VARSÁNYI PINCÉSZET

Riportfilm a Varsányi Pincészetről

Varsányi Pincészet szpot

Borkóstoló

 

Varsányi Borászat videó Varsányi Pincészet szpot Rólunk írták VII. Országos Rozé Borverseny Verpelét története Műemlékek, látnivalók

Programajánló Eseménytár Állandó programok Verpelét a Bor és a Nóta faluja Biblikus borkóstoló Bor-bírálat

 

A Debrői Körzet

A Mátrától keletre és a Bükk Hegység lábánál fekszik az Egri Borvidék, amely a határainkon túl is ismert. A magyar borok közül egyik legismertebb bormárka az Egri Bikavér de a Debrői Hárslevelű a Verpeléti Muskotály vagy Egerszóláti Olaszrizling nevek is ismerősen csengenek. A Tarna völgyében elterülő Tófalu, Aldebrő, Feldebrő és Verpelét települések által alkotott "Debrői körzetben" évszázados hagyományok és szorgos kezek munkájának eredménye a jó minőségű szőlő illetve az abból készült minőségű bor.

A Verpeléti pince

 A Varsányi Pincészet 1990-ben szőlőtermelő gazdák társulásával jött létre (Ker-Coop Kft néven), akik az igényes piacot is kiszolgálni képes korszerű üzemet hoztak létre, szerencsésen ötvözve a vidék nagymúltú tradícióját, a korszerű eljárásokkal.
A XXI. század technológiájával feldolgozott, érett, kiváló minőségű termésből készült Hárslevelű, Muskotály, Olaszrizling, Chardonnay, Rosé borok megőrzik a szőlő gyümölcsösségét, illat és zamatanyagát, de a tölgyfahordós érlelés után lepalackozott Bikavér, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos bársonyosan titokzatos borai is méltán keresettek. Kitűnő boraink híressé teszik Verpelétet.
2005-ben elnyerte az Egri borvidéken az „Év bortermelője” vándordíjat.
Verpelét legjobb fekvésű, saját szőlőgazdaságból származó, terméskorlátozott, válogatott szőlőből készült kiváló minőségű sorozat a Varsányi Selection.          

                                              

A Varsányi Pince jelentősebb borversenyeken szerzett díjai:

Cabernet-Merlot Cuveé 2003               

VinAgora 2004 arany érem
Challenge International du vin Bordeaux bronz érem

Debrői Hárslevelű 2003               

Pannonhalmi Bormustra csúcsbor 2005
Vinitaly Verona 2005 Gran Menzione
Egri Borvidéki Borverseny
legjobb Debrői Hárslevelű bora 2005

Egri Kékfrankos Rozé 2006                  

Le Mondial du Rosé Cannes 2006 ezüst érem
Országos Rosé Borverseny 2005 arany érem
Monde Selection Brüsszel ezüst érem

Egri Bikavér 2000                           

Vinitaly  Verona 2002 Gran Menzione           
Magyar Milleniumi Borok versenye Sopron arany érem

 

Rólunk írták

Pincészet a Mátra és a Bükk találkozásánál

Forrás: Mezőhír

A Varsányi Pincészet Kft. jogelődje a Ker-Coop Kft., amelyet tizenhat éve alakítottak olyan szőlőtermelő gazdák, akik az igényes piacokat kiszolgálni képes vállalkozást kívántak létrehozni.

Az azóta eltelt időben végig szerencsésen ötvözték saját szakismeretüket, a hely nagy múltra visszatekintő hagyományait és a rendelkezésre álló korszerű technológiát. A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő vállalkozást Varsányi Lajos ügyvezető mutatja be olvasóinknak.

A céget a VOSZK verpeléti telephelyének vezető szakemberei alakították. Az időközben megtörtént változások ellenére a tulajdonosi kör továbbra is szakmai befektetőkből áll, azaz, valamennyien gyakorló szőlőtermesztők vagyunk. A kezdetekkor a szövetkezeti jelleg volt a jellemző. Ez akadályozta a működést, sokszor nem lehetett gyors és hatékony döntéseket hozni. 1993-ban fordulóponthoz érkezett a vállalkozás. Pályázat útján egy 80 millió forintos beruházást sikerült megvalósítani, ami egy feldolgozóból, tárolóból és egy kisebb kapacitású palackozóból állt. El kell mondani, hogy a 14 fő tulajdonostárs számomra többségi tulajdont biztosító bizalma nélkül mindez nem valósulhatott volna meg.

Milyen a Varsányi Pincészet piaci helyzete?

A szűkebb térségben meghatározó szerepünk van. A hegyközség területéből évente változó mértékben 300-400 ha ültetvény szőlőtermesztését integráljuk. Az év során a szerződésben meghatározott ápolási műveleteket szolgáltatásként elvégezzük, és ennek költségeit a szüret után az átvett szőlő értékéből levonjuk. A meghatározó szerepet tovább erősíti a palackozó gépsorunk évi 2,5 millió palackos kapacitása, amelynek egy részét bérmunkával kötjük le. Jelentősebb fehér boraink a Debrői Hárslevelű, az Olaszrizling és a Muscat Ottonel. A vörös borok közül az Egri Bikavér, a Kékfrankos-Merlot Rosé és a Cabernet-Merlot Cuvée képvisel nagyobb volument. A borokat fajtától függően egy-két évig fahordóban, majd néhány hónapig palackban érleljük. Értékesítésünk többnyire belföldre irányul. Külföldre főként Lengyelországba, Csehországba, Kanadába és az USA-ba szállítunk. Termékeink minősége egyébként megfelelne más igényes piacokra is, az erős forint viszont megnehezíti a versenyképes ár kialakítását.

Az integrátori tevékenységhez igazodó méretű, 32 ezer hl-es tárolókapacitással rendelkezünk. A magyar statisztika szerint hazánkban 13 ezer nyilvántartott borászat van, és ezek közül, méreteiket tekintve, csupán tizenhétnek a kapacitása haladja meg a 20 ezer hl-t. Ennek ellenére mi a közepes méretű üzemek közé soroljuk magunkat, a néhány 100 ezer hl-es, igazán nagy borászatok mellett.

Az így kialakított stabil háttérrel melyek a pincészet hosszú távú tervei?

Fő erősségünk a megfelelő termesztői tapasztalat és háttér. Ezért mintegy filozófiaként valljuk, hogy a bor minőségét döntően a jó minőségű szőlőtermés határozza meg, a borász pedig a már megtermelt értékeket tudja jobban kiemelni, felszínre hozni.

Úgy találtuk, hogy a tárgyi feltételek és a tulajdonosi viszonyok konszolidációja mellett szükség van még egyéb olyan hosszú távú fejlesztésre, amely megalapozza termékeink minőségét. A Debrői Körzet védett eredetű bora és hungarikuma a Debrői Hárslevelű, amelynek értékesítésétől nagyon sokat várunk. Az Egri Szőlészeti Kutatóintézettel együttműködve tájkísérletben vizsgáljuk a Hárslevelűt. Reméljük, sikerül olyan klónt találni, amely a Debrői Hárslevelű bornak újabb és az eddigieknél is nagyobb sikert biztosít majd.

A 2005. évi értékesítési gondok milyen kihatással voltak a Debrői Hárslevelű szőlő átvételi árára?

Volt időszak, amikor Debrői Körzetben a Hárslevelű szőlő felvásárlási ára az egyéb fehérszőlőfajták átlagárának a kétszerese volt. Ennek hatására az újabb szőlőtelepítésekben megnőtt a Hárslevelű aránya, és ezek az ültetvények az utóbbi években termőre is fordultak. Mindez nyilvánvalóan egy nagyobb kínálathoz és árcsökkenéshez kellett hogy vezessen. Mi úgy látjuk, hogy az ár csökkenő trendjét a szabályozás liberalizálása, a zárjegy megszűnése is elősegítette. Ráadásul teret nyert a piacon a Debrői cuvée bor, ami a kevésbé szabályozott és ellenőrzött olcsóbb alapanyagból is előállítható, ez a fogyasztó számára megtévesztő lehet.Megoldást az jelenthetne, ha a törvényben meghatározott termőhely- és eredetvédelemnek érvényt lehetne szerezni.

A hegyközség szőlőültetvényeinek művelésmódja milyen változásokon ment keresztül, és van-e ennek kihatása a szőlő minőségére?

Az idősebb ültetvényekben a minőségi bor alapfeltételeként elkönyvelt, klasszikusan 140 cm magasra nevelt törzsű ernyőművelés az általános. Számottevő még a magas kordonos Moser- és a lengőkaros, ill. egyesfüggöny-művelések aránya. Az újabban telepített ültetvények középmagas, 80 cm-es törzsmagasságú különféle stílusú ernyőművelések. Két megoldást alkalmaznak. Az egyiknél, hasonlóan a klasszikus ernyőműveléshez, a szálvesszőket még teljesen leívelik, a másiknál a meghagyott szálvesszőt vízszintesen a 80 cm magas huzalhoz kötik le. A nyár folyamán az előtörő hajtásokat függőleges helyzetben beigazítják a hajtástartó huzalok közé. Ez utóbbi minőségben, hozamban ugyanazt tudja esetenként többet is -, mint az idősebb magas-kordonos ültetvények. Gyakorlati megfigyelésünk, hogy az erőteljes visszametszés ellenére a tőkék állandó, stabil és jó kondícióban vannak, ami mind a hajtásnövekedésben, mind a termés minőségében, hozamában megmutatkozik. A pincészetünkben ilyen művelésmódban kialakított ültetvénytől azt reméljük, hogy sikeresen be tudjuk vezetni a gépi előmetszést. Az utóbbi évek tanulmányútjain előtérbe kerültek a költség- és munkaidő-takarékos megoldásokra irányuló törekvések. Úgy tűnt, hogy a magas szintű technológiai megoldások mellett más termesztőket is érdekelnek a költségmegtakarítást eredményező fogások. A betakarítás mellett a metszés a legtöbb élőmunkaórát igénylő ápolási művelet, ezen belül is az egymásba fás kacsokkal kapaszkodó vesszőrendszer kibontása jelenti a legtöbb időt. Az ernyőművelésre különösen érvényes, hogy a metszésre fordított idő az egész éves élőmunka-ráfordításban arányában igen magas, ezért a versenyképességünk javítása érdekében folyamatosan keressük az előremutató megoldásokat. A külföldi tapasztalat az, hogy a géppel történő előmetszés után a kézi metszés már könnyebb és gyorsabb.

A Varsányi Pincészet milyen borpiaci változásokat lát, melyek a kitörési lehetőségei?

Mi is érzékeljük a borfogyasztásban bekövetkezett változásokat, ami összességében csökkenő volument jelent. Tovább látszik csökkeni azoknak a száma, akik napi 1-2 litert fogyasztanak, és az asztali minőséget választják. A magasabb értékű minőségi borok fogyasztásában azonban növekedést tapasztalunk. Nálunk egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek azok a tehetősebb fogyasztók, akiknek életvitelükből adódóan csak alkalmi jelleggel van módjuk bort fogyasztani. Ezek az alkalmak általában olyan különlegességgel bírnak, amelyhez előszeretettel választanak bort a magasabb minőséget és értéket képviselő kínálatból. A bor minőségét, a palack megjelenését érintő divatot folyamatosan figyeljük a piacon. Amit ezekből előremutatónak látunk, azt mi is bevezetjük. Adottságaink keretein belül igyekszünk minden évben megújuló minőséget nyújtani a fogyasztók számára. Erre válaszként partnereink gyakran további igényekkel lépnek fel, amit örömmel fogadunk, és mindenképpen kielégítünk, hiszen így a borászatnak lehetősége nyílik egy magasabb értékű bor iránti kereslet kielégítésére.

