Fűszerek

A só

Fűszertörténet 2. rész

Fűszertörténet 1. rész

A paprika története 1.

A paprika története 2.

Híres emberek és a gasztronómia

Magyar reneszánsz konyha - Mátyás király

Újházy Ede és az Újházy tyúkhúsleves

Jókai Mór és a gasztronómia

Petőfi Sándor a konyhában

Gundel Károly és a gasztronómia

Gundel János és a gasztronómia

Krúdy Gyula és a gasztronómia

Látogatás Blaha Lujza konyhájában

Pierre-Auguste Renoir és a gasztronómia

Pablo Ruiz Picasso és a gasztronómia

Lautrec és az édes élet

Móra Ferenc és a gasztronómia

Mikszáth Kálmán az ízek birodalmában

Gundel Károly örökbecsű könyvecskéjét tartom a kezemben, melynek címe, „A vendéglátás művészete”. Jó néhány adással ezelőtt ebből a műből idézgettem magvas gondolatokat a vendéglátásról, gasztronómiáról. Jöjjön a folytatás. Gundel a következőket írja a vendéglátás lelki indíttatásairól, motivációiról, ami az alábbiakban megfogalmazva ugyan a magán vendégfogadás esetére vonatkozik, de mondanom sem kell mennyire igaz mindez a hívatásos vendéglátásra is.

A most hallható kis előadás nem az én fejemben született meg. Gundel Károly A vendéglátás művészete című könyvét 1934-ben írta. Azt gondolom, hogy ennek a könyvecskének minden szava ma is aktuális és hiszem, hogy a jövőben is az lesz. Kérem szépen ez egy Biblia, a mindenkori vendéglátók Bibliája. Ebből a gyöngyszemből fogok - ma és remélhetőleg jó néhány adásban – szemezgetni Önöknek mindannyiunk okulására. Akkor következzenek Gundel Károly gondolatai.

Hótakaró alatt szunnyad az ősszel földbe vetett mag, kihalt, néptelen a táj, téli álmát alussza a természet. De figyeljünk csak, a hajnali ködben mintha fénycsíkok bodorodnának az ég felé, s embereket látnánk a szabad tűz körül tevékenykedni. Csak a táj alszik, az emberek számára ezekben a kemény téli hetekben jött el az ideje az év egyik legnagyobb és legszínesebb - a szó szoros értelmében - élvezetekben leggazdagabb eseményének: a disznótornak.

"Nem is úgy érzem magam, mint vendéglős, aki pénzért ételt és italt árul, hanem mint vendéglátó magyar házigazda, akinek házát megtisztelik vendégei látogatásukkal" - vallott egyszer így Gundel Károly. Gyönyörű ars poetica, egyszerű, becsületes, szerény, végtelenül család, hivatás és vendégszerető vendéglős volt. Neve úgy forrt össze Budapesttel, mint Zacher-é Béccsel, Kempinski-é Berlinnel, vagy Ritz-é Párizzsal. 1883. szeptember 23-án született Budapesten, édesapja Gundel János. A Budapesti Kereskedelmi Akadémián tanult, a vakáció hónapjait arra használta fel, hogy Németországban, Franciaországban, Svájcban és Ausztriában nyelveket tanuljon, valamint a szakmát tanulmányozza. Megismerkedett Sezar Ritz-el, a zseniális hoteljével, akinek munkássága mély benyomást tett az ifjú Gundelre.

Gyakran elhangzik Frank Sándor Venesz-díjas mesterszakács neve. Sándor barátom nevét, aki szegedi, szinte biztos, hogy ismeri, persze ő országosan, sőt határainkon túl is elismert vendéglátó szakember. De mi az a Venesz-díj, és hogyan lehet valaki ennek az elismerésnek a birtokosa?
Az MNGSZ, a Magyar Nemzeti Gasztronómia Szövetség honlapján a következő áll. A díj odaítélésének feltételei: "A díjat elnyeri az a vendéglátóipari szakember, elsősorban szakács vagy cukrász, aki legalább 25 éve folyamatosan gyakorlati szakterületen tevékenykedik, és munkájával hozzájárul a magyar gasztronómia elismertségéhez. Szakmai pályafutása alatt személyesen vagy felkészítő mesterként eredményesen szerepelt hazai és külföldi szakmai versenyeken.

Régi vendéglátások, lakomák, de szállodák, fogadók, éttermek, kávéházak, vendéglők, csárdák elmaradhatatlan szereplői voltak a híres prímások, neves cigányzenekarok. Régi emlékek között böngészve érdekes nevekre, hangulatos történetekre bukkanhatunk a régmúlt eseményei között. A legrégebbi időkből Bihari János és Cinka Panna neve merül fel az emlékezés homályából. A kiegyezés korának volt nagyhírű prímása Szegeden Erdélyi Náci, aki Gárdonyinak és Mikszáthnak a barátságát is bírta.