Baji Miklós Zoltán

A Hungarian art angel

Untitled Document

Baji Miklós Zoltán képzőművész

Baji Miklós Zoltán, ismertebb nevén BMZ a Hungarian Art Angel, 1961-ben született Békésen. Még harminckilenc évesen sem hajlandó a többség által elfogadott, normálisnak tartott értékrend és normák szerint élni, gondolkodni és alkotni. Szerencsére, hisz így nem csak a modern, intermédiális művészetre és filozófiára nyitott hívei, de a sznobok, nyárspolgárok elé is görbe tükröt tud tartani, akik persze minden tiltakozásuk ellenére is bele néznek ebbe.

Miki, ahogy barátai hívják, különcsége és polgár pukkasztó létformája ellenére csendes, kedves, szeretetre méltó ember. Egyetlen idézőjelbe tett bűne hogy nem hajlandó beállni a sorba és provokatív művészi megnyilvánulásaival sok embert irritál. Szülei szeretik és büszkék rá annak ellenére, hogy a sikeres festőművész szerepét hátrahagyva performancain időnként vénájából vért fröcsköl csatakos testére, horgokat akaszt az ajkaiba, sőt még nemi szervébe is. Szerte ágazó érdeklődését és kalandvágyát mi sem bizonyítja jobban mint eddigi foglalkozásainak száma. Volt már segédmunkás, pékinas, fűnyíró, szobafestő, képesítés nélküli grafikus, nyomdász, kirakatrendező, hírlap kézbesítő, kiállítás-szervező, szerkesztő riporter, rendező és még ki tudja hogy mi. Jelenleg leginkább performance művész, kulturális vállalkozó és rádió műsor vezető. A Csaba Rádió Éjszakai bevetés című rendkívül szabad szájú telefonos műsorát vagy szeretik vagy gyűlölik a hallgatók de nem észrevenni képtelenség. A kortárs művészet elismert és megbecsült tagja, ami persze nem azt jelenti hogy a megosztott művészeti élet minden rétege értékeli tevékenységét. BMZ életében jól megfér egymás mellett a festészet, az irodalom, a zene, a magyarra folyamat művészetként fordítható performace, amely már közeli rokonságban van a színművészettel és az önkifejezés bármely eszköze, amely igazán egyik klasszikus művészeti ághoz sem sorolható. Akik csak felszínesen ismerik, egy-egy megmozdulása kapcsán még azt is megkérdőjelezik hogy normális-e egyáltalán. De hát mit is lehet gondolni első hallásra arról az emberről aki saját grafikáit testére tetováltatja, majd bőrét lenyúzatva a létrejövő műalkotásokat golyó álló üveg mögé helyezi. A performance-ok véres, fakír show-kal vetekvő jeleneteiről már ne is beszéljünk. Pedig a borzongás és a felháborodás mellett érdemes a szakrális jellegű áldozati szertartások mélyebb értelmét is keresni hisz BMZ az emberiséget és a társadalmat érintő rendkívül fontos kérdéseket feszeget. Szintén érdemes vele közelebbről, személyesen is megismerkedni, hisz aki a közelébe kerül, megismeri gondolatait, hitvallását az már többé nem lesz ugyanaz az ember aki előtte volt.

H.Z.