Hírek, programok
Borászat
Vengéglátóhelyek
Gasztronómia
Kulinária
Receptek
Gasztronómiai fesztiválok
Idegenforgalmi adatbázis
Jeles ünnepeink
Videók
Bor és környéke
Oldaltérkép
 
 
IWIW Facebook Twitter email

Kérjük támogassa oldalunkat!

Ha tetszik és hasznosnak ítéli oldalunkat, valamint rendelkezik PayPal számlával, kérjük támogasson bennünket 1000 Ft-tal!


Köszönjük!


A halételekről - a halfogyasztás története Nyomtat Email
A halételekrőlEngedjék meg hogy ezúttal a hely szelleméhez híven megosszak önökkel néhány gondolatot a halakról, a halfőzésről, és a halászlé történetéről.
Honfoglalóink és a későbbi századok konyhájának sajnos csak a hulladék morzsáit ismerjük. Amit a régi korok szokásairól tudunk az, részben a nagyurakét őrzi. A köznépire csak a néprajzi és más összehasonlító tudományok segítségével tudunk visszavonatkoztatni. A 15. századig hazai konyha-recept csak egy kézen megszámlálható mennyiségben maradt ránk. Mátyás királyunk után lett divatos-külföldi mintára-megörökíteni az étkek és italok elkészítéséhez adandó recepteket.

Sokan sokfélét megírtak már eleink egyik fő ételéről, a halról és a halfogyasztásról. Tudjuk például, hogy a távoli rokonaink Északnyugat-Szibériában a rénszarvason és a halon kívül egyebet nem is esznek szinte a mai napig. Főrendjeink és a mindennapok embere évszázadok óta egyformán kedvelte, de mind a mai napig is kedveli a halat.

Azt is tudjuk, hogy főve, sütve, füstölve és a jó ég tudná felsorolni hány és milyen formában kínáltak és ettek halat, a király asztalainál, az udvarházakban, kolostorokban, városi polgárházakban, jobbágykonyhákon, út menti vendégfogadókban és vásári sokadalmakban egyaránt. Régmúlt korok asztalán megbecsült és keresett étel volt a hal. Előételként, levesként, főételként, böjti időben és ünnepi eledelül is kínálták. A 17. század jeles török utazója Evlia Cselebi a hazánkról írott ismertető szövegében megemlékezik a pörkölt ponty, a rántott süllő és a kárász leves finomságáról. Bornemissza Anna fejedelemasszony 1630-ban kiadott szakácskönyvében vizából 22 fajta, harcsából 14 fajta, pisztrángból 18, potykából 27, csukából pedig 40 féle ételt készítettek. A nagyszombati 1763-ban megjelent szakácskönyv különleges böjti ajánlata volt például az ikrás káposzta. Ahány fajta hal van élővizekben és tengerekben, annyi féle elkészítési módja kell, hogy sokszorozottan legyen népek és gusztusok szerint - írja, egy 19. század végi lap a hazai halételeinkről beszámoló újságcikkben. Így is van, nincs olyan ország, ahol ne készítenének halakból levest. Vegyük csak például a híres Marseille-i buoillabaisse-t. A hazai igen híres és magyaros halászlé (vagy szebben magyarosabban hangzóan - ahogyan pl.: Jókai, Mikszáth, Móra Ferenc diktálja: halászoslé), alig kétszáz éves karrierre tekint vissza. Első hiteles receptlét a reformkorból ismerjük. Bizonyos, hogy előtte is kedveltek voltak hazánkban a halból készült levesek. Híressé mondhatni világhírűvé válását mégis a paprikával való házasságának köszönheti. Az első, nem szakember tollából ismert halászléreceptet Horváth József Elek tudós Kaposvári gimnáziumigazgató 1828as útjáról ismerjük. Íme:

Bródy Sándor a híres író így vélekedik a halakról és a halas ételek készítésének művészetéről. A hal a férfiak külön kultusza, szakácsnék vesződsége. Vajon volt-e már nő, aki halat tudott főzni? Egy volt az isten nyugosztalja. A férfiak azonban mind halfőző zsenik. Tudniillik ami a paprikást illeti, amelynek fő törvényei ezek: Meg kell párolni jó sok vöröshagymát vízben zsír nélkül, de nem sárgára és nem végképp zsámiskára. Most következik a tengernyi paprika. Aztán maga a hal: éspedig kecsege sok legyen benne, aztán ponty, csuka, harcsa, tok, czigány és fehérhal. Hamar besózni és be a lábosba vagy bográcsba, hadd főjjön, buzogjon egy negyedóráig. A másik negyedórában már lassabban főhet. Legkésőbb háromnegyed óra alatt tálalni kell.

A szegedi halászléről így ír Bródy:
"A Tisza mentén, különösen Szegeden, a sűrűbb és erősebb lé okáért takarmányhalakat és fejeket főznek össze és átpasszírozzák a halászlébe. Jó-jó, de azért én nem javallom".

Minden tisztelet az öné, de nem értek egyet Bródy Úr.
És végül a halászoslé megnevezést használtam, amit Jókai és Móra Ferenc is szívesebben írt a ma divatos halászlé (ami bizony félre is hallható) kifejezés helyett. A néprajzi szövegek hosszú lére eresztett halpaprikásként említik. A száz évnél korábban íródott szakácskönyvek receptjei " halpaprikást halászosan" kínáltak. A 19század végétől terjedt el a halászlé. Szebb volt a "halpaprikás halászosan" de az előbbi vált általánossá, Sajnos!

Barta László

 

További cikkek a Barta gasztrofolklor kategóriából

A sonka - magyar, olasz, spanyol, német, cseh, kínai 23 március 2012

A Sajt története, sajt készítés 21 február 2012

Barta László - Gundel Károly: A vendéglátás művészete - 2. rész 13 október 2011

Barta László előadása Gundel Károly: A vendéglátás művészete című könyvéről 14 december 2010

Egy magyar disznótor 10 november 2010

Fűszerek 25 március 2010

Híres emberek és a gasztronómia 25 március 2010

A só 24 március 2010

A cigány konyha 24 március 2010

Magyar reneszánsz konyha - Mátyás király 24 március 2010

Legnépszerűbb

Új kávémárka érkezett Budapestre
08/05/2012

Új kávémárka érkezett Budapestre Megérkezett Budapestre Spanyolország egyik legnépszerűbb kávéja, a Cofesa. A kézműves módszerekkel előállított, családi vállalkozásban működő m [ ... ]


Gasztrocsata Baján
04/05/2012

Gasztrocsata Baján Ételeikkel mutatkoznak be hazánk különféle tájegységei Baján, a Szentháromság téren május 12-én, a gasztrocsata fővédnöke Zsigó Róbert, Baja polgármestere, Ba [ ... ]


További cikkeink