Batul alma

Cimkék: narancsalma, üvegalma, piros Batul, mosolygó Batul

Észak-Alföld

Szabályos gömb alakú, fényes, zöldessárga gyümölcse igen szép. Koronája sűrű, gömb alakú. Kerek levelei fényesek, sötétzöldek. A gyümölcs jellegzetesen kicsi, kelyhe zárt, kocsánya rövid

A Batul alma az almának (Malus domestica Borkh.) ez az Erdélyből származó fajtája hazánkban főleg a folyók melletti területeken terjedt el. Gyümölcse október első napjaiban szüretelhető, novembertől márciusig fogyasztható. Hullásra hajlamos, száraz, meleg ősszel szinte leömlik a fáról. A kicsi, kb. 100 g súlyú termés csaknem teljesen szabályos gömb. Héja sima, fényes, kissé viaszos, kellemes tapintású, a napos oldalán halványpiros fedőszínnel borított. Pontozata ritka, mogyoróbarna színű, szembetűnő. Húsa kemény, gyengéden roppanó, bő levű, édesen savanykás, jellegzetesen üde ízű. A gyümölcs érzékeny a nyomásra. Hűvös helyen jól tárolható. Hűtőházban a korán szedett alma foltosodik.
A fa koronája igen szép, sűrű, gömb alakú, gyorsan növő, erőteljes, edzett. Levelei jellegzetesek, középnagyok, kerekek, fénylők, sötétzöldek. A termőrészek elsősorban a fa külső részén alakulnak ki. Viszonylag későn fordul termőre, bőven, de szakaszosan terem. Varasodásra érzékeny, ezért nedves környezetben fokozott növényvédelmet igényel. Csak a hűvösebb, csapadékosabb területeken és a termékeny talajokon érzi jól magát (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Csongrád, Békés megye). Jól tűri a virágzáskori fagyokat.
&filetext7=Nagyon régi, ismert, elterjedt kelet-magyarországi almafajta. Valószínűleg magról keletkezett a Maros folyó mentén, és erről a területről terjedt el. A legszebb és a legjobb Batul alma a Maros középső szakasza mentén, az enyhén dombos lejtőkön termett. Kiváló piacos almaként szerzett hírt Európa-szerte. Neve a Batur apátsággal hozható kapcsolatba, amely 1003-1172 között Biharban, a solymosi vár szomszédságában állt, és a kolostor saját ellátására gyümölcsöskerttel rendelkezett. Valószínű, hogy innen terjedt el. (Számos ősi fajta elterjedésének központja egy-egy középkori kolostor lehetett.) Állítólag a pátul (románul a boglya, ágy vagy kalangya feneke) szóra is visszavezethető. Ez a szómagyarázat egyben az eltartására is utal, ugyanis széna között ősszel (novemberben) eltárolva, tavaszra (március) megérve, utóérésen átesve, megsárgultan árusították nagyobb mennyiségben. Magyarországról került fajtaazonosításra a híres pomológusokhoz, Eduard Lucashoz Hohenrimbe, illetve De Jonghe-hoz Brüsszel-be. A Batul almát a francia pomológia is leírásra méltatta. A Jonathan elterjedése előtt uralkodó fajta volt. Szatmárban Páris almának nevezték a Batult.
Egészen a XX. század elejéig a tutajozásnak óriási szerepe volt a magasabban fekvő helyekről az ország középső részébe történő gyümölcsszállításban. A Batul alma nagy mennyiségben jutott el a Maroson és a Tiszán az ország középső területeire.
A XIX. század végi és a XX. század eleji gyümölcskiállításokon ugyan még megemlítették ezt az ősi fajtát, de már az újabb, nyugat-európai, elsősorban francia, német és belga fajták jelentek meg Magyarországon, és ezek nagyobb mértékű termesztése is elkezdődött.
A fajtát az 1960-70-es években még üzemi szinten telepítették, az üzemi gyümölcsösök mintegy 4%25-át, a közszaporítás 2%25-át a Batul tette ki. A fajta ma már háttérbe szorult, de mint régi, különleges ízű gyümölcs az őstermelőknél, legfőképp Kelet-Magyarországon, kapható.
&filetext8=Friss fogyasztású, kiválóan tárolható étkezési alma.
&filetext9=Amikor a gyümölcs zöld alapszíne kezd szalmasárgába átváltani, le kell szedni, különben "leömlik" a fáról. Ritkító metszéssel elérhetjük, hogy a nap jobban besüssön a koronába. A vesszők visszavágását kerülni kell, mert ekkor még sűrűbb lesz a korona.
&filetext10=Ma már csak házi kertekben található. Termesztésével kb. 3-500 termelő foglalkozik, a termés mennyisége 5-10 tonna, melyet a piacokon értékesítenek. Nem védett fajta.