Untitled Document


Untitled Document



Untitled Document

Untitled Document

A tengerimalac

Forrás: Wikipédia

A tengerimalacok a rágcsálók (Rodentia) rendjén belül a Cavia nemet alkotó, a nyúlhoz hasonló testfelépítésű, de annál valamivel kisebb testű emlősök. Testhosszuk 2,5-3 dm, tömegük 0,8-1,5 kg. Természetes élőhelyük Dél-Amerika (Peru), háziasított fajtáik méretben, színben, szőrfajtában igen különbözőek lehetnek.

Elnevezés

A tengerimalacnak nevével ellentétben rendszertanilag semmi köze nincs a disznókhoz. A furcsa elnevezés - amely a magyarba a német Meerschweinchen tükörfordítása által került - eredete nem teljesen tisztázott. A "tengeri" utalhat egyaránt az állat tengeren túli származására (vö. más nyelveken "guineai" vagy "indiai" malac), és arra is, hogy tengeri hajósok juttatták el Európába a 16. században, mint díszállatot a gazdagok szórakoztatására. A "malac" név eredete már sokkal bizonytalanabb. Egyes feltételezések szerint a kismalacokéhoz hasonlító visító, olykor röfögő hangjának köszönheti, mások szerint pedig annak, hogy a már több ezer évvel ezelőtt háziasított fajtáját Dél-Amerikában a húsáért tartották, akárcsak a disznókat, illetve a középkorban a hajókon is előszeretettel fogyasztották. Létezik egy harmadik feltételezés is, miszerint azért ragadt rá ez a név, mert a földet túrva keresi táplálékát, mint a disznók. Ezen kívül magyarázták már azzal is, hogy testalkata (rövid, lelógó fül, a testéhez képest nagy fej, farok hiánya) kissé a malacéhoz hasonlít.

Leírás

Tömzsi, zömök állatkák, fejük a testükhöz képest nagy. Egy kifejlett példány hossza eléri a 25-30 centimétert, tömege 800-1500 g. Jellegzetességük, hogy mellső lábaikon 4-4, hátsó végtagjaikon 3-3 ujj található. Fülük viszonylag rövid és lelógó, farkuk nincs. Érdekesség, hogy a tengerimalac hallása rendkívül kifinomult, és az ember által hallható hangoknál jóval szélesebb tartományra (50-50 000 Hz) terjed ki: fajtársaik egymással az ultrahang tartományban kommunikálnak. Vadon élő fajaik természetes élőhelye Dél-Amerikában az Andok vidéke. A többi rágcsálóhoz hasonlóan növényi táplálékkal, szénával, gyümölcsökkel, zöldségekkel táplálkozik. 5-7 évig él fogságban.

A háziasított tengerimalac

A háziasított faj a Cavia porcellus. Vad őse a Peruban jelenleg is élő Cavia aparea. A házi tengerimalacot gyakran csupán ennek egyik alfajaként tárgyalják (Cavia aparea porcellus). Mások a Cavia tschudii fajtól eredeztetik. Egyesek a két vadon élő változatot csupán egyazon faj két alfajának tekintik (Cavia aparea tschudii néven), és mindkettőt a házi tengerimalac ősének gondolják.

Szelíd, nyugodt természetű, de rendkívül félénk állat. A legtöbb rágcsálóval (egér, hörcsög stb.) ellentétben nem harap és nem karmol (csak nagyon kivételes esetekben), és könnyen alkalmazkodik, aminek köszönhetően kedvelt díszállat. Számos tenyésztői szín- és szőrváltozatban ismeretes. Biológiai kutatásokban kísérleti állatként használják.

