Ha ma vendéglátó helyeket keresve végigsétálunk a Margitszigeten, keserű csalódás érhet bennünket. A Casinó évek óta csak egy-egy rendezvény erejéig tart nyitva és a két nagy szállodán, valamint az idényjellegű büféken kívül szinte alig találunk egy árnyas kerthelységet, ahol egy ebéd vagy vacsora erejéig elidőzhetünk.

A régi szép idők, sóhajthatnának fel azok, akik valaha vendégei voltak a sziget szórakozóhelyeinek. Ez a sóhajtás azonban keveseknek adatik meg, hiszen a sziget fénykora az 1870-es évektől a második világháborúig tartott. Jelenlegi alakját a XIX. század közepén kapta meg, amikor a Duna pesti szakaszának szabályozásával együtt a Fürdő-sziget egy részét elkotorva, a Palatínus és a Festő szigetből kialakították a jelenlegi Margitszigetet. Ezt követően kezdték építeni a szállodákat, vendéglőket és kávéházakat. A Johannita lovagok várkolostorának helyén ma a Casino áll, ezen a területen épült fel Ybl Miklós tervei alapján az Alsó Vendéglő 1855-ben, melyet 1869-ben átalakítottak. Az épületegyütteshez tartozott egy favázas épületű kávéház és egy cukrászda is - ezekben egyszerre 4000 ember szórakozhatott. A Nagyszálló - szintén Ybl tervei alapján - 1873-ban nyitott. 1877-től hat nyáron át itt lakott és alkotott Arany János, aki több versében is megemlékezett szigeti tartózkodásáról:

A TÖLGYEK ALATT
A tölgyek alatt
Szeretek pihenni,
Hova el nem hat
Város zaja semmi.
Zöld lomb közein
"Áttörve" az égbolt
S a rét mezein
Vegyül árny- és fényfolt.
(1877)

Közel a Nagyszállóhoz néhány évvel korábban épült a Kisszálló. Itt élt és alkotott 1919 és 1930 között Krúdy Gyula, de lakott itt Bródy Sándor és Szerb Antal is. Ennek a helyén épült fel a Dália szálló (1937-38), mely a II. világháborúban elpusztult. Volt egy kevésbé ismert Margaréta nevű szálló is, melyet szintén Ybl tervezett. A Nagyszállóhoz tartozott a Felső Vendéglő, melynek 1925-től az a Tarján Vilmos lett a vezetője, aki rendőrségi riporterből a Royal Orfeum és a Fővárosi Operettszínház igazgatója és a New York kávéház bérlője is volt. A vendéglőt az 1930-as években átalakították és Piccadily Néven nyílt meg újra. Érdekesség, hogy az Alsó vendéglőt - mely átépítve most a Casino épülete - lóvasút kötötte össze a Felső Vendéglővel. A híres éjszakai lokál, a Parisien Grill építése is Tarján Vilmos nevéhez kötődik. A szigeti emlékektől búcsúzzunk az örök bohém Krúdy Gyula soraival: "Ó, hányszor kerestem a szigeti ösvények porában, rétjeiben, harmataiban azoknak a szellemeknek a lábnyomát, akik bizonyosan itt jártak az év folyamán, mert hiszen látni véltem őket, amikor az álmatlan éjszakán búsan kitegintgettem ablakomon, hogy csillagport vagy holdvilágos levegőt lélegzek magamba, hogy megtaláljam szokott álmaimat a kegyetlen vánkoson!"

Horváth Dezső