Borókabogyó

(illóolaj-tartalmú toboz-bogyó fűszer)

cimkék: Növény: apró fenyő, gúzsfenyő, borovicskafenyő, borsfenyő, gyalogfenyő, bor, fenyőfa, komkék, borók, buroka, közönséges boróka, borowka
Fűszer: borostyántüske, fenyőtüske, fenyőmag, pattanó, fenyőbogyó

Bács-Kiskun megye, Kiskunság

A fűszert adó közönséges boróka a régióban őshonos, vadon termő növény, amelynek termését ősidők óta gyűjtögetik.
A fűszer a közönséges boróka (Juniperus communis L. Cupressaceae) - a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld cserje (fácska) - toboz-bogyója.
A közönséges boróka örökzöld, 1-3 m magasra növő cserje vagy fa, törzse mindjárt a föld felett elágazik, ágai sűrűn helyezkednek el. Levelei ár alakúak, keskenyek, 10-12 mm hosszúak, szúrósak, szürkés vagy élénkzöld színűek. Virágai a levelek tövében fejlődnek, kicsik, zöldek vagy sárgák. A növény kétlaki, tehát külön vannak a porzós és a termős virágai, a porzósak barkaszerűek, a termősek tojásdad alakúak. Áprilisban, májusban virágzik. Termése tobozbogyó. Az álbogyó három toboz-pikkely húsos összenövéséből alakul ki, amely az első évben zöld marad, és csak a második évben, augusztus-szeptember hónapban kezd érni. Ilyenkor a bogyók kékes-hamvasak lesznek, az érett tobozbogyók sötétibolya vagy feketés színűek. Az érett bogyó héja vékony, belseje lágy, szivacsos, kevés nedvű, három magvú.
A szárított borókabogyó: a tobozbogyó borsó nagyságú, gömbölyű, barnásfekete színű, kellemes, friss illatú, édes ízű, zamatos, kissé kesernyés utóízzel. A szárított tobozbogyó 0,2-2%25 illóolajat, továbbá terpén-szénhidrogéneket, 30%25 invert cukrot, 9%25 gyantát, kevés C-vitamint, flavonoidokat és viaszt tartalmaz. Illóolajának meghatározó komponensei: alfa-pinét, kamfén, kadinén, terpineol, juniperol.
&filetext7=A boróka vagy gyalogfenyő Magyarországon nem csupán a hegyvidéki területeken (Bükk, Mátra, Cserehát), hanem őshonos erdőfoltokban a Duna-Tisza közén is megtalálható. A Hátság részét alkotó futóhomokvidéken, az Örkény, Mikebuda, Ágasegyháza és Bugac közötti területen fordul elő, ami történetileg rendkívül fontos, mert a terméket itt helyben gyűjtögette a helyi népesség.
A boróka vagy gyalogfenyő a középkori Magyarország kolostorainak és kastélyainak kertjében is virított. Melius Péter Herbáriuma, amely az első magyar nyelvű füveskönyv volt, 1578-ban már a gyógyító hatása mellett az étkezési alkalmazását is említette. Lippay György esztergomi érsek pozsonyi kertjében, az "Orvos Kertben" termesztette a "gyalog fenyőfát". Testvére, Lippai János a XVII. század hatvanas éveiben írt Posoni kert című munkájában útmutatást nyújt nemcsak a termesztéséhez, de a hasznosításához is. A futóhomok megkötésében, illetve a homok terjedésének megakadályozásában nagy volt a szerepe. Nagykőrös homoki erdőjében is őshonos. Ágai és az ágon lévő ár alakú levelei igen szúrósak. Termése tobozbogyó, amelyet - minden második évben - érett állapotban gyűjtöttek össze. Bottal verték le az ágakról, megtisztították, majd megszárították. Az ízesítésre használt bogyó belseje lágy, szivacsos, kevés nedvű, illata a terpentinre hasonlít, balzsamos, édes, aromás, íze kesernyés. A borókát - gyógyhatása miatt - a korábbi történeti korokban gyűjtötték és gyógynövényként forgalmazták, étvágyjavító, emésztést serkentő hatását emelték ki. Lekvárnak is főzték, és házi patikaszerként használták. A káposzta savanyításához is felhasználták. Melius a borókamag borban főzését is javasolta. Fogyasztása a termesztési helyein általánosan elterjedt, fűszerkereskedők, gyógynövényes-füves asszonyok is kereskedtek a boróka termésével.
&filetext8=Főzelékek, saláták, vadpástétomok, savanyú káposzta ízesítésére, húsok pácolására kitűnő. Marinált halételek fűszerezésénél és húsfüstölőként is alkalmazzák. A gyógyászatban vizelethajtó, emésztést javító, izzasztó és epekőoldó teakeverékek összetevője.
Külsőleg reumás és ízületi fájdalmak csillapítására használt bedörzsölőszerek alkotóeleme. Az illatszeripar fürdősók gyártásához használja fel.
&filetext9=A második éves tobozbogyókat döntően a Duna-Tisza közének homokbuckáin (Bugac, Örkény), de a Balaton-felvidéken, és az Északi-középhegység erdőirtásain is szeptembertől november végéig gyűjtik. A bokrok alá ponyvát vagy lepedőt, plédet terítenek, azután a bokrokat botokkal megveregetik. A gyűjtést óvatosan végzik, hogy minél kevesebb hulljon le az elsőéves, még nem érett bogyókból. A levert bogyókat zsákokba szedik, tisztítják, átválogatják. Ezt követően árnyékos helyen szárítják, 3-4 ujjnyi rétegekben kiterítve. A termést 2-3 naponként átforgatják, mert könnyen befülledhet. A száradáshoz 4-6 hét szükséges, kb. 1,5 kg frissen szedett bogyóból lesz 1 kg tisztított és megszárított bogyóáru.
&filetext10=Magyarországon a közönséges borókát nem termesztik, a vadon termő fajtákat gyűjtik. Az összegyűjtött borókabogyóból 15 tonna száraz fűszert nyernek. A begyűjtött fűszert a Herbária Gyógynövény Rt. szárítás után 50 g-os egységcsomagolásban forgalmazza.
A begyűjtött bogyókat fűszerként és gyógynövényként egyaránt hasznosítjuk. A nagyobb élelmiszerboltokban és a gyógynövényboltokban kapható.