Szentesi karalábé

karalábé

cimkék: csemege karalábé, fehér, kék karlábé, karaláb

Csongrád, Szentes, Csanytelek környéke

A Szentesi karalábé (Brassica oleracea L. convar. gongyloides) megjelenését tekintve rendkívül változatos fajtakört jelent. Szentes világelső a karalábéfajták számát tekintve, de egy adott térség területegységre jutó árutermesztésében is. Minden szentesi fajtára jellemző, hogy kiváló ízűek, zsengék, és ami a legfontosabb, "fásodásra" nem hajlamosak - függetlenül kékeslila vagy zöldesfehér héj színüktől, változatos, 45-90 napos tenyészidejüktől.
Szentes környéke a magyarországi káposztafélék egyik legfontosabb termesztő körzete, ahol a kedvező vízgazdálkodású területeken, a mély fekvésű, tápdús talajokon a vízigényes káposztaféléket már a korábbi évszázadokban is sikerrel termesztették az uradalmakban éppen úgy, mint a jobbágy-paraszti tulajdonú és birtoklású, ún. káposztás kertekben. Ezek a káposztás kertek a határból elkerített, a nyomáskényszerből kihasított és elkülönített közösségi kertek voltak.
Fényes Elek 1851-ben megjegyezte, hogy Szentes földje gazdag termékenységű, mert minden ugarlás, trágyázás nélkül is bőven terem. A közeli szegvári tanyák és a Kurca patak menti bolgár kertészek a káposztatermelést magas színvonalra juttatták. Az állandó minőségi felügyelet, a pozitív szelekció és a paraszti maggyűjtés biztosította a helyi ökológiai adottságoknak megfelelő, legkedvezőbb tájfajta, a Szentesi karalábé kialakulását.
Az itteni karalábétermelés az 1875. december 1-jén megtelepedő bolgár kertészek hatására nőtt meg. Az intenzív termelés és az állandó pozitív szelekció révén kialakult a kedvező, örökletes tulajdonságokkal bíró, fehér és kék szentesi tájfajta. A bolgárok először Szegváron, gróf Károlyi László úsztatói majorjában béreltek kertészeti termelésre földeket. A Plovdivból jött első kertészek neve fennmaradt az utókor számára: Sztefán Ruszev Canev, Iván Dimitrov Kosztadinov, Sztoján Ilija Moszkov, Petrov Ivanov Lazarov. A jellegzetes bolgárágyásos, csörgedeztető öntözést honosították meg Szentes környékén. A karalábét - ugyanúgy, mint a káposztát - az ágyás kiemelkedő bakhátfalán termesztették, úgy, hogy öntözéskor a víz elérje. Ezt a karalábéfajtát már a második világháború előtt is használták hajtatásra a környéken talált meleg vizű artézi kutak által fűtött növényházakban, majd az 1960-as évek második felében megjelenő fólia alatti hajtatásban, primőrök termesztésében. A szentesi táj-fajtára és változataira Szalva Péter felfigyelt, és hosszú évekig tartó, szelekciós, nemesítő munkáját megkoronázva, 1961-től több, államilag minősített fajtát jelentett be.
Elsősorban konyhai műveletekkel teszik fogyaszthatóvá (tartósítása a friss áru folyamatos beszerezhetősége miatt szükségtelen), illetve a "zöldszegény" időszakokban kisebb részben nyersen is, szinte gyümölcsként fogyasztják. A széles körben ismert és elterjedt vegyeszöldségleves egyik alapanyaga csíkokra vágva, és készítenek belőle - a gumó belsejét kivágva, különböző, általában húsos töltelékkel párolt (sütött) - töltött karalábét is. (Az igényesebb éttermek kínálatában is megtalálható.)
A karalábé az egyéb káposztafélékkel azonos körülmények között terem a legkedvezőbben, azaz kis hőigényű (esetenként "hőtűrő"), ugyanakkor sok vízre és tápanyagra van szüksége. Szaporítása általában palántaneveléssel történik, a hajtatásban kizárólag tápkockás ("szivaros") előneveléssel. Mivel az enyhébb, rövidebb ideig tartó fagyokat jól tűri (különösen igaz ez a hajtatási fajtákra), kiválóan alkalmas a fűtés nélküli, "hideg" hajtatásra, illetve a szabadföldi korai (a koraiság érdekében fátyolfóliával történő ideiglenes takarással) áru előállítására. Gazdasági súlya főként a hajtatott és korai árunak van. Az optimális tenyészterület a kifejezetten hajtatási fajtáknál 4-500 cm2, a korai szabadföldi termesztésnél (e kategóriába sorolhatók egyes "hajtató" fajták is, pl. a Szentesi fóliás kék) 6-700 cm2. A nyári fajtáknál ennél kissé nagyobb, míg az őszi (inkább tárolási) fajtáknál már az ideális terület mérete 1500-2000 cm2.
A fajták és a különböző termesztési módok egész évben lehetővé teszik a fogyasztók friss áruval való folyamatos ellátását. A termék nagy részét egyéni termelők állítják elő. Újabban integrátorok is bekapcsolódnak a termelési-értékesítési folyamatba, akik kizárólag a "primőr", hajtatott áru exportjában és az egyre nagyobb igényeket képviselő áruházláncok kiszolgálásában vesznek részt. Legnagyobb terméshányad a Szentes térségi "fóliás körzetből" kerül ki, benne foglalva Kistelek, Baks, Csanytelek, Csongrád, Kunszentmárton, Fábiánsebestyén, Szegvár, Mindszent stb., amit az egész országra kiterjedő házi kerti, elsősorban saját felhasználású termés egészít ki. A termék az ország összes zöldséget árusító üzletében egész évben megtalálható. Az áruforgalom legnagyobb része a Korai Zöldségtermesztési Rendszeren (KZR), illetve a nagybani piacokon (Budapest, Miskolc, Szeged, Szolnok) bonyolódik le.
Jogi helyzet: A tulajdonjog megoszlik a Magyar Állam és a Szentesi-Mag Kft. között, a kizárólagos forgalmazó minden esetben a Szentesi-Mag Kft.