente, 1898. 69.)
A füstölés előtt a hús sózása rendkívül fontos fázis volt, emiatt aztán több hiedelem is kötődött hozzá. Kisrákoson azt tartották: "A sózás alatt régebben nem volt szabad beszélgetni, mert akkor megkukacosodott a melegek beköszöntésével a füstölt hús." (Imre, 1956. SNA 214/VI. 4.)
A vasi Nardán három hétig áll a hús a sózóban, és csak ezután füstölik. A füstölt húst a padláson vagy a kamrában - felakasztva - tárolják. (Horváth, 1976. SNA 1075. 39.) A füstölés helyszíne - és ezzel részben a módja - a lakóház átalakulásával együtt változott.
Az őrségi húsfüstölésről írja Kardos: "A régi őrségi gazdaságokban nem volt szükség külön füstölőkre, hiszen a konyhák füstösek voltak és megfeleltek erre a célra is. Reggeli és esti fűtéssel 4-5 nap alatt füstölődik meg a hús. A füstös konyhában egy hétig tart. (…) Tavaszig baj nélkül eláll a hús, nyárára, hogy por ne lepje, vagy bogár ne piszkolja, papírba vagy ruhába kötve lóg a hiéla szelemenjén." (Kardos, 1943. 83-84.)
Néhány településen a sózás mellett páclébe is helyezik a sertéshúsokat még a füstölés előtt, itt ismét találkozunk a - középkorban már ismert - kétfajta (magyar sonka és olasz sódor) tartósítási eljárással. Ábrahámné a füstölést megelőző sózáshoz minden kiló húsra 10 deka őrölt kősót ajánl. Egy hét után a sózott húsra páclé öntését javallja. A nagyobb darab húsokat, tehát a sonkát 4-5 hétre kell az ő módszere szerint páclében tartani. (Ábrahám, 1993. 383.)
A sonkát felszeletelve nyersen, kenyérrel, szendvicsek feltétjeként, illetve nyers, sütött és főtt formában ételek komponenseként, feltétjeként fogyaszthatjuk.
A sonkát 80-100 kg-os, világos bőrű, sima szőrű sertésből készítik. A vágás után a 6 °C-nál nem magasabb hőmérsékletű térben az előhűtött, hasított, bőrős sertésfelekből kivágják a combot és a lapockát, és levágják róluk a lábakat. A combból kifejtik a medencecsontot, és lekerekített formára formázzák. A lapockából kiemelik a lapockacsontot, a csontot borító izmot lefejtik, és a csont kivétele közben esetleg beszakadozott izomfelületeket simára igazítják. A megformázott combot, illetve lapockát nitrites sókeverékkel bedörzsölik, a csülökcsont, a combcsont mellé beszúrva sókeveréket tömködnek. A sóval bedörzsölt húsokat bőrös felületükkel lefelé, szorosan egymás mellé és egymásra rakva, máglyázva páckádba helyezik, és hűtött térben, 3-4 naponta átrakva, a felületüket sóval újra átdörzsölve 8-10 napig érlelik. A fűszeres változatot fűszerekből (koriander, boróka, feketebors, mustármag) összeállított pácoldattal 12-14 napig pácolják, majd a pácolt húsokat az oldatból kivéve és rakatokba téve 3-4 napig utóérlelik.
A pácolt húsokat felfüggesztve, szellős helyen leszárítják, és végül keményfa száraz füstön megfüstölik. A füstölés ideje 3-4 nap. A füstölt készítményt felhasználásig szellős, 20 °C alatti helyen, függesztett állapotban tárolják, raktározzák. A modern húsipari gyakorlatban lehetőség van a húsok gyors pácolására, ilyenkor a pácoldatot közvetlen befecskendezéssel és mechanikai eljárások (tumblerezés) segítségével juttatjuk be a pácolandó húsokba. E műveletek segítségével a húsok pácolási ideje megközelítőleg 3-7 nap. A (fűszeres) parasztsonka lédig vagy esetleg előre csomagolt formában kerül forgalomba.
Parasztsonkát hagyományosan, házi körülmények között, a téli disznóvágások alkalmával készítenek. Napjainkban a Pápai Hús Rt. és néhány kisebb nyugat-dunántúli mészárszék a hagyományos ízekre és technikára alapozott parasztsonkával látja el a kereskedőket. A házi húsfüstölők elbontásával, megszűntével néhány településen - például Szombathelyen - húsfüstölésre specializálódott vállalkozók tevékenykednek.
A terméket nagyüzemi körülmények között, jellemzően a húsvét előtti időszakban, a Debreceni Hús Rt. gyártja, megőrizve a hagyományos jelleget. A gyártott mennyiség éves szinten megközelítőleg 13-14 tonna.

 

Pin It
©2021 Kontraszt Web és Videó Stúdió Szeged. All Rights Reserved.

Keresés