Hazánkban ma a szilveszter fogalma szorosan összefügg a vidám, zajos és főleg bőséges lakomával, étellel és sok itallal megtartott mulatozással. A fiatalok által rendezett házibulik mellett szinte nincs neves szálloda vagy étterem, amely ne rendezne ismert művészek fellépésével óévbúcsúztató mulatozást. Ezek a szilveszteri rendezvények - mint a bemutatott menükártya tanúsítja - már a XIX. században divatosak voltak és az újév érkezésének megünneplése még a háborús időszakokban sem szünetelt. A fent leírtak inkább a fővárosra és a nagyvárosok vendéglátóhelyeire vonatkoznak, voltak viszont kevésbé ismert népszokások is. A hajdúvárosok (Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény) morzsabált tartottak, amelyre a lányos szülők vitték el a sült tésztákat és a pásztorok főzték a pörköltet. A nagykun városok és falvak batyus bálokat rendeztek, ahová a lányok vitték az enni, a férfiak pedig az innivalót. Minden ünnepi táplálkozásnak vannak egyházi (böjti ételek) és hagyományokon alapuló szokásai, de ezek a szilveszteri étkezést befolyásolják a legkevésbé. A családi összejövetelek étrendjében a szárnyasoktól a disznóhúsig - főleg vidéken disznótoros "képében" - minden előfordul. Bár vannak népi hagyományok, ezek lassan feledésbe merülnek. Sok helyen például azt tartják, hogy karácsony és újév között szemes ételt - babot, borsót, lencsét - nem szabad főzni, mert akkor pattanásosak, kiütésesek lesznek. Egyes vidékeken a két ünnep között sült tököt ettek, mert a hiedelem szerint akkor egészségesek lesznek. Nem csak karácsonykor, hanem szilveszter idején is divat volt a verses, énekes újévköszöntés, a kántálás. A jelmezbe öltözött fiatalok ezzel az énekkel próbálták a háziakat adakozásra buzdítani: