Vidéki nagyvárosaink ismert vendéglátóhelyeinek nagy része már a XIX. század második felében felépült és üzemelt. A kevés kivételhez tartozik a szegedi Kass Vigadó, hiszen csak a század végén nyitották meg, de rövid időn belül nemzetközi hírnevet szerzett.

Az 1850-es években Budapestről Szegedre települt Kass család gyorsan beírta nevét a város vendéglátásának aranykönyvébe. A családfő, Kass Vencel bérbevette a város nagy múltú vendéglőjét, a Fekete Sast, melyet fiaival, Jánossal és Gusztávval üzemeltetett.

Apjuk halála után Kass János önállósította magát és 1885-ben, felépítésének évében kibérelte a Tisza szállót, ami 1896-ig az ő nevével fémjelezve üzemelt. Az egyre magasabb bérleti díjak miatt azonban így döntött, hogy saját vendéglőt és kávéházat épít. 1897-ben telket vásárolt, megterveztette és 1898-rafelépíttette a Kass-Vigadót. A korabeli képeslapot nézve nehéz elképzelni, hogy a vigadó területét és környékét az 1890-es évek elején még víz, mocsár és nádas borította. Pedig olyannyira így volt, hogy Szeged polgármestere csak akkor egyezett bele a Kasst körülvevő mocsaras terület beépítésébe, ha oda palotákat emelnek a módosabb emberek. Így alakult ki a méltán híres szegedi Stefánia, melyről Somlyó Zoltán költő is megemlékezett:

Zöld fagallyak, kőkerítés,
Szökőkút és szökő párok.
Egy hét óta mindennap a
Stefániára kijárok.
A Stefániára, ahol
Nagy túlsúlyban van a nőnem,
S hatóratájt leány, asszony,
Mind elül, csak épp a hő nem.

A Szegedi Útmutató 1898-ban így írja le a Vigadót: "A földszinten fényesen berendezett kávéházi terem, nyáron lesüllyeszthető ablakokkal. Az emeleti erkély elvezet a kávéházi terembe, ahonnan jobbra a hideg büfé és balra a játékszobák. A kávéház előtti teret Park klub mintájára rendezték be. Az emeleten két hangversenyterem van, ezt követi egy hölgyterem és egy szivarozó terem az uraknak, valamint egy étterem. Az egész épület gázzal és elektromos árammal is világítható." Kass 1901-ben felhúzatta az épület második emeletét, majd rá egy évre a főbejáró elé vasszerkezetű, üvegezett teraszt épített, sőt 1905-ben külön sakktermet is kialakított. Az 1909-es Szegedi Útmutató természetesen már az új épület mutatja be: "Kass vigadó, mely az ország e célra szolgáló épületei között a legelső. A földszinten kávéház, étterem, az emeleten sakk-, bál-, bankett és hangversenytermek. A Kassban van még az Otthon társadalmi egyesület is, mely télen sikeres bálokat rendez." Kass Jánost a szakma is elismeri. A Csongrád Megyei Vendéglátók és Kocsmárosok Ipartársulatának díszelnökévé választják. Kass János még egy bővítést és átalakítást (1915) "vezényelt" le, de a negyedszázados jubileumot 1923-ban már fia vezetésével érte meg a patinás vendéglátóhely. Bármennyire is igyekezett az ifjabb Kass János, a gazdasági világválság hatását nem sikerült kivédenie. Az egész objektumot bezárták és elárverezték, csak 1934-ben nyílt meg újra, Hungária néven, mivel a Kass család nem járult hozzá a névhasználathoz. A második világháborút is nehezen vészelték át, de a hagyományos farsangi bálokat azért megrendezték. Államosítására 1949-ben került sor, a Szállóipari Nemzeti Vállalat vette át, melynek 1952-től Venesz József lett az igazgatója. A folyamatos modernizálás és átalakítás ellenére az épület állaga egyre romlott, sokan a lebontását javasolták. Ettől ugyan megmenekült, de 1976-ban végleg bezárták, majd 1982-ben műemlék jellegű védettséget kapott. Eközben már épült az új Hungária, mely 1977-ben nyílt meg a Tiszta parton. Végezetül térjünk vissza egy kissé a múltba, hiszen a megemlékezés mit sem érne a híres vendégek és törzsasztalok felsorolása nélkül. A színészek asztaltársaságát olyan nevek fémjelezték, mint Csortos Gyula és Ujházi Ede. Többször ebédelt a Kass-ban Ady Endre, Bródy Sándor, Heltai Jenő és Juhász Gyula, de vendég volt itt nagybányai Horthy Miklós, József főherceg, gróf Károlyi Gyula, Teleki Pál és Zichy Aladár is. A nagyteremben hangversenyezett Bartók Béla, de fellépett itt Paul Robeson is. 1935. leghíresebb vendége Pietro Mascagni, a híres olasz zeneszerző volt, aki a "szabadtérin" a Parasztbecsület című operáját vezényelte.

Horváth Dezső