Szentesi paradicsompaprika

Tiszántúl.

A szentesi paradicsompaprika (Capsicum annuum L. convar. Grossum) bogyója 8-12 cm széles, 4-5 cm vastag, oldalt álló. Felülete sima, enyhén gerezdelt, három- vagy négyerű. Zömmel világoszöldből, kisebb részben közép-zöldből égő pirosra érik, tömege 80-150 g. Húsvastagsága 6-8 mm. Kellemesen édes ízű.
Első magyar nyelvű előfordulása 1748-ból való, Pro paprika 4 xr. A paprika szó első tagja a délszláv eredetű papar szóból származik, amelynek jelentése bors, ehhez kapcsolódik az -ika növényképzős származék.
Főként az Alföldön és a központi területeken vált jelentőssé. Legfontosabb termőterületévé a szegedi táj vált. A XIX. század közepétől a paraszti kisgazdaságokban egyre több fűszerpaprikát termeltek. (MNL IV. 1981. 175-177.)
A XVIII. század közepétől Szentes és környékének egyre gyarapodó irataiban több zöldségféle mellett a paprika is szerepelt. (Szalva, 1959. 11.) Ez még fűszerpaprika volt.
A Kerti Gazdaság 1860-as számaiban megjelent hirdetésekben megtaláljuk a paprikát. Januárban az "Óriás Paprika" magját kínálják, márciusban többek között a paprika számára is ajánlják a melegágyak készítését és a magvak veteményezését, majd egy későbbi számban a kerti magvak között szerepel a "Török Paprika". (Kerti Gazdaság, 1860. 1. sz. 21.; 8. sz. 191.; 14. sz. 326.)
Az étkezési paprikák közül a paradicsompaprika a XIX. század közepétől a betelepülő bolgár kertészek munkája nyomán honosodott meg Magyarországon. Lukácsy Sándor 1865-ben a káposztásmegyeri bolgár kertészek terményei között öt kataszteri hold pirosló paprikát látott. (Lukácsy, 1865. 127-128.) A Szentessel határos szegvári Károlyi-uradalomban 1876-tól paradicsompaprikát is termeltek. Ezt a paprikafajtát a bolgárok a többitől eltérően nevelték. Csongrádon például az egyik tanyán a felfogadott helyi, magyar, Sebestyén vezetéknevű bolgárkertész család kezdte - más zöldségfajtákkal együtt - 1928-tól termelni. (A tulajdonos családja által korábban termelt zöldségek között paradicsompaprika nem volt.) A gazdacsalád tagjai az új, zamatos, húsos zöldségfajtát gyorsan megszerették. Szívesebben ették, mint a korábban ismert fehér paprikát. Nyersen fogyasztották. (Fekete László sz. 1920.)
A dél-alföldi táj ismert közmondásai között paprikáról szóló is van. Az 1820-ban Dugonics András által lejegyzett vörös, mint a paprika (Margalits, 1996. 604.) még nem a paradicsompaprikáról született, de a később meghonosodott, a fűszerpaprikához hasonlóan piros színű paprikafajtára is ráillett.
Az érett termés kis százalékban kerül csak friss fogyasztási céllal a hazai boltokba, piacokra.
A termés további kis hányadát nagykereskedőkön keresztül, papírdobozba csomagolva, kifényesítve, nyers állapotban exportálják, míg a legnagyobb hányad valamilyen előfeldolgozott formában (a magház és a "csuma" eltávolítása után szelve, negyedelve) szintén exportra kerül, hogy a külföldi konzervgyárakban dolgozzák fel véglegesen. Az ottani további feldolgozás a piaci környezet igényeihez igazodóan, marinálást, kockázást, szárítást vagy egyéb speciális tartósítást, illetve adalékként történő feldolgozást jelent.
A pesti, budai, majd budapesti színészvilág többgenerációs receptjei között paradicsompaprikát igénylő is van. A saláta egyenlő arányban készült paradicsom- és zöldpaprikából olajjal, citromlével, petrezselyemzölddel és sóval ízesítve. Befőzés címszó alatt a paradicsompaprika olajosan az őszibaracksajt és a ribizli-befőtt receptje között olvasható. A megtisztított, 4-6 részre vágott paprikát ecettel, olajjal, cukorral, borssal és szalicillal felforralt vízzel üvegbe öntik. Ezt a savanyúságot húshoz, szendvicshez ajánlják. (Lejtényi-Waldhauser, 1983. 102., 173.)
A tő kehely alakú, magassága 40-50 cm. Levelei középzöldek, ritkásak, a bogyókat kevéssé takarják, hegyben végződő kerülékesek, nagyságuk 10 x 5 cm.
Elsősorban ún. szálas (ritkább helyi elnevezéssel "tépett") palántaneveléses eljárással termesztik. Ritkán vetik tápkockába, leginkább csak azok, akiknek kialakult vevőkörük van a szezon előtti friss paradicsompaprikára. Az ún. szedési főszezon általában csak augusztus végén indul. Termesztésének optimális területe 1200 cm2. Palántanevelése hidegtől védve, enyhén fűthető vagy fűtetlen fóliaházakban történik. Enyhén fűtött helyen a palántanevelési idő mintegy 30, fűtetlen fólia alatt kb. 40 nap. Kiültetése a fagyosszentek után, május 20-30. között javasolt. Hozama, a tapasztalatok szerint, 15-20 tonna pirosra érett termés hektáronként. A paprika virágzását, majd növekedését trágyázott vízzel gyorsították meg. Amikor érni kezdett, megvonták tőle a vizet, hogy szebben pirosodjék és ne kapjon belső penészt. Általában Kisasszony napján, szeptember 8-án kapott utoljára egy érlelő árasztást, amikorra már a termés többsége bepirosodott. A termést ezután kezdték szedni. A nem teljesen éretteket, az ún. kormos, kesely paprikákat is leszedték.
A többi áru mellett ez a paprikafajta gyorsan fogyott a környékbeli piacokon. Czibulya Ferenc apja - feltehetően a bolgároktól tanulva - egy gombafajta levével akadályozta meg a paradicsompaprika betegségét, pusztulását. Mauthner Ödön vetőmag-kereskedőnek 1936-tól nemcsak paradicsompaprikamagot termelt (másokkal együtt), hanem a biokertészeti permetezőszer receptjét is eladta a kereskedőcégnek. (Czibulya, 1987. 29-30., 80-82.)
Több körzetben termelik, szinte kizárólag a hagyományokkal rendelkező integrátorok vagy felvásárló kereskedők céghelyéhez közel. A saját ellátást szolgáló kiskertekben is kedvelt termény.
Fajtatulajdonos a Magyar Állam képviseletében az FVM. Állami regisztráció éve 1968.