A tengerimalacok "nyelve" és intelligenciája

1976-ban az angliai Leicesteri Egyetem pszichológia tanszékének kutatói kimutatták, hogy a tengerimalacok összesen 11-féle hangot tudnak kibocsátani, amelyekkel különböző érzések (éhség, fájdalom, félelem, elégedettség, izgalom stb.) kifejezésére képesek. A kutatás szerint a tengerimalac legjellemzőbb hangja, az éles visítás vagy füttyentés csak az emberrel való kommunikációban használatos, mint figyelemfelkeltés, és jelentése általában "élelmet akarok!".

A tengerimalacok gyorsan képesek tanulni és különböző dolgokat egymáshoz kötni, érzéseiket kifejezni (pl. a hűtőszekrényajtó nyitását vagy a zacskózörgést rövid idő alatt megtanulják asszociálni az élelem érkezésével, s a későbbiekben már reflexszerű hangos visítással jelzik az embernek kívánalmukat: "élelem van a közelben!"). Főként azok a példányok tanulékonyak, amelyekkel sokat foglalkoznak, s egy kis figyelemmel az ember is hamar képes lesz felismerni, hogy mikor mit akarnak.[3]

Fajtatisztaság

Az első fajtatiszta malacokat Angliában nemesítették, ma már Magyarországon is szép számmal előfordulnak. Bármennyire is sokra becsüljük őket, óhatatlanul fontos megjegyezni, hogy az egyes allélek homozigótaságára való törekvés (s az e célból alkalmazott vonaltenyésztés) súlyos árat szed. Egyes malacfajták a természetes védelmet képező szőr nélkül élnek, mások örökletes betegségeket hordoznak. A fajtatiszta malacok ráadásul statisztikailag 1-2 évvel rövidebb ideig élnek keverék társaikhoz viszonyítva.

Megnevezés Leírás, változatai
Egyszínű Fekete, szépia, lila, kék, csokoládébarna, kévébarna, bézs, vörös, arany, sáfrány, sárga, krém, fehér.
Aguti Aranyaguti, narancsaguti, lazacaguti, szürkeaguti, csokoládéaguti, citromaguti, krémaguti, ezüstaguti, fahéjaguti, bézs-arany argente, kék-arany argente, lila-sáfrány argente, bézs-sáfrány argente, lila-fehér argente, bézs-fehér argente, kék-fehér argente.
Többszínű Teknőctarka, japán, harántsávos, brindle, holland, himalája, dalmata, márványozott.
Skinny Szőrtelen tengerimalac, csak az orron, illetve a lábfejeken található néhány rexoid (göndör) szőrszál.
Angol rövidszőrű A szörzet rövid, fényesen csillogó, egységes. Nincsenek rozetták (díszítő szörmintázat), és az egységes képet megtörő szőrszálak.
Angol bóbitás A fej tetején egy, a szőr színével megegyező forgó ("bóbita") található.
Amerikai bóbitás A fej tetején egy fehér forgó található.
Abesszín Az állaton négy pár, szimmetrikusan elhelyezkedő rozetta található. E fajta egyik változata az ún. rozettás tengerimalac, melyen szintén forgók találhatóak, de nem a fajtasztenderdnek megfelelő módon, így kiállításon csak az ún. "kedvenc" kategóriában indítható.
Rex A szörzet rövid és hullámos, érintésre ruganyos.
Sheltie Hosszú, hátrafele növő szőr jellemzi ezt a változatot.
Koronás A szörzet hosszú és egyenes, az állat feje tetején egy forgó található.
Perui Az állat szőre hosszú, farán két rozetta található. A szőr a rozetták vonalától a fej irányában előre, a far irányában pedig hátrafelé nő.
Angóra A peruihoz képest többletrozetták találhatóak az állaton, számuk 4-8 között van, elhelyezkedésük szimmetrikus. Az állat összképe egységes.
Texel Szőre hosszú, mint a sheltié, csak göndör, azaz rexoid szőrminőségű.
Merinó Mint a texel, csak feje tetején egy rozettával.
Alpaka Mint a perui, csak rexoid szőrrel.
Mohair Mint az agóra, csak rexoid szőrrel.

 

 

 





Untitled Document