 

Varsányi borok a VII. Országos Rozé Borverseny -en

Forrás: Borászat.hu

2005. december 6-án a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Kecskemét - Miklóstelepen került megrendezésre a Miklós Napi VII. Országos Rozé Borverseny.

A borverseny érdekessége, hogy Miklós napján, Miklóstelepen, Miklós nevű borászok értékelik az ország különböző részéről benevezett rozé borokat, siller borokat és rozé pezsgőket.

A versenyen forgalmi, termelői és muzeális borok kategóriájában asztali és tájbor, a meghatározott termőhelyről származó minőségi és különleges minőségű bor, továbbá pezsgő vehetett részt. A borverseny házigazdája az FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete és a Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsa volt. A borverseny főszervezői teendőit Kunszeri Miklós OBI főfelügyelője látta el.

A Rozé borversenyre 116 termelő 164 borral, és egy pezsgővel nevezette be.

A bírálatok 20 pontos rendszerben, négy bizottságban történtek.

A borverseny szakmai elnöke Dr. Kállai Miklós egyetemi tanár, a Corvinus Egyetem Borászati Tanszékének vezetője volt.

A benevezett borok közül 17 arany, 40 ezüst és 52 bronzérem született, a többieket oklevéllel jutalmazták.

A csúcsbizottság a Taschner Borház (Sopron) 2005. évi Kékfrakos borát minősítette a legjobbnak.

A Bock Pince Villányi Portugieser rozé bora lett a legszebb színű, a Tüske Pince Szekszárdi Kékfrankos-Merlot bora pedig a legszebb illatú minősítést kapta.

Az alábbi termékek szereztek aranyérmet:

Termelő Évjárat Fajta

Aranyfürt Szövetkezet 2005 Cabernet sauvignon

Bock Pince Kft 2005 Villányi Portugieser

Eurobor Kft 2005 Pinot noir

Eurobor Kft 2005 Kékfrankos

Feind Lajos 2005 Cuvée

Figula Pincészet 2005 Kékfrankos

Gál Szőlőbirtok és Pincészet 2005 Kékfrankos

Garamvári Szőlőbirtok 2005 Cuvée

Kovács Zalán Mihály 2005 Kékfrankos

Kökény és Fia Családi Borászat 2005 Cuveé

Mayer István 2005 Kékfrankos

Szekszárdi Mg. Rt. 2005 Pinot Noir

Taschner Borház 2005 Kékfrankos

Tüske Pince 2005 Kékfrankos-Merlot

Varsányi Pincészet Kft 2005 Cuveé

Varsányi Pincészet Kft 2005 Dorottya Cuveé

Varsányi Pincészet Kft 2005 Pinot noir

 

Résztvettünk a 2007. XII. Kadarka Nemzetközi Nagydíj rose- és vörösbor versenyen a Kiskőrösi István Borházban.

Nevezett boraink helyezései:

Verpelét	Kékfrankos-Merlot rose	2006	száraz	Eger bv	84,29	Ezüst
Verpelét	Merlot	2006	száraz	Eger bv	82,71	Ezüst
Verpelét	"Dorottya rose	2006	száraz	Eger bv	79,83	Ezüst
Verpelét	Zweigelt	2006	száraz	Eger bv	76,5	Ezüst
Verpelét	Pinot noir	2006	száraz	Eger bv	76,14	Ezüst

 

VERPELÉT

Forrás: http://www.verpelet.hu/

Verpelét mezőgazdaságának két specialitása volt, az egyik a szőlő- és borgazdálkodás, a másik a dohánytermesztés, mára a szőlő- és borgazdálkodás maradt.

A szőlő- és bortermelés a XVIII. század végéig vezethető vissza. Az 1880-as évektől újabb lendületet vett a szőlő- és borgazdálkodás, amely a község mezőgazdálkodásának ma is egyik fő profilja. Az addig dohánytermesztésre használt homokos területeken kezdték meghonosítani a szőlőt, mely ebben a talajban kitűnően megfogant. Csemegeszőlőt, főleg saszlát és borszőlőt, olasz rizlinget és nagyburgundit termeltek. A termés többségét a helybeli zsidó szőlőkereskedőknél értékesítették, de sok szőlőt adtak el az ide rendszeresen lejáró váci, nagymarosi kereskedőknek is. 1990-ben alakult Verpeléten az egyik legnagyobb beruházásként, a korszerű KER-COOP Kft. Szőlőfeldolgozó és palackozó üzem, mely a helyi szőlőtermés felvásárlásával nemcsak az értékesítést biztosította a gazdáknak, hanem a verpeléti bor miőoségi feldolgozásának hírnevét is öregbíti. Verpelét ma is alapvetoen mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik, jellemzo a szőlészet, borászat, gyümölcstermesztés, a pincegazdaság, a malomipar, a dohánytermesztés és az erdőgazdaság.

A Ker-Coop Kft. pincéje és udvara jól érzékelteti, hogy a községben nemcsak a szőlőtermesztésnek, hanem a borászkodásnak, borpalackozásnak is vannak hagyományai, de a régi borászati tárgyakat bormúzeumba illő eszközöket féltve őrzik és óvják. A Ker-Coop Kft. 1990-ben, szőlőtermelő gazdák társulásával alakult meg. Szerencsésen ötvözve a vidék nagy múltú tradícióját a korszerű eljárásokkal olyan üzemet hoztak létre, amely igényes piacot is képes kiszolgálni. Kapósak a fejlett technológiával feldolgozott, érett, kiváló minőségű termésből készült Hárslevelu, Muskotály és Chardonnay boraik, amelyek megőrzik a szőlő gyümölcsösségét, illat- és zamatanyagát. Méltán keresettek a tölgyfa hordós érlelés után palackozott Bikavér, Cabernet Sauvignon és Kékfrankos termékeik is. Termelésük fele a hazai piacon, a másik fele határainkon túl, Lengyelországban, Németországban, Svájcban, az USA-ban és Kanadában kerül értékesítésre. A társaság a helyi önkormányzatok, a hegyközségek, valamint az FVM Egri Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetének bevonásával programot indított a nagy múltú Debrői Hárslevelű rangjának visszaállítására. A program szerint készült 1999-es Hárslevelű számos borversenyen kapott aranyérmet, és a zászlós borok között is első helyen végzett.

Termelt borok:

Egri Rosé, Egri Kékfrankos, Egri Cabernet Sauvignon, Egri Bikavér, Egri Chardonnay, Egri Leányka, Verpeléti Muskotály, Verpeléti Olaszrizling, Debrői Hárslevelű.

 

Elérhetőség

Varsányi Pincészet (Ker-Coop Borászati Kft.)
3351, Verpelét, Dózsa út 3/1.
Tel: 36-559-012 és 36-559-013.
Fax: 36-494-037
E-mail: info@varsanyipinceszet.hu

 

 

Műemlékek, látnivalók

Főbb műemléki és egyéb látnivalói közé tartozik a XVIII. században és azóta többször is helyreállított, késő barokk stílusú római katolikus templom Plébániája szerepel az 1332/37. évi pápai tizedjegyzékben.

Középkori eredetű kőtemplomát említi az 1696. évi templomösszeírás. 1699-ben Debrőnek volt a filiája, templomának titulusa pedig Mindenszentek volt. A templomot 1732-ben a hívek a földesúr anyagi támogatásával helyreállították, 1764-ben újraboltozták, 1765-ben új tornyot építettek, ennek munkájáért 310 Ft-t fizettek a kőműveseknek. A gazdagon díszített főoltárát 1766-ban készítették. Főoltárképe Krisztuskirályt ábrázolja a szentek társaságában. Ez a község búcsújára, Mindenszentekre utal. 1757-ben 210-re emelkedett a házaspárok száma, ezért a hívek ekkor is, meg 1764-ben is plébánia felállításáért esedeztek, de sikertelenül, miután a püspök szerint nincsenek messze anyaegyházuktól, Feldebrőtől, egyébként pedig éppen az ő hathatósabb lelki gondozásuk érdekében állítottak káplánt a feldebrői plébániára. 1770-ben újból kérelmezték helybeli plébánia felállítását és azzal érveltek, hogy: "Templomunkat sok nyomorúságaink között állandó státusban hoztuk, végében a kőtornyot Excellentiád kegyes parancsolattya szerint betellyesitettük. Esedezünk, hogy nékünk helységünkben Lelki Pásztort adni, az jövendo nyári désmát. Az elébben árertdában nálunk meghadni és az Parochiának felállítására ide engedni méltóztassék". Megígérték, hogy paplakás céljaira helyreállítják a templom melletti tágas köházat, melyben a feldebrői plébános szokott megszállni, ottani elfoglaltsága alkalmával. Ezek után "1771-ik esztendőbe, 17-ik és 18-ik Áprilisi napokban a parochia Verpeléten felállíttatott". Gregor Imre lett az első plébános.

1776-ban beszerezték a templom főoltárát és reá az oltárképet. 1786-ban a templom északi oldalán levő sekrestye összedőlőben volt. Az új plébános, László Ferenc a déli oldalra kívánt új sekrestyét építeni, közvetlen bejárattal a szentélybe. (Az északi oldalon levő régi romos sekrestye ugyanis ilyennel nem rendelkezett, ebből csak a hajón levő oldalajtón át lehetett a templomba belépni.) A püspök az új sekrestye felépítéséhez Francz Józseffel készíttetett tervrajzot. Egyben elrendelte, hogy "Felnémethi kasznárunk ezen parancsolatunk mellett engedjen a Verpeléthi plebanusnak annyi mészkövet hordatni Tárkánybul, amennyibül a Verpeléthi új sekrestyéhez elegendő mész égettethetik. Légyen nyolcz ezer a kápolnai kementzében égetett téglábul, ezrétül két forintot vévén".

László Ferenc 1773-tól volt plébánosa Verpelétnek. Az 1788-ig kifejtett tevékenységéről a községi elöljáróság a következő nyilatkozatot tette: "Szegény templomunkban az alsópavimentomnak széles téglákkal kirakását, tölgyfa székeket, drótrostélyokkal beborított ablakokat, két kis oltárt, praedikáló széket, új sekrestyét és abban tölgyfa almáriomot, az, Tornyunkban órát, két szép harangokat nagyobb részrül a maga költségével és elfáradhatatlan ügyekezetével szerzett és felállított. Most pedig egyedül a maga saját költségén módos képírással a Sanctuariumot ki festtette és egyéb részeit a Templomnak kifejérítvén, új nagy oltárral meg ékesítette. Nem különben a Parochialis Házunknak egész udvarát kő falakkal bé kerétette".'

Minthogy 1875-ben a hajó boltozata beszakadással fenyegetett, Streimmelwoger Rezső egri építőmester a meghasadozott boltíveket vaskapcsokkal összehúzatta és a hajót kijavította. Az 1958. évi helyreállítás során kibontották a jobb oldalhomlokzat román stílusú kapuját, három ablakát, melyekben kisebb gótikus ablakok kerültek felszínre, egyiken indás ornamentális festés. A helyreállításkor előtunt az eredeti félköríves szentély nyoma is.

