EGRI ALMA

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
Pin It

a homokos alföldi termőterületek
alma.
Az Egri alma (Malus domestica Borkh.) gyümölcse 130-140 g súlyú, alakja többnyire gömbölyded vagy kúp alakú, a csésze felé enyhén bordázott. Színe élénkpiros, éretten sötétpiros, mely a gyümölcs felületét csaknem teljesen beborítja. Húsa fehér, állománya közepesen kemény. Íze savas, kellemesen fűszeres.
A magyar nyelv többféle piros almafajta emlékét őrzi, amelyek azonban nehezen kapcsolhatók össze egy-egy fajtával, mert - a színükön kívül - nincs érdemi információ külső és belső jegyeikről. Már 1422-ben felbukkan az "arborem pomi Pirosalmafa" említése (idézi: Surányi, 1985.), később a tót piros elnevezés (Lippai, 1667.). Nem tudjuk pontosan, hogy a fajta elnevezése mikor és hogyan kapcsolódott össze Eger nevével. Bél Mátyás 1730-1735-ben kelt leírása Heves megye gyümölcsállományáról tudósít, s jelzi, hogy a Mátra hegység lábainál gyakoribb a gyümölcsfaültetés, mint a déli sík vidéken.
Erdődy püspök kertjeinek leírása során említést tesz almafajtákról, ám azok elnevezéséről nem esik szó: "Eger déli városrészében Erdődy püspök nagy gonddal és tekintélyes költséggel kertet létesített, mely három részre különül... Az első szakaszban... különböző fajtájú almák sorakoznak." (Soós, 1968.)
Eger környéke már a XIX. század közepén híres volt a kertészeti növénytermelésről, így a helyi almákról is. Az almabőségről írta Tihaméri (1854): "Van is itt annak idejében gyümölcs és zöldség annyi, hogy még a teheneket is almával és salátával csemegézzük..."
Elsősorban friss fogyasztású alma, de nagyon jó kompót és püré is készíthető belőle.
Augusztus második felében érik, azonnal fogyasztható, hűtőtárolóban novemberig eltartható. Fája a közepesnél valamivel erőteljesebb növekedésű, laza, kissé sátorozó koronát nevel. Vesszői erősek, paraszemölcsösek, felkopaszodásra hajlamosak. Lombja edzett, betegségeknek ellenálló, a lisztharmat kevéssé károsítja. Kovács Sándor almanemesítő e tulajdonsága miatt a lisztharmatnak ellenálló hazai fajták nemesítésében az egyik szülőként használta (pl. a Kovauguszt, Kovelit, Jonager fajtáknál). Termőképessége közepes, de termésbiztonsága jó. Tetszetős piros színe, kedvező húsállománya, kiváló íze miatt gyümölcse keresett a piacon. A talaj iránt igénytelen. Elágazódási hajlama kicsi, melyet a vesszők rendszeres visszametszésével lehet egyensúlyozni. A fajta a közepes és gyengébb növekedésű alanyokon is jól érzi magát. A korszerű árutermelő ültetvényekben orsó koronaformára nevelik M4, MM106, M26 alanyokon 20-25 m2/fa területen.
Az 1970-es években az üzemi ültetvényekben területe kb. 100 hektárt foglalt el, a házi kertekben is elültettek mintegy 100 ezer darabot. Ma már inkább csak kertekben található, éves szaporítása 3-5000 darab között valószínűsíthető. Az évente betakarított 100-150 tonna gyümölcs közel 1000 termelő kertjéből kerül ki.
A kereskedelemben augusztustól novemberig megtalálható. Nem védett fajta.

Pin It
©2019 Kontraszt Web és Videó Stúdió Szeged. All Rights Reserved.

Keresés