Kállai Pál

Zsoké

Untitled Document

Kállai Pál zsoké

Tudják-e Önök, hogyan lehet felnézni egy olyan emberre, aki csak a derekunkig ér? Velem ez történt, nagy tisztelettel hallgattam Kállai Pál szavait, amikor életéről mesélt. "A kisemberekben mindig ott a bizonyítási vágy." - mondja az apró, szikár ember. Hosszú haját lófarokba kötve, élénk színű ruhákban jár-kel, senki nem gondolná, hogy 65 éves, nyugodtan lehetne Charli kisöccse. De amikor veszélyes kalandokban is bővelkedő élményeiről vall a kamera előtt - , mint a világ legöregebb aktív zsokéja - arra a kérdésre, hogy "vajon meddig még?", könnybe lábadt szemekkel válaszolja:"- Lóháton szeretnék meghalni..." Történeteit hallgatva erre persze korábban is meg volt az esély.

14 éves korában kezdett lovagolni, és eddig összességében 6 évet töltött kórházban, 24 különböző helyen szenvedett csonttörést, amputálni akarták a lábát, túlélt végzetesnek tűnő karambolt, s az amerikai lóverseny maffia lövészei is csak a húsát tépázták meg, elszánt győzni akarását nem. Sikereinek nagy részét külföldön érte el, Ausztriában, Kanadában, Amerikában. Több, mint ötvenezer lovon ült már, tizenhétezer futamban állt rajthoz, s annak ellenére például, hogy itthon 36 évig nem versenyzett, 800 magyarországi versenyt nyert meg! Édesanyja művészembernek, fafaragónak szánta, apja bokszolónak. Bár a szíve mindig a lovakhoz húzta, de amikor Amerikában már az egyik leghíresebb zsoké volt, egyszer egy a faszobrait bemutató kiállításon azt ajánlották neki, hogy csak a szobrászkodással foglalkozzon, mert abból jobban élhetne, mint a lovaglásból. Kállai Pál, jó fiú lévén, nem felejtette el apja pofonjait, s bár arról, hogy kiváló bokszolóként itthon Papp Laci méltó társa volt, keveset tudunk, ő a bokszot mégis csak hobbiként tartja számon. Teszi ezt annak ellenére, hogy Amerikában - végigjárva a bevándorlók legendás útját - mosogatófiúból profi bokszoló lett. Tíz mérkőzésből kilencet kiütéssel nyert. Mindezt persze csak hobbiból, ahogy ő mondja. Hiszen élete a ló, a lovaglás, vagy talán még annál is fontosabb. Egy másodpercig sem habozott, hogy kockára tegye, amikor 1956 nyarán egy ausztriai verseny során az őrzött szállodai szobájából lemászva menekült, szökött meg a számára egyre kedvezőtlenebb magyarországi kilátások elől. Ausztriában sem volt egyszerű a helyzete. Az akkori Szabad Európa Rádió munkatársai akartak neki segíteni, hogy Amerikába jusson, de feltételekhez kötötték a támogatást. A kommunista rendszer ellen kellett volna nyilatkoznia, de szülei, rokonai életét féltve ezt ő nem tette meg. Áthurcolták Németországba, és a Fekete-erdő mélyén kilökték a Cadillacből. A német határőrök hajszál híján agyonlőtték, börtönbe zárták. Azt hitték, hogy kém. Kállai Pál ma itthon él 30 éves feleségével, imád motorozni, a galopp-pályán egy-egy futam előtt odakiabálnak neki: "Pali bácsi, magára fogadtam!"

K.K.