A nagyközségen átvezető főút mellett áll a XVIII. század végén, vagy közvetlenül a XIX. század első éveiben épült kovácsműhely. A földbe ásott üllőtőke, a kohó, a fújtató, a sok-sok régi kovácsszerszám az elmúlt időket idézi fel a látogatóban. A szóbeszéd, a szájhagyomány úgy tartja, hogy az igazságos Mátyás király is megpatkoltatta itt a lovát.
A kovácsműhely melletti cukrászdában a kirándulók sokféle sütemény közül válogathatnak Ébel István édességei közül. A millenniumi ünnepségre átalakított, felújított, és szökőkúttal is díszített park hatalmas fái, szép virágai kellemes pihenést biztosítanak a sétáló, pihenni vágyó embereknek.Egyszerűségével fogja meg a vándor lelkét a Petőfi és a Béke út kereszteződésében 1902. óta álló "Kiskép" három oldalán Krisztus útjainak állomásait megjelenítő domborműve.

A régi tornyos iskola, az út menti keresztek, az 1864-ben készített Szent János szobor, a volt gróf Sztáray féle kastély, a temetői emlékszobrok mind-mind a múltat idéző, érdekes látnivaló. A helyi Petőfi Sándor Művelodési Ház a hagyományőrző rendezvényeivel, programjaival, egészen évben biztosítja az érdeklődőknek a szabadido kellemes eltöltését.

A verpeléti Várhegy Verpelétről Tarnaszentmária felé haladva, az út jobb oldalán látható a miocén korú vulkáni kúp, amely Verpeléti Várhegy néven ismeretes. Az alig 200 méter tengerszint feletti magasságú csonkakúp, mintegy 60 m-re emelkedik ki a környezetéből. Területe 30 hektár. A XX. század első felében bányaművelés volt a területen. 1975-től védett terület. A Verpeléti Várhegy andezit vulkáni kúpja Magyarországon kivételes természeti értékként kezelendő. Növényzete és állatvilága is különleges, egyedi. A terület legnagyobb részét áthatolhatatlan galagonya-kökény cserjés borítja.

A területen található védett növények közül a csinos árvalányhaj, a leánykökörcsin, a piros kígyószisz, sárga kövirózsa, erdei szellőrózsa, a magyar zergevirág és a macskahere, melyek elkápráztatják a természetet kedvelőket. A tanúhegyként álló több millió éves vulkáni kúp jól megközelíthető a látogatók számára. Bebarangolása szép élménnyel gazdagítja a turistákat.

A település lakóházainak uralkodó típusa még az előző század első felében is a szarufástorokgerendás, nyeregtetős, vegyesen náddal és gabonaszalmából készített zsúppal fedett, földfalazatú, szabadkéményes, boglyakemencés, háromsejtu ház volt. Az épület három részre tagolódott, volt egy szoba, egy konyha és egy magtár. Az ágafás, szelemenes szerkezetnek emléke sem él, a mestergerendás, deszkás mennyezet is ritka. A fal leggyakrabban használt építoanyaga a föld, elsősorban a vályog, de 1955 körül még döngölt fal is készült (Az alap megásása után annak két oldalára fűzfából készült sövényt építettek s közé agyagot döngöltek). Néhány helyen, a Kossuth Lajos u. 37. szám alatti Prokai (Róza és Ágnes) család takaros portáján azonban varázslatos gyűjtemények adnak ízelítőt korábbi idők használati tárgyaiból.

A gazdasági épületek falábakon álló csurök voltak. Az istálló lehetett a házzal egy fedél alá épített vagy magányosan álló tüzelős forma. A bort a lakóházzal szembeni kamrában, pincében tárolták. Jellemző volt 1945-ig a tornácoszlopok egy részének kőből való készítése is elsosorban a tehetősebb embereknél, de a kő nehéz megmunkálhatósága miatt inkább fából készült.

A lakóházak mintegy 80%-ban földes szobák voltak, vagyis padló nélküliek. Fürdőszoba csak a grófi kastélyban és a főjegyzo szolgálati lakásában volt, még a gazdag parasztok házában sem volt. Sajnos az 1950-es évek elején a grófi kastélyhoz tarozó hatalmas őspark területét kiosztották házhelyeknek.

Verpelét vallási és társadalmi múltjának egyik sajátossága, hogy XVII. század első harmadában letelepedtek a zsidók. A temető legrégibb zsidó sírkövén 1628 olvasható. Hajdani zsinagógájuk jeIenleg tűzoltó szertár. Az 1944-ben elhurcoltak közül mindössze 11 zsidó jött vissza és jelenleg már egyetlen zsidó család sem él itt, de itt van Magyarország egyetlen kóser pincészete, amely a magyar és számos európai ország zsidóságát is ellátja borral.

A Kossuth Lajos és a Bajcsy-Zsilinszky út találkozásának szabadon álló keresztet a XVIII. század végén létesítették.

Műemlék jellegű épületei továbbá a Dózsa György úton látható termelőszövetkezeti épület, mely egykor kastély volt, a múlt század második felében a Hasenfeld családé. A XVIII. századból való Kossuth utca 75. szám alatt álló kúria 1780 körül épült, jelenleg erdőhivatal. A Petőfi Sándor utca végén lévő tsz-magtárépület 1820 körül keletkezett, egykor a Sztáray-családé volt; klasszicista stílusban épült, azonban már lebontották. Az 1960-67-es felméréskor hat népi műemlék jellegű lakóházat írtak össze. Közülük a legértékesebb a Kossuth u. 62. szám alatt fekszik, mely 1964 óta egy eredeti kovácsműhelyt bemutató múzeumi kiállítóhely. A múlt század eleji kőépület egyedülálló, szabad tűzhelyével, kürtőjével; patkolószínével és a mesterség múlt századi eszközeivel különleges látnivaló országos viszonylatban is.

Történelmi emlékhely az életnagyságú Bem József-mellszobor, amelyet bronzból készített Somogyi Árpád szobrászművész 1970-ben és a volt laktanya épületének udvaráról 2001. rnájus 26-án áthelyezték a Petofi Sándor Közösségi Ház és Könyvtár elé.

A könyvtár épületén 1975-ben elhelyezett Petőfi .Sándor dombormű (bronzból) Borsos Miklós alkotása, melyet 2000. március 15-én helyeztek át a Közösségi Ház udvarára Szoják István kőfaragó mester közremuködésével.

A község régi temeőojében található az 1849. február 27-i verpeléti csatában elesett 57 honvéd sírja. A Fő téren lévő parkban látható az 1901-ben állított Honvédemlékmű (kő obeliszk) Petofi mellszobrával, melyet az 1849. február 27-i verpeléti csata emlékére állítottak Czipó Hadnagy István kezdeményezésére. Az obeliszken a Petőfi mellszobrot 1948-ben helyezték el, centenáriumi emlékként. A Honvédemlékművet a temetőben az 1849. február 26-27-i kápolnai csata emlékére állították, amelyek Verpelét határában zajlottak. A verpeléti ütközetben sebesült meg Lebstück Mária huszárfohadnagy is, a helyi hagyomány szerint az izraelita temető ma is álló kőfala mellett. Kiss Ernő honvéd altábornagynak, az aradi 13 vértanú egyikének emlékét utca őrzi.

A népház belső falán volt látható az első világháborús emléktábla az 1914-18 között elesett verpelétiek tiszteletére, rajta neveikkel, melyet áthelyeztek a templom külső falára. Az 1928-ban épült népház kulturális célokat szolgált, működött itt népi színjátszás, ismeretterjesztő előadások, fotószakkör, tánccsoport, énekkar, furulyaszakkör, citerazenekar, ifjúsági klub, gyermek `színjátszó kör, gyermektorna, szabás-varrás. 1965 közepén tiszti klubot építettek, a grófi kastély udvarán. Ez az épület a rendszerváltás után a községé lett.

A községben született Kövér Gyula festőmuvész. Az 1870-es években néhány évig a település káplánja volt Kandra Kabos, a későbbi neves történész.

Programajánló

A környék természeti adottságai kiváló lehetőséget adnak a természetjárásra.

A Mátra közelsége kínálja ezt a lehetőséget. A községben 1950-től működik a Mátrai Erdőgazdaság részlege. A kirendeltség hatóköre még hét szomszédos községre terjed ki. Feladata a korszerű erdőgazdálkodás megvalósítása. Mivel Verpelét a központja, ezért részt vett a község valamint a magyalosi víztároló körüli térség fásításában és parkosításában. A Vadásztársaság az erdészet irányításával működik törvényes keretek között, vendégvadászokkal (németek, olaszok, osztrákok), akik rendszeresen visszatérnek a településre. Vendéglátásukból jól profitál fogadójuk, aki évek óta szállást és ellátást biztosít nekik. A kisnánai, vécsi erdő pár kilométerre van Verpeléttől. A festői szépségu erdőségeket, vadászházakat meg kell ismertetni a vadászokkal.

A víztározó (halastó) is kínálja a lehetőséget a turizmusnak. A `60-as, `70-es években sok rendezvényt bonyolítottak le, például horgászversenyeket, bográcsgulyás-főző versenyeket. Az óvodások, iskolások kedvelt kirándulóhelye volt. Jelenleg a termelőszövetkezet tulajdonában van a tó, amit egy magánszemély bérel és üzemeltet. Magán-tóként működik, tehát napijegy vásárlásával lehet horgászni. A festői völgyben elterülő, erdővel körülvett vízfelület szinte elvarázsolja az ide érkezőket.

Verpelét területén és környékén sok az akácos, ami ideális a méhészeknek. Az ország több részérol rendszeresen járnak a méhész szakemberek, mert az akácvirág, az éghajlat és a jó fekvés miatt nagyon édes a méz.

A csemege szőlő és a bor messze földön híres. Színvonalas esemény a községben a SZÜRETI NAPOK címu program szeptemberben borversennyel, szüreti felvonulással és szüreti mulatsággal. Elől a lovasok haladnak népviseletben; karikás ostort pattogtatva. ők az előhírnökei a felvonulásnak aztán népviseletbe öltözött asszonyok, férfiak énekelnek tánclépésben haladva. Szőlőből font négyágú koszorút visznek pántlikával, borosüveggel földíszítve. Ezt vállon viszi 4 lány magyar népviseletben, akiket a felvonulás során többször fölváltanak. Lovas kocsin, a lovak díszesen fölszerszámozva, a falu "históriása" kidobolja, közhírré teszi a nagy eseményt. Népviseletbe öltözött férfiak, nők, gyerekek ülnek a kocsin. Közben a kíváncsiskodókat borral, szőlővel kínálják a gyalogosan járó csősz lányok. Általános iskolások színes kreppapírral díszített kerékpárokkal lassan haladnak.

Újabban majorette-k is részt vesznek a felvonuláson és ők a lovasok után haladnak. A Fő téren megállnak és műsort adnak a több faluból összesereglett csoportok. Olyan utcabál féle kerekedik ki belőle. A felvonulás végén a Petőfi Sándor Közösségi Házban vendégelik meg a résztvevőket. Lepényt, kelt tésztát, pogácsát, sokféle süteményt, szőlőt, az előző évben díjat nyert borokat visznek a helybéliek a nevezetes eseményre.

