Csengődi meggy

Cimkék: Bosnyák meggy, Szegedi rubin

Dél-Dunántúl

A gombabetegségekkel (Monillinia laxa és Blumeriella jaapii) szemben ellenálló, biotermesztésre javasolható meggyfajta. Színanyaga stabil, ezért gyümölcslékészítésre és természetes színezőkénti felhasználásra különösen alkalmas. Egyes fákon egy vagy több ágrészen a gyümölcs későbben érik, mint a fa többi részén. Akasztó, Csengőd község területén utcai sorfákként, illetve a kisüzemi szőlőkben köztesként "bosnyák meggy" néven termesztik.
A Csengődi meggy (Prunus cerasus L.) gyümölcse átlag 21-22 mm átmérőjű, átlagtömege 4-5 g. Alakja kissé megnyúlt gömb. Színe sötét kárminpiros, a szüreti idő végére - június 8-10. körül - sötétbordó. Héja középvastag, szívós, felülete fénylő. Húsa közepesen kemény, rostos, bő levű, sötétpiros, erősen festő levű. Magja kicsi, mindössze 4-5 tömegszázalékú, kissé hosszúkás. Termését csokrosan hozza, így kézzel is könnyű a szedése.
A meggy a Kárpát-medencében őshonos gyümölcs, a magyarság már a honfoglalás előtt megismerte. Településneveinkben gyakori a meggy szó, ami az őshonosság egyik legjobb bizonyítéka (Medgyesegyháza, Medgyes, Meggyeskovácsi, Nyírmeggyes, Somogy-meggyes, Zalameggyes stb.). A XVIII. századtól kialakultak a termesztésre alkalmas területeken a tájhoz leginkább igazodó, nemes fajták. Az egyik ilyen híres tájfajta Csengőd községről kapta a nevét.
A szájhagyomány alapján az első világháborúból hazatérő katonák hozták magukkal az első fákat Boszniából, s gyökérsarjakról szaporítva terjedt el a fajta. Ezt a szájhagyományt látszik alátámasztani a "bosnyák" meggy elnevezés. A helyi gazdák és a kofák a korai érésű meggyet Budapestre, az akkori nagybani piacra, a Bosnyák téri piacra hordták fel, előbb lovas kocsival, később vonattal, autóval, és jó pénzen adták el a kereskedőknek és a városi lakosoknak.
A gyökérsarjakról történt szaporításnak köszönhetően a "bosnyák meggyeknek" számos változata jött létre. A különbözőségek a fák növekedési tulajdonságaiban, a virágzási és gyümölcsérési időkben, az önmeddőségtől a részleges vagy nagyfokú öntermékenységig való képességben mutatkoznak meg, esetenként a gyümölcsök minőségében térnek el egymástól az egyes változatok. A térségben ma is kézről kézre adják a gazdák a sarjakat a helyileg legjobbnak talált egyedek alól.
Mind nyersfogyasztásra, mind pedig konzervipari célra egyaránt alkalmas. Különösen értékes a magas, átlagosan 18-20 ref.%25 szárazanyag-tartalma. Házilag szörpöt, dzsemet és kompótot készítenek belőle.
Fája igen erős növésű, későn fordul termőre, de nagy kezdeti termésekkel. Termésének zömét rövid nyársakon hozza, ezért nem hajlamos a felkopaszodásra, nagyon bőtermő fajta. Virágai nagymértékben öntermékenyülők, virágpora jól termékenyíti a vele egy időben virágzó Pándy meggyet és az Érdi maggyümölcsűt is. Mivel a fajta a Blumeriellás levélfoltosodás, valamint a Moníliás ágelhalás betegségeknek ellenáll, kitűnően használható integrált és bioültetvények létesítésére. Az eredeti termőtájban permetezés nélkül termesztik.
A Csengődi meggyfajta üzemi termesztése Magyarországon felfutóban van, jelenleg kb. 80-100 hektáron termesztik. A piacon június első dekádjának vége felé jelenik meg nagyobb mennyiségben.
Államilag 1990 óta minősített választékbővítő fajta.