Nagymarosi csemegeszőlő

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
Pin It

TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT GYÜMÖLCSÖK
NAGYMAROSI CSEMEGESZŐLŐ
marosi szőlő
a nagymarosi szőlőt jelentő csemegeszőlő-fajták: Chasselas, Mézes fehér, Oportó, Ökörszemű, Vörös kecskecsöcsű. Az egyes fajták között szép számmal akadnak változatok is, így például: a Chasselas fajta változatai: blanc, rose, rouge, musqué = Passatutti.

A Mézes fehér változatai: Sárga mézes, Zöld mézes és az Apró mézes = Zandler. Az Oportó változatai: kék, fehér, szürke, petrezselyemlevelű. Az Ökörszemű változatai: a kék és a fehér bogyójú. A Kecskecsöcsű változatai: a kék, a piros és a fehér bogyójú. Az egyes fajtaváltozatokat a népi nyelvben más-más elnevezéssel is illették, ezek közül csak néhányat említünk meg: Mézes: Margit, Mézes fehér, Sárga szőlő, Goldtraube, Honigtraube; Ökörszemű: Borjúszemű, Charistwali, Dodrelati, Drodelábi, Gross Kölner, Ochsenauge blaue, Eichkugeltraube, Volovjak stb.
szőlő
A nagymarosi szőlő fajtái korai és középkorai érésűek, tehát azonos időszakban szüretelhetők. Többféle színűek (sárga, rózsaszín, kék), ezért szépen csomagolhatók, tetszetős áruszőlőt adnak finom fűszeres és muskotályos ízekkel.

A nagymarosi szőlő (Vitis vinifera L.) mint árusított gyümölcs értékes fajtákból tevődött ki. Ezeket egymástól jól el lehet különíteni több ampelográfiai bélyeg (a tőke növekedési erőssége, levél-, fürt- és bogyótípus, héjszín és bogyóízek stb.) alapján.

A korai érésű Mézes és Oportó már augusztus végén beérett, majd ezt követte a Chasselas-félék érése szeptember végéig. A később érők között volt az Ökörszemű és a Vörös kecske-csöcsű, amelyek október elején értek.
Ezek a fajták középnagy vagy nagy fürtűek, laza fürtszerkezettel, középnagy vagy nagy bogyókkal. A bogyók alakja a gömbölyűtől az ovális formáig, a héj a sárgától a sötétkék színűig, a fényestől a hamvasig rendkívül változatossá tette a gyümölcsöt.
Mindegyik fajta bőtermő, Nagymaros környékén biztonságosan termeszthető. Termésüket augusztus végétől szeptember végéig, sőt október elejéig szüretelték, így folyamatosan látták el a piacot friss szőlővel. Mindegyik fajta melegigényes, ezért védett helyen teremnek jól.