Egyébként a Verpeléti Hegyközség csatlakozott az Egri Borút Egyesülethez, hogy legyenek a borvidék turizmusának, ismertetésének és arculatának fejlesztése érdekében ismertető kiadványok, reklámok, rendezvények keretében. Céljuk, hogy a község ismertsége, turisztikai értékei, borkultúrája minél szélesebb körben ismertté váljon, mert hosszú távon az ott élők gazdasági gyarapodását, fejlődését segíti elő.

A körzeti borversenyeken mindig szép eredményeket érnek el a verpeléti borok, és 2000-ben már került is itt megrendezésre ilyen rangos esemény!

A "Nyitott falvak, porták, gazdaságok, műhelyek" országos tapasztalatcsere-program keretében ismerhették meg a verpelétiek munkáját az érdeklődők júniusban, mint például a borkészítés és értékesítés teljes vertikumát, a kovácsmesterséget a Kovácsműhelyben élő bemutatón keresztül (díszek, rózsák készítése), az intenzív környezetkímélő gyümölcsök (egres, bodza) termesztését és felhasználását, valamint mézeskalács készítést, fafaragást, gyöngyfűzést, agyagozást és íjászatot. Nagyon jó dolog, hogy a Petofi Sándor Közösségi Házban a Tarnafalvi szülőknek nyújtanak segítséget a gyerekek nyári elhelyezési gondjain. Ebbe a programba bekapcsolódhatnak az itt nyaraló turisták gyermekei is, hiszen egyrészt ez színes programokat biztosít részükre, másrészt kortársaikkal kóstolhatnának bele a falusi élet szépségeibe talán örök barátságokat kötve.

Néhány program:

• Legyen tiéd a természet - kerékpártúra a verpeléti tájhoz,
• Piktorkodó - művészet gyermekszemmel, üvegfestés,
• Képzőmuvészeti délelőtt - szén képek készítése;
• Gyermekmozi,
• Kézműves délelőtt - fafaragás, faszobrászat,
• Ifjúsági hittan,
• Gyermekfoci,
• Szomszédoló - kerékpártúra Feldebrőre az altemplomba, tájházba, Debrőházba
• Tollforgató-Olvasónapló - irodalmi délelőtt, mese vagy novella írás
• Garabonciás udvar-Barbonca választás.

Az állandó jellegű foglalkozások közül néhány:

• Szivárvány alkotómuhely - üvegfestés, papírmunkák, szövés, tűzzománc
• Néptánc - magyar dalok és táncok
• Film Klub - általános iskolások kötelező olvasmányához, természettudományokhoz
• Mozgóképkultúra - a filmek világának, a mozgókép történetének bemutatása, videokamerás gyakorlati foglalkozás
• Könyvbarát Klub - nyelvi irodalmi játékok, könyvtárhasználat
• Hand in Hand - játékos angol nyelvtanfolyam 7-8 éves gyermekeknek
• Angolmánia - angol nyelvi szakkör 4-8.osztályosoknak
• Színjátszó Kör - régi hagyományok felelevenítése
• Természetbúvár Szakkör - elméleti biológia, természet figyelés, környezetvédelem; túrák
• Csipkeverő Szakkör
• Star Dance Klub
• KYUKUSHIN Karate - országos szintű versenyzési lehetőség
• Akrobatikus rock and roll és aerobic tanfolyam.

A község kulturális élete minden lényeges eseményről megemlékezik: március 15., május 1. - ökörsütéssel -, augusztus 20., nőnap, anyák napja, Magyar Kultúra Napja, Ifjú Zenebarátok Napja, Mikulás; . szerveznek farsangi bált, Valentin estet, kihívás napját; felkarolják a nagycsaládosokat és a rászorulókat is (Nagycsaládos Egyesület, Vöröskereszt Alapszervezet, Karitász Csoport, Magyar Máltai Szeretetszolgálat Verpeléti Csoportja).

A sportélet öleli fel az atlétikát, a kézilabdát, a labdarúgó szakosztályt és az évente megrendezésre kerülő Sportbált is.

A kulturális élethez tartozik a Tarna menti térség Ifjúsági Találkozója "Nemzedékek közötti kapcsolatok erősítése" programmal, mely a budapesti Egészségesebb Életért Alapítvány kezdeményezésére az Oktatási Minisztérium támogatásával az Idősek Nemzetközi évéhez kapcsolódóan "Idősek az iskoláért, iskolák az idősekért" elnevezéssel mozgalommá alakult. Ennek keretein belül szervezték a (Nagy)anyák napi megemlékezést; a Gyermekek juniálisát (gulyásleves, papírforgó készítés, agyagozás, ügyességi játékok, aszfaltrajz verseny, színházi előadás, Nemzedékek Fesztiválját Budapesten). A Verpelét Diákjaiért Alapítvány jótékonysági estet szervezett, hogy az iskola javára befolyt bevételekből korszerűsíteni tudják a diákok tanulási feltételeit. Véradást is rendszeresen szerveznek, és Gyermekjóléti Szolgálat is működik a községben.

Karácsonykor játszóházat, Szabadtéri karácsonyi vásárt és Karácsonyi Bált rendeznek. A 100. életévüket betöltött vagy ennek hiányában legidősebb lakókat mindig felköszönti a polgármesteri hivatal. Ma a település legidősebb polgára Leffler Jánosné (96 éves), aki Verpeléten a Kossuth Lajos u. 51. szám alatt él és még mindig dolgozik (hasznosan tölti napjait).

A kistáj egy része az egri minőségi borvidékhez tartozik. Egy bormúzeum létesítésével nyomon lehetne követni a verpeléti bortermelés történetét, be lehetne mutatni a történelmi eszközöket és kiállítani a győztes, kóstoltatni a kiváló borokat.

A közösségi házban babagyűjtemény található. A citerazenekar és a néptánccsoport előadásokat szervezhetne a nyári idényben a Fő-téren, esetleg a majorette-k színesíthetnék a műsort. A színjátszó csoport minden évben nagy sikert arat, többször is előadhatnák a darabokat. A Reményi Ede Zenei Általános iskolában több hangszeren játszanak a gyerekek. A községi ünnepek fényét emelné, ha föllépnének mint régen az úttörozenekar.

Az üdülési lehetőség elsősorban a Bükk, a Mátra, Eger és a Demjéni-hőforrás közelségén, valamint a tájképi szépségén alapul. A kiránduló turizmus számára védett természeti értékek 1952-től Sirokban a Nyírjes-tó tőzegmohalápja, a kisnánai várrom és a már említett verpeléti Várhegy.

Kultúrtörténeti emlékek a római katolikus templom románkori és gótikus részei, a tarnaszentmáriai románkori templom, a feldebrői XI. századbeli altemplom és a XVIII. századi pétervásári Keglevich-féle barokk kastély. Egyszóval a kellemes környezetben fekvő település a környező területre irányuló turisztika kiindulópontja lehetne és a környék látnivalóira is föl kellene hívni az idelátogató és megálló turisták figyelmét.

A népi ételek receptjeit össze lehetne gyűjteni az idős, hagyománytisztelő asszonyoktól és könyv alakban kiadni, hagyományos módon elkészítve megvendégelni a turistákat, akik részt is vehetnének az elkészítésében. A tipikus verpeléti ételek közé tartozik a csírás, savanyú bableves, a mákos főtt kukorica, a rétes, a túrós lepény, a tésztaleves és a paprikás krumpli nokedlivel.

A faluban több helyen még működő kemence található. A kenyér; rétes, lepénysütés nagy élmény lenne a városi embernek!

A hagyományos ételek mellett a népi játékok gyűjteményét is ki lehetne adni könyv alakban, mert nagyon sok munkába telt összeszedni őket és nagyon értékesek, sokat elárulnak a 100 évvel ezelőtti hétköznapi életről. Ez a gyűjtemény az óvónők érdeme.

Az állattartást is lehet a falusi turizmus javára fordítani: pl. baromfietetés, tojások összegyűjtése, kecske- és tehéntej fogyasztása. Néhány embernek szép lova van, amit nemcsak nehéz munkára lehetne befogni, hanem sétakocsikázásra, lovaglásra is. Ehhez tartozhatna a fölszerszámozás, etetés is, mint az egykori "falusi élet" velejárója. Ezen kívül a disznóvágás és az azt követo disznótoros is sok érdekességgel szolgálna a turistáknak.

A grófi kastély kapcsán már felvetődött, hogy a Széchenyi-terv megpályázásával helyre lehetne állítani és szolgálhatná inkább a falusi turizmust, minthogy iskolának használják. Gyönyöru nyitott és zárt hintók, díszes lovas szánkák, homokfutók voltak. A parádi kocsimúzeumban ma is láthatóak ezek hasonmásai. A kastélyban intarziás parketta, minden szobában gyönyöru cserépkályha voIt található. Tasziló gróf nagy dohányos volt, gyönyöru pipatóriumról mesélt nagymamám. Herendi porcelán, ezüst evoeszközkészlet volt a grófi család birtokában. A télikertben gyönyörű pálmák virultak. A kastélyt körülvevő ősi parkban szökőkút működött, aranyhalak úszkáltak a kis tavakban. Sajnos az utolsó szögig mindent széthordtak a háború alatt, pedig ma felbecsülhetetlen értéke lenne Verpelétnek a kastély. Szolgálhatna szállóként vagy múzeum is lehetne. Verpelét a lakóhely-szépítési és virágosítási, parkosítási versenyben többször ért el dobogós helyet, amely szintén vonzóbbá teszi a falut esztétikailag az ide Iátogatók részére.

A település annyi hagyománnyal, műemlékkel és értékkel rendelkezik, amely gyönyörű fekvésével együtt igazán tartalmas programot tud biztosítani a helyet felkereső embereknek; csupán népszerűsíteni kellene, ismertebbé tenni a községet megfelelő hirdetésekkel, prospektusokkal, utazási irodáknál, az internet segítségével, megfelelő marketing munkával. A gyermekeknek cserevakációval lehetne biztosítani a felhőtlen vakációt és így a verpeléti ifjúság is megismerhetne más tájakat, jellegzetességeket. A Várhegytol a halastóig, a vadászattól a méhészetig, a szőlőtermeléstől borokig, a műemlék épületektől a hagyományokig mindent megtalálhat az ide látogató, s mindezt napjainkban a szép eseményeiről megemlékező műsorokkal színesíti a község vezetése.

A községben mindig is tartalmas sportélet volt. Az elődök hagyományait folytatva a labdarúgó csapat a megyei első osztályban játszik, a csapat megszervezésében és a folyamatos szereplés feltételeinek megteremtésében, gondozásában jelentős szerepet játszott számos odaadó támogató magánszemély, akik közül a legtöbb munkát és szervezést Lakó Tibor vállalta magára, valamint számos helyi vállalkozás - Tarna Áruház, a Ker Coop Kft. a Fejes és Lakó Kft. - is segített a sportélet felvirágoztatásában. A férfi kézilabda csapat az NB II-ben játszik eredményesen.

Eseménytár

A millenniumi programokat 2001. május 25-26-27-én rendezték: Környezeti helytörténeti vetélkedőt szerveztek, amelyen Verpelét, Tarnaszentmária, Aldebrő, Tófalu és Kápolna települések iskolás gyermekei vettek részt.

Megnyitották a helytörténeti kiállítást is "Rég múlt tárgyakban" címmel a Petofi Sándor Közösségi Házban. 1 2 3 4 5 6 7

Ennek az időszaki kiállításnak nagy sikere volt. Anyagát a verpeléti nyugdíjasok adták össze. A paraszti élet használati tárgyait állították ki, úgy mint csizmahúzó, szenes vasaló, mángorló, rongypokróc, vászon törölköző, köpülő, petróleumlámpa. Egy állandó kiállítás méltó helye lehetne például egy tájház a főutcán szemben, a régi tornyos iskola épületében, vagy az áruház mögötti üresen álló "Malom raktár" épületében, mivel ezen épületek eredeti állapotukban maradtak meg.

