Solymári gömbölyű cseresznye

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
Pin It

TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT GYÜMÖLCSÖK
SOLYMÁRI GÖMBÖLYŰ CSERESZNYE
Solymári politúr, Politúr hertz, Solymári szív cseresznye
cseresznye
Különleges, egyedi jellemzők: a Germersdorfi óriás legjobb pollenadója.

A cseresznye latin neve Prunus avium. Ismeretlen eredetű. A Buda vidéki termőtájból, Solymáron szelektálta Brózik Sándor a Solymári gömbölyűt. Bőven termő fajta, mely jó termékenyítő partnere a vele egy időben virágzó cseresznye- és meggyfajtáknak. Bordó-piros gyümölcse hasonló áruértékű, mint a Germersdorfié, átlag 9 g tömegű, 24 mm átmérőjű, a bibepontnál lekerekített, tompa szív alakú. Június 15-20. között érik. Héja szívós, ezért jól szállítható. Húsa világospiros, kemény, gyengén maghoz kötött. Édes-savanykás, zamatos ízű. Kőmagja kicsi vagy középnagy. Kocsánya szárazon válik a gyümölcstől, géppel jól rázható. Fája erős növésű, szétálló, széles, kúp alakú koronát nevel.

Fényes Elek 1851-ben a káposzta mellett még nem említette Solymár falu később híressé vált gyümölcsét, a cseresznyét. A falu szerb, illetve német lakói olyan termékeket állítottak elő nagy szakértelemmel, amelyek jól eladhatóak voltak a közeli főváros piacain. Ilyen gyümölcsnek számított a filoxéra pusztítása után a cseresznye is. A korai cseresznyét a Solymár környéki árusok ötösével csomókba kötve adták el. Csak utánuk jelentek meg a "die rote Mai-Herzkirsche" fajtával a Hont és Nógrád megyeiek Pesten.
Schmiedhammer solymári német gazda nevelte szőlőjében az első cseresznyefát. A közeli községi erdőben talált egy olyan fát, amelyik szép, kemény cseresznyét termett. Az erről származó oltóággal oltotta be a János (Johanneskirsche) cseresznyefákat. A cseresznye feltűnő, ragyogó fényéről kapta a Solymári politúr nevet. Szaporításhoz erről a fáról további oltóvesszőket szedtek. A Germersdorfi óriás előtt egy héttel érő, tetszetős bordó-piros Solymári politúr a kereskedők kedvencévé vált, a Solymárról érkező gazdáktól nagy tételben hamar felvásárolták.
A XIX. század végén a solymári cseresznyetermesztés nagyobb méreteket öltött, a környék önálló termesztőkörzetté vált. 1895-ben, az országos statisztika szerint Solymáron 1098 cseresznyefa állt. A Pilisi járásban, ahová Solymár is tartozott, összesen 23957 cseresznyefát írtak ekkor össze. Solymár mellett jelentős cseresznyetermelők voltak a következő községek: Budakalász (1049), Dunabogdány (1598), Tótfalu (2000), Pócsmegyer (4151) és Pomáz (8423). A községnevek melletti zárójelben lévő számok a nyilvántartott cseresznyefák számát jelentik.
1950-ben még voltak a községben kijelölt fák, ahonnan nemesítés céljára rendszeresen vittek oltóvesszőket.

Június közepétől érő gyümölcsét elsősorban friss fogyasztásra, valamint kompót készítésére használják fel.
&filetext9=Vadalanyon rendkívül hosszú életű. A Buda vidéki termőtájban a szőlő- és gyümölcskertekben szórványosan ültetett fák között találhatók közel százévesek is. Az árutermelő ültetvényekben elsősorban a Germersdorfi óriás termékenyítő partnereként termesztik, de jól porozza a Germersdorfi 1 és 3, a Margit, a Linda, a Hedelfingeni és a Van fajtákon kívül a vele egy időben virágzó Pándy 48 és az Érdi nagygyümölcsű meggyfajtákat is.

Az eredeti termesztő körzetben - szórvány gyümölcsfaként, a szelektálatlan állományból - mintegy 1000-1200 fája ad még termést.
Országosan évente hozzávetőleg mintegy 1800-2000 tonna cseresznyét szüretelnek a fajtakörből.
1968 óta előzetesen, 1971 óta államilag elismert fő árufajta.

Pin It
©2021 Kontraszt Web és Videó Stúdió Szeged. All Rights Reserved.

Keresés