FŰSZERNÖVÉNYEK, FŰSZEREK, ÍZESÍTŐK
FEKETEÁFONYA-BOGYÓ
áfonnya, áffonya, afinya, ádonya bogyó, havasi meggy, kukajsza, kukojsza, molabogyó, fenyvesbogyó, fenyőbogyó;
a Felvidéken boronica néven ismerték
nyers és szárított feketeáfonya-bogyó
Győr-Moson-Sopron megye, Sopron környéke
glikozid- (antocianidin) tartalmú fűszer- és gyógynövény
az éghajlati adottságok miatt a fekete áfonya vadon termő, ritka növény, előfordulása igen szűk területre korlátozódik. Bogyóját beltartalmi értékei miatt a régióban rendszeresen gyűjtik, újabban a növényt termesztik is.
A fekete áfonya (Vaccinium myrtillus L., Ericaceae /erikafélék/ családjába tartozó törpecserje) bogyótermését frissen vagy szárítva egyaránt hasznosítják.
A fekete áfonya 10-50 cm magas, dúsan elágazó törpecserje. Szára egyenes vagy felemelkedő, hegyes szög alatt elágazó. Ágai zöldek, élesen szögletesek, kopaszok. Levelei szórt állásúak, rövid nyelűek, majdnem bőrneműek, ősszel lehullók. Májusban, júniusban virágzik. Virágai a levél hónaljából rövid, felfelé görbült kocsányon magányosan, ritkán párosával fejlődnek.
A fekete áfonya bogyója kékes-hamvas vagy ritkán zöldes-fehér színű, savanykás-édes ízű, gömbölyű, csúcsán lapított, borsó nagyságú bogyó. Csúcsán a csésze maradványai is megtalálhatók. Sok apró magja van, melyek kissé görbültek, sárgás-vörösek.
A szárított feketeáfonyabogyó kék színű, szagtalan, íze savanykás-édes, kissé fanyar, 1-1,7%-ban különböző szerves savakat (pl. almasav, citromsav), továbbá cukrot, pektint, cserzőanyagot, antocianint (mirtillint), az A-vitamin provitaminját, C- és B1-vitamint tartalmaz.
Az elmúlt évtizedekben lett általános az áfonya kifejezés a fekete színű erdei bogyóra. Nyugat-Magyarországon azonban többen még most sem ismerik ezen a néven. Inkább a bari szőlő vagy a fenyvesbogyó név az ismertebb.
Legrégebbi, nyomtatásban megjelent említése 1877-ből való: Chernel Kálmán Kőszeg monográfiájában írja, hogy "különösen pagonyainak szamatos málnája, szamóczája, afonyája, mogyorója bőven látja el a fogyasztó közönséget". (Chernel, 1877. 22.)
A XIX. század végén megjelent Vas vármegye monográfiája, amelyben a természeti környezet leírásánál jegyzi meg a szerző, hogy a vasiak szedik és árusítják a fenyvesbogyó gyümölcsét. "A fenyvesbogyó (oláh szóval áfonya, szlávul boronica), meg a Pirola, rendesen az erdők alján sereglik össze. (…) A Vaccinium gyümölcsét szedik és árulják." (Borovszky [szerk.] Reprint. 1989. 527.)
"Áfonya (bari szőlő) a közeli erdőségekben nem volt, de Bükről, Csepregből sokan eljártak a közeli kőszegi és a soproni hegyekbe gyűjteni. Az első világháború előtt ez általános volt, de utána megszűnt. Kicsi kosarakba vagy kannákba szedték ezt a fekete gyümölcsöt, s lekvárt készítettek belőle. Sokan azonban piacra vitték, s ott eladva jutottak pénzhez"
- olvasható egy kéziratos néprajzi dolgozatban. (Szabó, é. n. 23.)
Szedéséhez az áfonyafésűnek nevezett, fésűszerű fogakkal ellátott, lapátforma eszközt használták. Ilyet a szombathelyi Savaria Múzeum is őriz. (Gunda, 1977. 34.)
Szezonjában napjainkban is megjelennek árusai a soproni és a szombathelyi piacokon.
Az áfonyát friss gyümölcsként fogyasztják, valamint levesek, szószok, gyümölcskrémek, turmixitalok, tortakrémek, szörp, dzsem és áfonyabor is készül belőle a háztartásokban.
A szárított termést fűszerként mártások készítéséhez használják, vadhúsból (pl. őz, nyúl, szarvas, fácán, vaddisznó), vágóállatok húsából készült ételeket (pl. hamis szalonka-piritós) fűszereznek vele. Saláták, kompótok ízesítéséhez is kiváló.
Gyógyászati hasznosítása is jelentős. Fertőtlenítő és összehúzó hatása van, ezért vastagbélhurut, továbbá emésztési zavarok esetén ajánlott. A benne levő mirtillin javítja a vénák és az artériák falának rugalmasságát, legalábbis hozzájárul ennek fenntartásához, csökkenti a hajszálerek törékenységét. A belőle előállított szeszes kivonatok (áfonyabor vagy áfonyapálinka) roboráló hatásúak.
&filetext9=A fekete áfonya bogyója júliusban-augusztusban érik. Kézzel szedik, aszalókosarakon vékonyan szétterítve, napon szárítják. Régen sütőlapokon terítették szét, és kenyérsütés után a kemencében szárították.
Az áfonya nehezen gyökeresedő növény, házilag csak munkaigényesen szaporítható. Legáltalánosabb szaporítási módja a zölddugványozás. Július elején 12 cm-es darabokra levágják a keményedő, de még zöld hajtásokat, az alsó 8 cm-es részről eltávolítják a leveleket, a felsőket meghagyják. Kisebb cserepekbe, műanyag poharakba, tőzegbe ültetik, majd párafüggöny alatt tartják. Kb. hat hét szükséges a gyökeresedéshez, ezt követően nagyobb méretű (2 dm3) cserépben vagy ládában nevelik egy évig, és csak ezután ültetik ki a szabadföldbe ősszel vagy kora tavasszal, mindig egyenként, 1,2 m tő- és 2,4 m sortávolságra egymástól. A savanyú talajt és a napos fekvésű helyet kedveli. A nemesített változatokat (nyolc különböző kékáfonya-fajhibridet ajánl a hazai szakirodalom termesztésre) Magyarországon 1972 óta termesztik, elsősorban a kiskertekben.
Vadon Nyugat-Dunántúlon, Sopron környékén terem.
A bogyókat gyűjtik. Évente kb. 5 tonna szárított fűszert hoznak kereskedelmi forgalomba (a Herbária Rt. adatai alapján). A begyűjtött bogyókat a Herbária Gyógynövény-feldolgozó és Kereskedelmi Rt. forgalmazza 50 g-os egységcsomagolásban.
Elsősorban a gyógynövény-szaküzletekben árusítják. Mivel a szükséges mennyiség hazánkban nem terem meg, ezért a fűszert a környező országokból importáljuk is.
A gyümölcsöt a közeli piacokon, továbbá az élelmiszerboltokban dobozokba csomagolva árusítják. Termesztésével egyre többen foglalkoznak.