Bem József szobrának avatása: térzenét adott az Egri Helyőrségi Honvéd Zenekar Kovács Gábor hadnagy vezénylésével. A Himnusz és az ünnepi műsor után történt a szoboravatás és leleplezése dr. Szabó János honvédelmi miniszter által, majd koszorúzás. A meghívott vendégek tiszteletére állófogadást adtak a Petofi Sándor Közösségi Házban (hidegtálak, töltött káposzta, rétes). A programok között szerepelt egy fegyverbemutató is, mely időben egészen a középkorig, térben pedig Amerikától Japánig terjedt. A temetőben a II. világháborús emlékműnél megemlékeztek a hősök napjáról. Gyermeknapi programként játszóházat szerveztek.

Június 2-án történt meg a Millenniumi Zászlóátadás a Szabadság téren, ahol a hevesi majorette-k tartottak bemutatót, majd színes történelmi ünnepi műsort adtak. Ennek részeként az avató beszédet Varga Mihály pénzügyminiszter mondta el és adta át a zászlót Erdélyi István polgármesternek, amit a templomban megszenteltek. Ezt követte az ünnepélyes zászlófelvonás a Polgármesteri Hivatal előtt. Hagyományőrző csoportok tartottak bemutatót, majd népi mesterségek bemutatója következett a Kovácsműhelyben. A délután kezdődő ünnepi gála műsoron felléptek: óvódások "Verpeléti vásározók" c. műsorral, az általános iskola néptánccsoportja, a közösségi ház akrobatikus rock and roll csoportja, volt karate, latin amerikai tánc és zenekari bemutató is. Kovács Kati is adott élő koncertet; majd éjszaka utcabált rendeztek és éjfélkor tűzijáték volt.

A Millenniumi ünnepségen túl 2002. augusztus 18-án ünnepelte a község fennállásának 750 éves évfordulóját. Az egész napos szabadtéri rendezvényen, mely a falu napja volt, ismét a helyi hagyományainkra, értékeinkre emlékeztünk. Az ünnepségen és a délutáni szórakoztató programokon verpeléti születésű, illetve kötődésű művészek léptek föl. Vendégünk volt többek között Tarnai Kiss László népdal énekes is, aki mindig szívesen látogat haza rokonaihoz.

A színes és változatos programok mellett megismerkedhettünk a lovas sport képviselőivel is, akik "lovas karüsszel" bemutatójukkal érzékeltették a ló fontosságát mind a hagyományainkban, mind a falusi lovas turizmus létjogosultságában is. Folyamatos kezdeményezésüknek köszönhetően a nyáron már volt lovas szakkör és feltérképeződött néhány útvonal a környező települések között, mely a lovastúra kedvelőinek ad kikapcsolódási lehetoséget. Járható útvonalak Verpelétről földúton Feldebrő, Kisnána, Tarnaszentmárián keresztül Egerszólát felé.

Bejelentkezés a túra útvonalakra kis csoportokban 4-5 fő esetén a Petőfi Sándor Közösségi Házban 06-36-359-183 telefonon munkaidőben 8-16.00 óra között lehet. Túravezeto Mohai Brigitta.

Hagyományaink továbbvitelének másik legfontosabb dátuma 2002. szeptember 13-14-e volt a Verpeléti Szüreti Fesztivál napjai, mely az utóbbi évek legszínesebb és legnagyobb méretű rendezvénye volt. A Tarna menti Kistérségi Társulás, a Debrői Hársközség, a Verpeléti Hegyközség és a Petofi Sándor Közösségi Ház szervezésében 4 települést érintő Szüreti Felvonulás és helyi hagyományerősíto program volt ez a szőlő- és borkultúrára építve.

A közös szüreti felvonulásban résztvevő községek: Verpelét, Feldebrő, Aldebrő és Tófalu voltak. A több mint 2 km hosszú menetben a községeket átívelő közös szellem és hagyomány újra felértékelte a szülőföld szeretetét, a szőlővel foglalkozó helyi emberek munkáját. A népviseletbe öltözött helyiek és a vendégségbe ellátogatott hagyományőrző csoportok nótázásától zengtek az utcák.

Verpeléten a napi programban szerepelt néptánc találkozó és főzőverseny is. Ez utóbbi igen nagy népszerűségnek örvendett. A helyi ételspecialitásokon túl különleges ételekkel és receptekkel ismerkedhettek meg az idelátogató turisták, akik között külföldiek is voltak. A rendezvény fontosságát még az is emeli, hogy a helyi értékeket szem előtt tartó helyi születésűek találkozási napja is volt ez és lehetne továbbra is, ahol most is itt voltak a falu díszpolgárai (Dr. Miksi Gyula és Dr. Kékesi László) is.

Érdekességként megjelentek a népi mesterséget őrző népművészek is, akiknek igen nagy látogatottsága volt. Az elkövetkezo években ez a rendezvény lesz hagyományaink között a legnagyobb, ezért érdemes lesz figyelemmel kísérni programajánlatainkon az idelátogató turistáknak.

Verpelét kulturális és turista csalogató állandó programjaiban figyelmükbe ajánlható:

• Januárban a Magyar kultúra napi közösségi csoportok bemutatkozása.
• Februárban a Farsangoló sportolók bálja.
• Áprilisban a Tavaszköszöntő és Húsvétolók hagyománya.
• Júniusban a verpeléti Pünkösdi Vigasságok és népi mesterek bemutatkozása.
• Augusztusban az Aratás és Szent István napi új kenyér ünnepe.
• Szeptemberben a Szüreti Felvonulók Fesztiválja.

A Szent Ignác szökőkutat, illetve vizijátékot Verpelét központjában, a Petoői-kertben állították fel. Esténként színes lámpák világítják meg a vízsugarakat. Körülötte négy darab kovácsoltvas kandeláber és szintén kovácsoltvas padok lettek elhelyezve. A parkot egynyári virágokkal ültették be és az egész főutcát is. Mindez a millenniumi ünnepre készült el sok-sok ember kezemunkájaként. Azóta sem hiányzik egyetlen virág sem! A millenniumi rendezvények egyébként már januárban indultak, mert a Helytörténeti vetélkedő három fordulós volt. Tartottak kistérségi tehetségkutató versenyt is "Elődömtol örököltem" címmel amatőr és művészi fokon, valamint "Idegenforgalmi csalogató: községünk nevezetességei" versenyt.

Verpelét a Bor és a Nóta faluja

Forrás: www.eszak.index.hu

Verpelét Heves megye középső részén a Mátra lábánál, a Tarna völgyében, Egertől 15 km-re dél nyugati irányban fekvő nagyközség. Szép környezetben a Mátra és Bükk hegység közötti észak-déli folyosónak az M3-as autópályához közeli pontján a Tarna patak két oldalán terül el.

Verpelét közigazgatási határa 5400 ha-ra terjed ki, a lakónépessége meghaladja a négyezer főt. A dohányáról és boráról évszázadok óta híres község már a honfoglalás előtt lakott település volt. Első okleveles említése 1331-ben Welpreth névalakban történt.

A településen élők szorgalmának és kitartós szívós munkájának köszönhetően folyamatosan fejlődött, értékeiben gyarapodott, a kor követelményeinek megfelelő alapellátáshoz szükséges intézmények kiépültek. Biztosított az intézményi háttér óvodai, alapfokú iskolai, zeneiskolai, közművelődési feladatok ellátásához. A mindennapi élet feltételei is biztosítottak a nagyközségben, a kiskereskedelmi ellátottsága jónak mondható. A közmű kiépítettség teljes. A vízhálózat 1971-ben került átadásra. A település önálló gázátadóval rendelkezik, valamint a környezetvédelmi, településtisztasági szempontok erősítésével párhuzamosan egy beruházás részeként a szennyvízelvezetés is megoldódott.

Verpelét nagyközség a környező településekre kiterjedő igazgatási feladatokon túl egészségügyi, kereskedelmi, kulturális feladatokat is ellát. Verpelét Nagyközség idegenforgalmi, területfejlesztési stratégiájának legfőbb célja az életminőség folyamatos javítása, mely hosszabb távon olyan versenyképes, lakható és kiegyensúlyozott községet jelent, amely felzárkózik a régió átlagos fejlettségi színvonalára, megközelíti az Unió átlagos fejlettségi színtjét. Elsődleges funkciója, hogy a társadalmi, gazdasági és környezeti folyamatok területi értékelésére alapozva meghatározza a szükséges beavatkozási irányokat, a másik fontos alapfeltétel a társadalmi kulturális aktivitás, amit a verpeléti emberek igyekeznek összehangolni a hétköznapi munkájukkal. A településen nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományok, népszokások őrzésére, ezen belül is a nótára.

A két feltétel összehangolása, előrevitele, majd megvalósítása biztosít egy lehetőséget Verpelét életében, elsődlegesen az idegenforgalom, majd egy folyamatként a turizmus, gazdaság, munkahelyteremtés területén. Ennek jegyében, adottságaikat, értékeiket kihasználva - a Bor és a Nóta - született meg az a rendezvénysorozat, amely 2005. január 28-án indult el a községben "Verpelét a Bor és a Nóta faluja" címmel

A rendezvényről

Verpelét régmúltra tekinthet vissza mind a nóta, mind a bor területén, a kettő szinte mindig elválaszthatatlan egymástól és a kultúra területén mindig is együtt jelentkeznek. Míg a helyi borok országos versenyeken minősítéseket nyernek, addig nótaénekeseik dicsőséggel térnek haza községükbe.

A hagyományápolás jegyében a településen folyamatosan megvalósulnak saját rendezésű borversenyek, nótafesztiválok, ahol a rendezvény támogatói, segítői között mindig olyan emberek állnak, akik saját szakterületükön már bizonyítottak, hírnevet szereztek. A közös gondolkodásból született meg az az ötlet, hogy egyesítsék Verpelét község két nemes értékét: a bort és a nótát.

Ebben dicsőségükre váljon, hogy a fő támogatók között ott szerepel Tarnai Kiss László nóta- és táncdalénekes Verpelét szülöttje, aki a mai napig szívesen látogat vissza és lép fel Verpelét rendezvényein. E gondolatok jegyében és jól megszervezett előkészületekben jött létre az első nótaest 2005. január 28-án, amely a helyi Petőfi Sándor Közösségi Ház színháztermében került megrendezésre: Bor és Nótafalu születik címmel.

Faller István neves producer, aki munkájával a jövőben is végigkíséri a nótaestéket, kiválasztotta a fellépőket, akik egytől-egyig neves énekesek voltak: Máté Otília, Csák József, Madarász Katalin, Csala Judit, Győri Szabó József, Vesztergám Miklós, Bokor Tünde. Külön elismerés volt, hogy ezen az estén már lehetőséget biztosítottak egy helybéli amatőr tánccsoport bemutatkozására is, ami a jövőben szintén folytatásra kerül.

Természetesen a reklámozásra, propagandára is sor került, igen széles körben. Ebben részt vett a Petőfi Rádió, az ATV, körzeti rádiók, a környező településeken pedig plakátolásra került sor. A nótaestre nagy volt az érdeklődés, szinte dupla mennyiségű jegy eladására is igény lett volna. Nemcsak a környékbeli településekről, hanem az ország több tájáról is érkeztek emberek.