A nagymarosi szőlő nem egy tájfajtát, hanem egy jó ökológiai adottságú termőtájat jelölt, ahol többféle, elsősorban csemegeszőlőt termesztettek és értékesítettek a korábbi évszázadokban. Az itteni szőlőtermesztés és szőlő-gyümölcs kereskedelem történetének kezdete az Árpád-korra nyúlik vissza. Mátyás király idejében virágzott fel a helyi szőlőtermesztés. Oláh Miklós, a XVI. századi magyar humanizmus egyik kiemelkedő alakja vetette papírra 1536-ban a visegrádi várról írva: "Ablakunk mindenütt a széles mederben haladó Dunára nyílik… a Duna túlsó partján elterülő vidéken látható a német telepesek által lakott Nagymaros mezőváros is, felette messzire nyúló, nem túl magas hegy emelkedik, s szőlőkkel végig be van ültetve." (Mándli, 1994).
Különösen a XIX. század közepétől emelkedett ki a csemegeszőlő-kereskedelem és szerzett hírt a vidéknek. Nagymaroson a többi jó természeti és értékesítési lehetőségekkel bíró termőkörzetekhez (Győr, Neszmély vidéke, Kecskemét, Gyöngyös, Beregszász, Királyhalom, Törökkanizsa, Törökbecse, Bácsalmás, Versec, Arad és Méneshegyalja) hasonlóan alakult és fejlődött a csemegeszőlő termesztése és kereskedelme, de jelentőségében és hírében mindegyiket felülmúlta. Az 1850-es évektől a nagymarosi németek, családi kapcsolataikat és nyelvismeretüket kihasználva, vállukra vetett tarisznyával rendszeresen felkeresték a bécsi, berlini, krakkói piacokat. A kezdeti sikerek után kosárszám szállították a csemegeszőlőfürtöket. Berlin piacain például augusztus végén már általánossá, megszokottá vált a szőlőt áruló nagymarosi gazda. A marosi szőlő Csehországba, Schleswig-Holsteinba, Prágába,
Lembergbe, Jaroslawba, Hamburgba, Lipcsébe, Magdeburgba és több más német, lengyel, cseh és osztrák városkába eljutott.
Az ügyes nagymarosiak nemcsak csemegeszőlőt vásároltak fel más vidékeken, hanem szőlészeti-borászati eszközök eladásával is foglalkoztak. Így került pl. a Mátra vidékére több jellegzetes kőhúzós nagy faprés is.
A virágzó nagymarosi csemegeszőlő-kereskedelem az első világháború után - a felbomló Osztrák-Magyar Monarchia és a megváltozott politikai, gazdasági körülmények miatt - korábbi virágkorához mérten visszafejlődött, a bogyós gyümölcsök (főleg a málna) termesztése háttérbe szorította. A házi szőlőkben és a szövetkezeti szektorban termesztették a csemegeszőlőt, a privatizáció után, a század utolsó évtizedében, a ház körül és a magánbirtokokon foglalkoznak a csemegeszőlővel, amit a kisgazdaságok forgalmaznak.

A nagymarosi szőlő elsősorban nyersfogyasztásra való frissen vagy tárolás után, de borkészítésre is megfelelő.
A csemegeszőlőt a nagymarosiak száraz, harmatmentes időben szüretelték, elsősorban a Mézes fehér, Oportó, Ökörszemű, Chasselas és a Vörös kecskecsöcsű szőlőfajtákat. Ez utóbbi két fajta a távolabbi szállítást is jól bírta. Az Ökörszemű fajtát Nyergesújfalu és Galgóc vidékéről hozatták. A szőlőfürtöt kis tollseprűvel leporolták, vigyázva, hogy ne sértsék meg a bogyóhéjat, ahol a penészesedés, rothadás elkezdődhetett volna. A megrepedt, rohadt bogyókat keskeny, hosszúkás, hegyes ollóval, az ún. bogyózó ollóval vágták ki az ép fürtből. Osztályozás után, közelebbi szállításra tüllel vagy vászonnal levarrt, kétfülű kosárba csomagolták. Távolsági szállítás esetén kisebb, fedeles kosárkába helyezték el a fürtöket. Erre olasz cseresznyéskosarakat, majd később Markovecből származó szőlőkosarakat használtak fel. A filoxéravész előtt szőlőlevelekbe burkolták a fürtöket, hogy ne érjenek egymáshoz, majd az 1890-es évektől lágy, vörös színű csomagolópapírral bélelték ki a kosarakat, amikbe rétegesen helyezték el a fürtöket és a színes csomagolópapírt. Egy-egy kosárka 68 kg-ot nyomott. A XIX. század végén, a XX. század elején vasúton 2,5 nap alatt ért Berlinbe a szőlő. A múlt század elején már speciális, rekeszekre osztott szőlős lécládában szállították a marosi szőlőt. A különböző színű fürtöket vegyesen sorolták a szállítóedénybe, így rendkívül tetszetős és kelendő volt az áru. A budapesti piacokon mindig várták a nagymarosi szőlők megjelenését.

A termés mennyisége kb. 7800 kg/év/fajta, a termelők száma csupán 20 család. Az árusítás ideje a Dunakanyar településein, valamint a főváros piacain, szeptember első fele.
Jogi helyzet:
A Chasselas és a Kékoportó államilag minősített fajták.

Pin It
©2021 Kontraszt Web és Videó Stúdió Szeged. All Rights Reserved.

Keresés