A 2011. Év Bortermelője Vida Péter a Szekszárdi borvidékről
„A Bor semmihez nem hasonlítható isteni csoda, mely az élővilág és az egész emberiség diadala. Negyven éve a szőlő és a bor körül forgolódom. Azt hiszem, a bor mindig előttünk jár, kevés a földi élet ahhoz, hogy mindent megtudjunk róla. Az alábbi gondolatot egy bölcs idős embertől hallottam: fiam, te olyan úton jársz, ahol sok probléma és feladat lesz az örömök mellett. Legyen célod az életben, s ha már úgy érzed, a cél közelében jársz, jusson eszedbe, hogy nem csupán a cél elérése volt fontos, hanem inkább az, hogy hogyan tudtad megtenni az odavezető utat.”
Egykor a Debreceni Agrártudományi Egyetem Főiskolai Karán diplomázott, 58 éves szekszárdi borász egy konkrét esemény hatására kötelezte el magát a borászat mellet: Rég történt már, első kadarka boromat beneveztem a helyi borversenyen, természetesen apám nevét írtam a nevezési lapra. Telt múlt az idő, már el is feledkeztem róla, amikor egy reggel édesapám kinyitja a helyi újságot, és a középső két oldalon nagy, öles betűkkel ezt olvassa: Vida Sándor kadarkája a megye legjobb kadarkája. Apám szigorú ember volt, de akkor elcsukló hangon mondta: meglásd, a jó Isten meghálálja. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy a bor és az én életem összekapcsolódik.”
Dolgozott üzemgazdászként, szőlészeti ágazat vezetőként is az Aranyfürt Mezőgazdasági Szövetkezetnél, de 1995-ben úgy döntött, hogy megalapítja saját családi vállalkozását, a Vida Családi Birtokot, ahol három gyermekük is kiveszi részét a munkából. A La Vida sorozat sorra söpri be díjakat, Péter szívéhez mégis a Merlot és az Öregtőkék Kadarkája áll legközelebb, ez a két végtelenül kedves, bársonyos, szeretettel ölelő, melegséget árasztó bor szólítja meg igazán.
Mint minden embernek, neki is vannak tervei, vágyai, kívánságai. Péternek mindennél fontosabb, hogy a Jó Isten segítségével még sok szép és különleges évjárat szüreténél ott lehessen, szeretné minél több emberrel megismertetni a borvidéket, borait, és folyamatos törekvése, hogy a legnagyobb harmóniában éljen a természettel. Az elkövetkező tíz évben szeretné a meglévő területek folyamatos korszerűsítését, újratelepítését, új dűlők elindítását elérni, a borbirtok állandó technológiai újítása mellett szeretnék a magas színvonalú vendéglátást biztosítani.
Van egy munkaeszköz, amit soha nem adna kölcsön senkinek. A metszőollója. Féltve őrzi, hiszen ahogy 40 éve egyik tanítójától megtanulta, ez az eszköz nem más, mint pincéjének a kulcsa, hiszen a megfelelő metszés alapkövetelmény egy kiváló bor készítéséhez.A szekszárdi borásznak különösen szép, lírai gondolatai vannak a bor, mint csodás élőlény megszületéséről, a szőlőtőke szüret előtti szépségéről, aki ilyenkor megmutatja neki kikandikáló kék fürtjeit, és minden évben elvarázsolja őt őszi ruhakölteményének vöröses-sárgás színkavalkádjával. Ezek a gondolatok minden egyes bora kóstolásakor érezhetők, átélhetők. Amíg ő borairól mesél végtelen szeretettel, hosszú perceken át, addig borai róla, és két keze munkájáról suttognak hálával.
És mit ígér a borász annak, aki ellátogat hozzá?
„Nálunk a borkóstolók kissé mások, mint az általában megszokottak. Szeretném megértetni mindenkivel, hogy a bor isteni csoda, nekünk embereknek kell megváltoznunk, hogy ezt igazán megértsük. Ezért nemcsak magát a bort mutatom be, hanem ami mögötte van: megszólal a zene, elhangzik néhány epigramma, és a lélek töltődik, ez mindenkit megérint.”
|