A 400 fős felújított színházterem zsúfolásig megtelt, ahol az ATV közreműködésével televíziós felvétel is készült, melyet a későbbiekben három alkalommal mutattak be a tv-csatornán Máté Otília nótacsokor összeállításában.

Megszületett a Bor és a Nóta faluja

A szerzői jogvédő irodánál bejegyzésre került Verpelét, mint "A Bor és a Nóta faluja" és elindult az ez évben még két alkalommal megrendezendő szabadtéri rendezvény szervezése.

A következő rendezvényekre 2006. június 3-án, majd szeptember 2-án kerül sor.

A cél egy olyan rendezvénysorozat megvalósítása, ahol lehetőség nyílik arra, hogy az ország különböző vidékéről ellátogató emberek megismerjék Verpelét nevezetességeit, híres borait majd ezáltal lehetőséget biztosítsanak helyi vállalkozók bemutatkozására, a falusi turizmus továbbfejlesztésére, egyéb vállalkozások megnyitására, elindítására, gazdasági kapcsolatok kialakítására.

A program

Mindkét rendezvény helyszíne: Kastélykert, szabadtéri színpad

A májusi rendezvény hagyományőrző csoportok bemutatkozásával indul, majd a megyében működő néptánccsoportok fellépésével folytatódik. A programok kiegészülnek gasztronómiai ételek készítésével, borkóstolással, vásári forgataggal.

Az őszi kétnapos rendezvény első napja bemutatkozással indul, ahol a szőlőtermesztés, borfeldolgozás műveleteit ismerhetik meg az idelátogatók, előadások, valamint kiállítások, tárgyi eszközök bemutatóján keresztül. A délután folyamán megtekinthetik a község nevezetességeit, ellátogathatnak borospincékbe, ahol a gazdák borkóstolóval várják a turistákat. Este bor-rock fesztiválon vehetnek részt, ami már szintén a Kastélykertben a szabadtéri színpadon kerül megrendezésre.

A második nap helyszíne már egész végig a Kastélykert, ahol főzőversenyre nevezhetnek be főzni szerető emberek. A nap folyamán borsátraknál borkóstolás formájában bemutatkoznak a helyi bortermelők. Az idelátogatók megismerkedhetnek népi mesterségekkel, vásárosokkal, megkóstolhatják a borokat, gasztronómiai ételeket. Már a délelőtti színpadi programokat is igyekszenek színesé tenni, egy-egy gyermekműsorral, helyi tehetségek bemutatkozásával, valamint vetélkedőkkel.

A nap fénypontja mindkét rendezvénynél a délutáni Nóta műsor. A nótacsokor összeállításánál Faller István producer közreműködik, aki ismételten neves énekesekkel és Tarnai Kiss László műsorvezetővel, - egyben fellépővel is - érkezik Verpelétre, ahol újból televíziós felvétel készül. A rendezvénysorozat megvalósítására szervező bizottság alakult, akik folyamatosan teremtik elő a producer segítségével a rendezvényhez szükséges feltételeket.

A legfontosabb minél szélesebb körben történő propagáció, amelyhez szükséges minél több kapcsolat kialakítása. Ennek érdekében kerestük meg személyesen a Heves Megyei Közgyűlést, Eger város és a környező települések polgármestereit. Ezzel természetesen nem ér véget a programsorozat, hiszen a Petőfi Rádió és az ATV ismételten közreműködik. A rendezvény előtt műsorfüzet, plakát készül.

Az előkészületekben természetesen az egész lakosság részt vesz, hiszen minden verpeléti lakos támogatja és egyben magáénak is érzi ezen programokat. Szeretettel, büszkeséggel várja az idelátogató turistákat, hogy megismertesse velük Verpelét nevezetességeit, értékeit. Verpelét, mint "A Bor és a Nóta faluja" míg a turisták számára élményt, pihenést, szórakozást nyújt, addig a településnek hírnevet, lehetőséget, idegenforgalmat biztosít.

 

 

Biblikus borkóstoló

Forrás: Látó szépirodalmi folyóirat

Adorjáni Zoltán

Ki bort megissza, ura legyen! – tartja szólásmondásunk, és nem kétséges, hogy az intelembe foglalt szentencia a többszörös és többek által megélt tapasztalások nyomán tisztult józan tudássá, s mint sok más tapasztalati bölcsesség, ez is generációk hosszú sorának meg-megtántorodásával vált egyre igazabbá.

Kíváncsiság, tudás utáni vágy, megpróbálás, felismert képességeink és felsőbbrendűségünk kibontakozása az ősteremtést leutánzó és folytató alkotásban – mindezek elválaszthatatlanok emberi mivoltunktól (1Mózes 1–2). Amint „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára szerzett, dávidi zsoltár is megfogalmazza, éppen ezek által vagyunk csak egy kevéssel kisebbek Istennél (Zsoltárok 8,6); de éppen az ezekben megnyilvánuló istenképűségünk tesz minket, a dicsőséggel és méltósággal megkoronázott, eleven Isten-ikonokat a legtörékenyebbekké minden teremtmény között.

Aki az ősi felismerés nyomán haladva magát és környezetét műveli, borotvaélen jár. Nem ítéltetik eleve elbukásra, sem nem kárhoztatik valami végső lesüllyedésre; de keskeny és veszélyes útján mindig vele jár a kísértés és az elbotlás veszélye. A dicsőséggel és méltósággal megkoronázott ember, ha ember akar lenni, nem kerülheti el az istenképűség kötéltáncát. De amikor a magasságban próbál lépkedni (és itt kell lépkednie, mert egyedül ő a teremtett világ „artistája”), hinnie, tudnia kell, hogy „fentről” is függ. Hinnie, tudnia kell, hogy önpusztítás volna leoldoznia magáról azt a szinte láthatatlan szálat, melytől élete függ. A felső, mindig megmentő jellegű rend és útmutatás lehetőségére s ugyanakkor parancsára kell figyelnie és ennek engedelmeskednie, mert ő Atyja és Mestere „artistatanítványa”.

Az istenképű, magát és környezetét művelő embernek tehát „felső” és felsőrendű, óvó és megmentő Szövetségese és Mestere van. Ádám és utódainak őstörténete után az elbeszélés új szakasza, Noé története ezt újra hangsúlyozza. Rajta és három fián keresztül van folytonosság az özönvíz előtti és özönvíz utáni új korszak között. Ő a régi korszak igaz, Istennel járó embere, de ugyanakkor az új korszaké is. Ő a családjával együtt megmentett ember. A viszontagságok után megnyugodhat, s mert megmentett, ezért új életet kezd. Az olvasó számára ez megnyugtató. Noé új életvitelét pedig ez jellemzi: földművelésbe kezd, s ezzel – egy másik, immár átkozott, azaz tövist és bogáncsot is termő földön – az ősi felső rendnek engedelmeskedik: fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze. (1Mózes 2,15; 9,20) Szőlőt is ültet. Immár szilárd talajon megtelepedve, biztonságot ígérő egzisztenciát teremtve, megnyugodva, megbékélve és örömök közt lehet élni. Ezt Noé neve és a szőlőültetés is sugallja. Új lehetőség, új föld, új élet a lezárt múlt emberének. Új, földművelő életforma; és új, hozzá illő kihívás – újabb veszélyekkel. Mert az igaz és Istennel kötéltáncot járó ember mindig veszélyes magasságban lépdel.

Noé szőlőt is művel az új korszak kezdetén. A szőlőművelés őskezdete és a borkészítés is az ő nyugalom, vigasztalás jelentésű nevéhez kapcsolódik. Noénak három fia született: Sém, Hám és Jáfet. Ők a földet ismét benépesítő nép- és nyelvcsaládok ősatyjai; és itt az Írás azonnal közbeszúr egy olyan lényeges megjegyzést, amivel már felkészíteni akar egy fontos közölnivalóra (1Mózes 9,18–19).

Noé tehát az új korszakot nyitó ember és az egész föld lakosságának ősatyja. Így a vele kötött frigy az egész emberiségre vonatkozó szövetség. Az új korszak hajnalán pedig, bár ez számunkra inkább csak különösnek, illetve mellékes közbeszúrásnak vagy éppen kultúrtörténeti adatnak tűnik, igen fontos esemény a szőlőművelés és a borfogyasztás őskezdete. (Noé is a tapasztalás útján juthatott el arra a bölcs felismerésre, hogy ha borát issza, ura kell lennie.)

A borfogyasztásra vonatkozó első bibliai történet tehát az egész emberiségnek üzen. És már itt feldereng az, ami az egyetemes emberiség és a teljes Biblia összefüggésében tény, hogy tudniillik a szeszes ital, a szőlő és a bor már ősidőktől fogva a földi élet, a vidámság és a vigasztalás szimbóluma; másrészt pedig a szőlő és a bor kapcsolatban áll a transzcendens világ valóságának érzékelésével. Noé történetének e különös részlete pedig ezen a két szinten üzen.

De hadd lássuk, milyen bonyodalmak származnak Noé tapasztalatlanságából és lerészegedéséből? A mámorában magából és ruháiból is kivetkőző Noé bódultan feküdt a maga sátrában. Tapasztalatlansága miatt ez ugyan még nem jelentett „elbukást”, de botránkozás tárgyává lett.

A mezítelen apát Hám látja meg. A közbülső fiú a hamiták, s ezáltal Kánaán lakosságának is ősatyja. A botrány észlelése még csak véletlen szerencsétlenség. Viszont azzal vét, hogy semmit sem tesz: apja meztelenségét csupán elújságolja két testvérének. Nem igyekszik azonnal megszüntetni apja megbotránkoztató mezítelenségét, s így mulasztással vét az atya iránti tisztelet na¬gyon szigorúan megkövetelt parancsa ellen. Végül Sém és Jáfet hozza helyre a megbotránkoztató dolgot egy számunkra szinte megmosolyognivaló óvatossággal.

Mi az elbeszélésből azonnal az individuális erkölcsi tanulságot vonnánk le: a tapasztalatlan borivó bonyodalmakba keveredik, és bonyodalmakat okoz; a részegség káros, és a borivásra is a józan mértéktartás szabálya érvényes. De ez az elbeszélés még csak expozíció, bevezető a továbbiakban olvasható áldás-, illetve átokmondáshoz: Sém és Jáfet áldott, és uralomra, magasabb méltóságra érdemes; Hám, a hamiták és kánaániak ősatyja viszont szolga legyen (1Mózes 9,25–27), tudniillik mulasztása miatt.
Noé verssé csiszolódott mondásai rangsorba állítják a népcsoportokat. Mint láttuk, a bibliai író már előbb megjegyezte, hogy Hám a kánaániak ősatyja. Így a későbbi kor írója, aki mögött már ott áll a Kánaán földjén való letelepedés történelme és annak mindenféle jelenbéli kísértése is, nem tud eltekinteni a maga és az előtte élt generációk tapasztalataitól. (Egy történet újabb elbeszélése során valójában sohasem tudjuk mellőzni jelenünk tapasztalatait és felismeréseit.) Tehát a kései író a maga felülről kapott, „szent” meggyőződése s a maga jelenének tapasztalata alapján beszél el újra egy ősi regét. A régmúlt olyan történetére tekint, ami az áthagyományozás által mindenki előtt ismeretes, s azt a maga sajátos szemléletével és tanítási módjával, mert tanítani akar, jövendöléssé formálja kortársai számára. Miért? Azért is, mert a tradíciót kötelező módon át kell adni. Alap ez a jelenhez és a jövendőhöz. De legfőképpen azért, mert kortársai előtt köztudomásúak és nyilvánvalók a kánaáni pogány kultusz borgőzös orgiái, melyekben a bálványoknak hódolók a bor mámorában vélték megtapasztalni az istenséggel való közösséget.

