Közönséges fácán

(vadszárnyas)

Cimkék:vadászfácán, cseh fácán,

Észak-Alföld, Dunántúl, az északi megyék

Magyarországon vadon élő és tenyésztett állománya létezik.
A közönséges fácán (Ph. c. colchicus) testtömege 1200-1300 g (kakas), illetve 900-1000 g (tyúk). Hosszú, hegyes farkú vadszárnyas. A kakas feje fénylő sötétzöld, szemtája élénkpiros, a tarkó táján sötétkék, fülszerű tollakat visel. Színezete a sokféle betelepített változat miatt nagyon különböző. A tyúk világosbarna, sötét foltozással, farka a kakasénál kissé rövidebb. Mezőgazdasági területek, erdők, parkok, nádasok lakója. A földön, az alacsony növényzet takarásában költ. A szaporodási időszakon kívül csoportokban él. Fészkelőhelynek gabonaféléket, pillangósokat, erdős, ligetes területeket választ. A tojó 16-24 nap alatt 12 tojást rak, ezeket 24 nap alatt költi ki. A csibék követik anyjukat, kéthetes koruk után kezdenek repülni. Október hónapra fejlődnek ki teljesen. A megfelelő élelmet biztosító élőhely a fácánt helyhez köti.
Az őshazájában közönséges vadnak tekintett fácánt Európába már az időszámításunk előtt betelepítették. Szépségére és konyhaművészeti értékére egyaránt felfigyeltek a görögök, később a rómaiak, és kertekbe, díszudvarokba telepítették. Így került Pannóniába. Korabeli ábrázolása (IX-X. század) a több helyen (Arrabona, Gorsium, Savaria) is feltárt festményeken, mozaikokon szerepel. Európába a középkortól nagyon sok helyre telepítettek fácánt, köztük távol-keleti alfajokat is, melyek egymással és a már ott lévő állománnyal keveredtek. A XIX. század vége, a XX. század eleje óta több országból számos változatot honosítottak meg hazánkban is, a keveredés miatt azonban tiszta törzstenyészetről nem beszélhetünk. A fácánból készített különböző ételek nemcsak napjainkban kedveltek, hanem a korai magyar konyha egyik fogását is adták. Igen érdekes ételleírást tartalmaz egy 1570 körül keletkezett szakácskönyvtöredék, "Szökfüves lével fáczán" címmel. (Szántó, 1986.) A vadászok körében már a múlt század során is nagy volt az érdeklődés a "vadászfácán" iránt, ez vezetett a különböző méretű, tenyésztett állománnyal rendelkező fácánkertek, fácántelepek kialakításához.
A fácánból gyakran készül leves, de fogyasztják párolva vagy sütve is. A fácánból készített ételek a nagyobb városok éttermeiben a lakosság számára elérhetők.
A fácánok mindenevők, a kultúr- és gyom-növények magján kívül szívesen fogyasztanak rovarokat is. Az állomány fennmaradásának és szinten tartásának érdekében vadföldeket telepítenek és vadetetőket alkalmaznak. A vadföld a fácánnak fészkelési és ivadéknevelési lehetőséget biztosít, táplálékot nyújt és télen búvóhelyként szolgál. A fácánetetőkbe a téli időszakban szemestakarmányt (kukorica, búza, apró magvak, napraforgó) és apró szemcséjű sódert helyeznek, ezzel egészítik ki a táplálkozáshoz és az emésztéshez szükséges anyagokat. A fácán természetes állományának csökkenésével egyre nagyobb jelentőségű a zárt téri szaporítás, amelynek fázisai vázlatosan: a törzsanyag téli tárolása; a törzsesítés, tojástermelés; keltetés; a fácán nevelése; a fácán utónevelése.
A fácán vadászata társas vadászaton, sörétes puskával, hajtásban történik. A jellemző hajtási mód a vonalhajtás, amit a késő őszi időszakban ráhajtással szoktak kombinálni. Az elejtést követően ügyelni kell a madarak gyors kihűlésére. Nem szabad halomba rakni vagy gépkocsi csomagtartójába zsúfolni. Ha a felvásárló úgy igényli, a madarakat a teríték lezárása után a helyszínen ki kell zsigerelni.
Az országos évi teríték az utolsó tíz év átlagában mintegy 5-800 ezer db. Az értékesítés nagyobb hányada Nyugat-Európában történik.
A vadászat a mezőgazdasági részvénytársaságok és az apróvadas területtel rendelkező vadásztársaságok területén történik, helyi és vendégvadászok részvételével. A fácánkakas vadászati idénye október 1-jétől január 31-éig tart.