Így Noé megdöbbentő, manapság kollektív bűnösséget kimondó és durva diszkriminációként hangzó átka, illetve a két másik népcsoport ősatyjának megáldása tulajdonképpen olyan mondás, melyet a szent író egy szűkebb körre, a felső Kijelentést nyert közösség helyzetére aktualizált. Sém sátra szimbólum: az új kezdet, a letelepedett Izrael földje (vö. 1Mózes 11,10 és köv.). Hám leszármazottjai, Kánaán őslakossága és annak maradéka pedig, amint ezt a történelem is tanúsítja Izrael előtt, megcsappant és szolgasorsra jutott; de azért – szól az intelem Izraelhez –, mert féktelen orgiáival nemcsak tévelygett, hanem saját vesztét is okozta: a kultusszá emelt orgiák miatt megszűnt ura lenni borának és önmagának. Az aktualizálás Izraelt akarja óvni a hasonló lecsúszástól, mert a letelepedett szőlőt is termel, és a kísértések ostroma alatt áll. (A Kánaánba küldött kémek hatalmas szőlőfürttel tértek vissza.)

A szőlő és a bor ősidőktől fogva a földi élet, a vidámság és a vigasztalás szimbóluma; de ugyanakkor ősidőktől fogva kapcsolódik a transzcendens világ valóságának megtapasztalásához. Ezek tények, a Szentírás pedig nem vitatja ezeket, viszont szigorúan elhatárolódik attól, hogy a transzcendens világgal való kapcsolat a bor mámorában valósuljon meg – pogány módon. Ezt az ősrégi pogány felfogást őrizte meg a Bírák könyvébe foglalt Jótám meséje, az óhéber elbeszélő költészet egyik legszebb emléke (9,12–13).

Majd a szőlőnek mondták a fák:
Jöjj te, és légy királyunk!
De azt mondta nékik a szőlő:
Talán elvesztettem mustomat,
amely örömre derít isteneket és embereket,
hogy menjek hajladozni a fák fölött?

A részegség megítélése a Bibliában nem a puszta tapasztalati bölcsesség és nem a puszta erkölcsi norma alapján történik. (A bibliai erkölcs alapja mindig a Tízparancsolat preambuluma: Én az Úr vagyok, a te Istened. A megkövetelt magatartásformák mindig Isten milyenségéből, szentségéből és Úr voltából következnek; és ez csak a rabszolgatartó rendszer felől érthető igazán, ugyanis a Biblia akkor csak ezzel a szemléltetéssel tehette érthetővé a maga üzenetét.) A Biblia mindig-mindig Isten elvárása és a pogány életvitel összefüggésében látja a részegséget. A szent írók, legyenek azok akár ószövetségiek, akár újszövetségiek (Lukács 21,34; Róma 13,13; Galata 5,21; Efézus 5,18; 1Korinthus 11,21; 1Péter 4,3), mindig a felülről nyert Kijelentés alapján állnak, és egymással bámulatos összhangban, s ugyanakkor csodálnivaló következetességgel figyelmeztetnek: Isten életet, vidámságot és vigasztalást akar adni a maga képére formált gyermekének; a saját képére formált embernek pedig az ő felső, kizárólagos, mindig megmentő jellegű rendje és útmutatására kell figyelnie és ennek engedelmeskednie.

A Biblia nem határolódik el a bortól. Sőt, úgy beszél róla, mint ami – a gabona és az olaj mellett – Isten áldása. Nyelvezetében állandósult kifejezés, hogy Isten megadja és megáldja a gabonát, a bort és az olajt (5Mózes 7,13; 11,14; 18,14; Jeremiás 31,12; Jóel 2,24; 4,18). Ha az emberek maguk szőlője és fügefája alatt lakhatnak, ez a biztonságos létet jelenti (1Királyok 5,5), és büntetés alatt vannak, ha nem művelhetik szőlőjüket, és nem ihatják annak borát (Ézsaiás 5,10; Mikeás 6,15). A szőlőtaposók víg csujogatása békéről tanúskodik, és csapás az, ha nem hallható (Ézsaiás 16,10; Jer 25,30; 48,33). A bornak ott kell lennie az ünnepi terítéken, és hozzátartozik az útravalóhoz is (1Mózes 27,25; Bírák 19,19; 1Sámuel 25,35; 2Sámuel 13,28; 1Krónikák 12,19 és köv.; Ézsaiás 5,12; Lukács 10,34; János 2,1–11).

Az Isten által jónak ítélt bor felvidámítja az embert, derűsebbé teszi gondolatait (Zsoltárok 104,15), s a szerelmes együttlétből sem hiányzik (Énekek éneke 8,2). A Prédikátor szerzője, a bölcs tanító is él vele, de úgy, hogy eszét ivás közben is a bölcsesség vezesse (Prédikátor 2,3). A Példabeszédek könyve nem fél kimondani, s verssé fabrikálja (31,6–7), noha számol a mértéktelen italozás felettébb káros voltával:

Adjatok szeszes italt a veszendőnek,
és bort az elkeseredett embernek.
Igyék, hogy megfeledkezzék szegénységéről,
és ne gondoljon tovább nyomorúságára.

Ezért a Példabeszédek tanítója egyben féltő szeretettel is óvja gyermekét és tanítványát, amikor a részeges szájába adott keservvel így oktatja (23, 19–21. 26–33):

Hallgass rám, fiam, légy bölcs,
és irányítsd szíved a helyes útra!
Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel,
se a falánk húsevőkkel!
Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik,
és rongyokba öltöztet a sok alvás.
Kinek jaj? Kinek fáj?
Kivel veszekednek? Kinek van gondja?
Kit vernek véresre hiába?
Kinek zavaros a szeme?
Azoknak, akik bor mellett mulatnak,
és a fűszeres bort kóstolgatni járnak.
Ne nézd a bort, hogyan vöröslik,
hogyan gyöngyözik a pohárban.
Bizony simán lecsúszik az!
De végül megcsíp, mint a kígyó,
megmar, mint a vipera.
Szemed zavaros dolgokat lát,
te magad pedig össze-vissza beszélsz.
És olyan leszel, mint aki tenger közepén fekszik,
vagy mint aki az árbockosárban fekszik.
Ütöttek engem, de nem fájt,
vertek, de nem tudtam róla!
Amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem.

A részegség és az ital rabsága torzzá teszi az Isten képére teremtett embert, s ezt a Biblia akár naturalisztikus képekkel is nyomatékosítja: a részeg beletámolyog okádékába (Ézsaiás 19,14). A Talmud által rögzített régi hagyomány arról beszél, hogy „a hegy levében” négy állat tulajdonsága rejtőzik, ugyanis a Sátán négy állat vérével öntözte meg tövét. Így aztán a részegségnek is négy fokozata van: aki többet iszik a kelleténél, előbb a disznóra hasonlít. Ha ezután is folytatja az ivást, hasonló lesz a dühöngő oroszlánhoz. A következő lépésben megszeppen, és magába zárkózik, akárcsak a nyúl; és végül majomként viselkedik (Midrás Tánchumá, Noách, 13).

A részegség különösen súlyos bűn azon személyek esetében, akik vezetői megbízatást kaptak. A papi szolgálat alatt tilos volt mámorosnak lenni (3Mó¬zes 10,9; Ez 44,21). A pap és a próféta meghazudtolja speciálisan odaszentelt mivoltát és olyanná lesz, mint a pogány eksztatikusok, holott a bálványozás ilyen gyakorlataitól teljesen el kellene határolódnia (Ézsaiás 28,1. 3. 7–8; és ez a követelmény tovább élt az Újszövetségben is: 1Timóteus 3,3.8; Titusz 1,7):

Jaj a büszke koszorúnak, melyet Efraim részegei viselnek,
és a hervadó virágnak, amely ékesen díszíti őket,
akik bortól mámorosak
a termékeny völgyre néző hegycsúcson!
Lábbal tiporják majd
Efraim részegeinek büszke koszorúját…
Papok és próféták tántorognak az italtól,
megzavarodtak a bortól!
Támolyognak az ital miatt,
tántorognak, amikor látomásuk van,
ingadoznak, amikor döntést hoznak.
Minden asztal tele van undok hányással,
nincs sehol tiszta hely!

A részegség lármássá, csúfolódóvá és háborgóvá tesz (Példabeszédek 20,1), együtt jár a tobzódással, feslettséggel és irigységgel (Róma 13,13), kicsapongásra, bujálkodásra és fajtalanságra vezet (Efézus 5,18; 1Mózes 19,33), és – a tolvajokkal, ragadozókkal és telhetetlenekkel együtt – Isten országának örökségétől is megfoszt (1Korinthus 6,10).

A borhoz kapcsolódó bibliai hasonlatok és metaforák kettős szerepűek. Pozitív értelemben utalhatnak az áldásra és kegyelemre (Példabeszédek 9,2.5; Ézsaiás 55,1), de bódító hatása miatt Isten büntető haragjának kiáradása olyan, mint az átkos részegség (Zsoltárok 60,5; 75,9; Jeremiás 13, 12–14; 25,15; 51,7; Jelenések 14,10; 16,19).

A bortól és egyéb szeszes italoktól való teljes tartózkodás inkább csak elszigetelt és sajátos jelenség az Ószövetség korában. Ez része volt a különös megbízatást kapott karizmatikusok, nazírok törvényének (4Mózes 6,3–4; Bír 13,14), s később Keresztelő Jánosnak is (Lk 1,15; Mt 11,18). Az izraeliták között lakó rékábiták alkoholmentes életmódja a nomád életvitel tradíciójához való következetes ragaszkodás jele volt (Jeremiás 35).

A borfogyasztásra is kiterjedő aszketikusabb magatartásforma a hellenista korban kezdett előretörni, nyilván az egyre erősödő hellén hatások ellensúlyozására. De az aszketizmus felé való hajlás jelei ekkor már a pogány hellén világ kebelében is megmutatkoztak. Ez látható például a pitagoreusok köreiben.

Jézus kortársa, a hellenista zsidó Alexandriai Philón például már úgy ír Mózesről, mint aki főpap is, aki számára az aszkézis a legfontosabb és nélkülözhetetlenül szükséges az erény. „Ennélfogva annyira szerette Istent, mint kevesen mások, és Isten is szerette őt; s mert áthatotta az égi szerelem, kiváltképpen tisztelte a mindenség Urát és viszont, az is tisztelte őt. A bölcshöz illő tisztelet: szolgálni az igazi létezőt – a papság feladata pedig Isten szolgálata. Erre a megtiszteltetésre lett méltó tehát, melynél nagyobb jó nincs a kinyilatkoztatás útján, a szent szolgálat minden részletéről felvilágosítást kapott. Előbb azonban mind testét, mind lelkét meg kellett tisztítania, tartózkodva minden szenvedélytől, sőt, érintetlenül őrizve meg magát mindentől, ami halandó természetű: ételtől, italtól, valamint a nemi kapcsolattól. Bár ez utóbbival már régóta nem gondolt, jóformán azóta, hogy először kezdett prófétálni, és esett átszellemült állapotba…”

Philón De vita contemplativa (Az elmélkedő életmódról) című könyve, mely egy Alexandria melletti, zsidó aszketikus remetetelep életvitelét ismerteti, részletes és korhű rajzot mellékel e therapeutáknak nevezett aszkétákról szóló tudósításához. A therapeuták egyáltalán nem fogyasztottak bort, noha a korabeli, úgynevezett lakomákhoz, szimpóziumokhoz hasonló, kultikus együttléteket ők is rendszeresen gyakorolták. Különös ez éppen egy zsidó, kegyességi irányzatban, amely nyilvánvalóan ószövetségi tradíciókra építette a maga életvitelét, főleg akkor, ha szemünk előtt tartjuk azt is, hogy a bor hozzátartozott az ószövetségi áldozatokhoz és az áldozati lakomákhoz is (2Mózes 29,40 és köv.; 4Mózes 15,5; 28,7. 9. 14; 1Sámuel 1,9. 14). Később a pászkabárány elfogyasztásakor is éltek vele, amint ez Jézus utolsó vacsoráján is történt, és úgy, amint azt a keresztyénség is átörökítette az úrvacsora szertartásában.

De hadd tekintsünk bele Philón pogány lakomákat bíráló leírásába, mert ez egyúttal jól tükrözi a Jézus korabeli pogányság feslettségét, lakomás dáridóit, s azt is, hogy a kialakuló keresztyénség milyen méretű erkölcsi süllyedések között nyújtott tiszta és mérsékelt életmódot:

„(5.) De szólni kívánnék [a therapeuták] közös gyülekezéseiről is, továbbá a lakomáikon való vidámabb időtöltésről, szembeállítva ez utóbbit mások lakomáival. Egyesek ugyanis, amikor valami erős italt fogyasztanak, dobogtatnak, és fékezhetetlen kutyák módjára dühöngnek. Mintha csak nem is bort innának, hanem valami ajzó- és bódító szert, netalán valami hevesebb, a józan elmét eksztázisba hajtó mágikus szert. Egymás ellen törve marakodnak, és orrot, fület, ujjat s a test egyéb tagjait harapdálják, miként ezek a Küklopsznak és Odüsszeusz társainak mondájában is valóságos „falatoknak” bizonyulnak. A költő azt mondja ezzel: embereket ettek meg. Ezek viszont még a Küklopsznál is kegyetlenebbül marakodnak. Némelyik ugyanis ellenségeskedést gyanítva áll bosszút. Mások, noha jó ismerősök és barátok, sőt, megtörténik, hogy még rokonok is, noha egy asztalról sóznak, és egy asztalközösséget alkotnak, megbékélés helyett kibékíthetetlenséget tanúsítanak. Azokhoz hasonlóan viselkednek, akik versenyküzdelemre állnak, és meghamisítják a testgyakorlást; mint ahogy a jó pénzt szokás hamisítani. Ezek a szerencsétlenek az atléták ellenpéldái; mert csak ilyeneknek nevezhetők. Mert az atléták józanságot tanúsítanak a versenypályákon a görög világ nézői előtt, s ezt a győzelemért és az [olimpiai nyertesek] koszorúiért teszik nagy jártassággal. De meghazudtolják ezt a versenynap elteltével, az éjszaka leple alatt tartott lakomáikon: lerészegednek, ittasan garázdálkodnak, a bor hatása alatt otrombán és fondorlattal sértegetik egymást, s emellett megvető gőggel tettlegességig elmenő, durva bántalmazásokkal is illetik az alulmaradtakat. Ha pedig játékvezető sincs jelen, hogy közbelépve szétválasztaná őket, még nagyobb erővel törnek egymásra, el odáig, hogy gyilkolni vagy éppen meghalni is képesek; mert kisebb ütést nem akarnak elszenvedni annál, mint amekkorát a másikra mértek. Ezek az őrültek azt sem ismerik fel, hogy a bort – amint a komikus költő mondja – úgy merészelik inni, hogy nemcsak felebarátjaik, hanem a maguk rontására is törnek. Így aztán, akik röviddel azelőtt épségben és barátokként mennek a lakomákra, kicsivel később ellenségekként távoznak és sebesült testrészekkel, noha előbb egymás védelmére kelnek és igazságot szolgáltatnak, kötözgetnek és gyógyítgatnak, s egymástól kérnek segítséget.

Mások pedig, akik magukat a mértéktartóbb lakomázók közé sorolják, vízzel fel nem hígított bort isznak, s mintha csak mandragórát innának, odáig jutnak, míg végül öklendeznek, maguk elé ejtik bal könyöküket, és nyakukat rézsút fordítva okádják le a serlegeket, majd pedig mély álomba merülnek. Semmit sem látnak, semmit sem hallanak, mint akiknek egyetlen időtöltésre van érzékük: a legaljasabb rabszolgaélvezetre. De olyanokat is ismerek, akik miután egy kicsit megittasodtak, de még nem részegedtek le teljesen, abban az igyekezetükben, hogy még máskor is ihassanak, előre beosztják a pénzt. Egyik részét az éppen esedékes vigadozásra fordítják, a másik rész pedig egy remélt, jövendőbeli lerészegedésre marad. Ezt az életmódot folytatva család nélkül és hontalanul töltik napjaikat. Szülők, feleség és gyermekek ellenségei; de ellenségei a szülőföldnek is, sőt önmaguknak is ellenségei. Mert a könnyelmű és kicsapongó életvitel alattomosan leselkedik mindenkire.

(6.) A lakomák megrendezése felől pedig bárki tanúsíthatná, hogy ez mostanság mindenütt az itáliai fényűzés és tobzódás igénye szerint lett divatossá. Ezt buzgón leutánozták a görögök és a barbárok is, miközben sokkal inkább a pompázásra rendezkednek be, mint magára a lakmározásra. Három és ennél több személyes, teknőc- vagy elefántcsontból és értékesebb fákból készült asztalok, amelyeknek legtöbbjét drágakövekkel ékesítették; bíboros kerevetek aranyszálas szövéssel; másokat pedig mindenféle, szemet kápráztató színnel festettek be; felsorakoztatott más-más formájú serlegek sokasága, vagyis ivókürtök, valamint csészék és kelyhek, és sokféle más ivóedény, mesteremberek aprólékosan kidolgozott s a lehető legművészibb domborműveivel.

A felszolgálásra alkalmas rabszolgák a legformásabbak és minden tekintetben a legszebbek. Nem is annyira a szolgálat miatt rendelik oda őket, mint inkább arra, hogy gyönyörködtessék a bámulók szemét. Némelyikük bort töltöget, mivelhogy még gyermek. A serdülő ifjak vizet hordanak, mosdatnak és felmosnak; ők törölgetik és festik az arcokat, hajat fésülgetve fonogatnak. Ugyanis hosszú hajat viselnek, vagy pedig egyáltalán nem nyiratkoznak; vagy csupán a homlokfürtjeik végét vágatják vissza, olyan formán, hogy azok körvonalat kövessenek. Leheletfinom szövésű és patyolatfehér tunikákat öltenek magukra. Elülső részük térden alul ér, hátsó részük pedig a térdhajlatnál kicsivel lejjebb. Amikor pedig kétrét fogják ezeket a tunika összefogásának módja szerint, mindkét rész sűrű ráncokban hull alá a kebel egyik és másik oldalán, s kiszélesedik a csípő felett. Mások pedig ülnek. Ezek virágzó ifjak, akik még növesztik első szakállukat, s akik nemrég pederaszták enyelgőtársai lettek. Őket igen nagy gonddal készítik fel a legnehezebb szolgálatra: hogy amennyire csak tőlük telik, megbizonyítsák a gazda vendégszeretetét a mulatozók irányában, akikkel nekik kell foglalkozniuk; de igazukat is kinyilvánítsák, amikor a gazda megsérti őket. Emellett gondoskodniuk kell afelől is, hogy a sokféle sütemény, nyalánkság és csemege, melyet a sütőmesterek és szakácsok nagy igényességgel készítenek elő, tisztességes kinézetű legyen, s ne kóstolgassák azokat, csupán ízesítésük alatt, amikor is ez elengedhetetlen. Ide-oda forgolódnak, szemük azon van, hogy az eledel kiadós és bőséges legyen, és megszagolják, hogy milyen illatot árasztanak. Mikor aztán mindkettő, a látvány és az illat is tökéletessé lesz, evésre ösztönöznek nem keveset magasztalva a fényűző gazdát.

Legalább hét, sőt ennél több asztalt hordanak be, amelyek telis-tele vannak mindenfélével, amit csak föld, tenger s folyóvíz, meg levegő terem. Minden szárazföldi, vízi és szárnyasféle válogatott és kövér. Fűszerezésük és elkészítésük mind-mind különböző. Hogy pedig semmi fajtája ne hiányozzék azoknak, amelyek a természetben léteznek, ezenfelül még gyümölcsökkel roskadásig telerakott asztalokat hordanak be, külön a lakmározáshoz és külön az úgynevezett csemegézésre. Némelyiküket aztán üresen hordják ki a jelenlevők telhetetlensége miatt, akik vöcsök módjára nyelnek, habzsolnak annyira, hogy mohón lerágják még a csontokat is; a félig elfogyasztott eledel pedig elrondítva és szétmarcangolva ott marad. Mikor aztán teljesen kimerülnek, s hasukat úgy megtömték, hogy csakugyan torkig vannak, kívánni pedig képtelenek, abbahagyják az étkezést.

De mit is kell nyújtani ezeket? A mértéktartóbbak közül már sokan elítélték az effajta ismételten feltörő érzéki vágyakat. Lebecsülésük csak haszonnal jár. Bárcsak lenne kívánatosabb akár a legátkosabb éhezés és szomjazás is, mint az ilyen dáridókon felpazarolt eledeleknek és italoknak a bősége!”

Az Újszövetség tanítása az ószövetségi, kiegyensúlyozott állásfoglalást követte a borfogyasztás tekintetében. Jézust ugyan meg-megvádolták s megbélyegezték azok, akiknek szemét szúrta nyílt közösségvállalása: Íme a falánk és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! (Máté 11,19) De Jézus, akárcsak kortársai, az ószövetségi hagyományokat követte, melyek szerint a bor a békesség, az öröm, az ünnepi közösség, a majdani mennyei lakoma, Isten országának szimbóluma. (A hithű zsidók közt mindmáig él az a gyakorlat, hogy míg a hétköznapi étkezést mindig kenyér megszegése nyitja, addig az ünnepeken és szombatnapon, amely a majdani mennyei tökéletes és teljes, örömteli és üdvözült együttlét periodikus előképe, a kenyér (kalács) megszegését a boráldás, a kiddus előzi meg. A házigazda magasba emeli a borral telt serleget, hálát ad Istennek: így köszönti az ünnepet. Mivel a 23. zsoltár csordultig tele pohárral szimbolizálja Isten gazdag áldását, az ünnepi serlegnek teli kell lennie, s ebből a család minden tagja iszik egy keveset. A Talmud így rendelkezik: a bor kiemelt jelentőségű, ezért áldása is különbözzék. – Berachot 35/a.

A józan és mérsékelt zsidó felfogást jól tükrözi a következő hagyomány is: 70-ben, amikor Titus elpusztította a jeruzsálemi Sz