Sziki kamilla

A fészekvirágzatúak Asteraceae (Compositae) családjába tartozó teanövény)

Cimkék: orvosi székfű, szikfű, anyafű, mezei kapor, teafű, szüzek anyja

Hortobágy, Bihari-síkság
Egyéb magyarországi előfordulás: Dél-alföld

A fészekvirágzat összedörzsölve illatos, a virágzati vacok belül üreges.
A szikes talajokon áttelelő, egyévesként fejlődő sziki kamilla (Matricaria chamomilla L. var. Salina) rendkívül alakgazdag. A talajban rövid, barnássárga színű főgyökere van, melyből megközelítőleg vízszintes helyzetű oldalgyökerek fejlődnek. A föld feletti hajtásrendszer 20-40 cm-es, elágazó. Az oldalágak mindegyike fészekvirágzatban zárul. A lomblevelek szórt állásúak, ülők, alul két- vagy háromszorosan, feljebb gyakran egyszeresen szárnyasan szeldeltek, sallangosak. A kifejlett virágzatban a virágzati vacok kb. 5-8 mm magas, belül üreges, keskeny kúppá alakul, amelyen a csésze nélküli virágok kétfélék.
A kerületen 12-18 fehér, nyelves virág (sugárvirág) ered, ettől beljebb (feljebb) számos sárga színű, csöves virág található. A megporzást, megtermékenyítést követően a sugárvirágok nyelvszerű lemeze lefelé hajlik, majd elszárad. A csöves virágok ártája elvirágzás után egy ideig még a kissé görbült magházon marad, majd a terméssel együtt leválik a vacokról.
A sziki kamilla virágzata az alábbi főbb hatóanyagokat tartalmazza: 0,5-1,5%25 illóolaj, kumarinok, flavonglikozidok, 10%25 nyálka és karotinoidok.
Magyarországi felhasználásáról tudjuk, hogy főzött teaként történő ivását az első magyar nyelvű természettudományos kézikönyv, Melius Péter 1578-ban kiadott Herbarium című munkája ajánlotta. Sokáig csupán a vadon termő székfüvet használták fel teaként. Még a XIX. század második felében is, egészen a XX. század első két évtizedének a végéig a magyar székfű virágzatot germán kamillának nevezték. A drogkereskedelemben ugyanis régi, bevett szokás - még ma is -, hogy a drogot arról a helyről (kikötőről, országról stb.) nevezik el, ahonnan az a nemzetközi kereskedelembe kerül, nem pedig a termelő országról (pl. perubalzsam, velencei terpentin, tineveli szenna stb.). A magyar kamilla is ilyenformán lett germán kamilla, minthogy német földről, a hamburgi kikötőből indult világhódító útjára. Hungarikumként történő bevezetését az 1915-ben (a világon elsőként!) létesült Gyógynövénykísérleti Állomás (ma Gyógynövény Kutató Intézet), illetve annak európai hírű, első igazgatója, Augustin Béla professzor kezdeményezte. Az ő javaslatára vezették be Magyarországon a gyógynövénydrogok kötelező minősítő vizsgálatát - ezt ebben az intézetben végezték. A kiválónak minősített árut fémzárolták, és piros-fehér-zöld szalaggal átkötve magyar kamillaként forgalmazták. Ez a lépés virághírűvé tette a sziki kamillát, és minősége mind külalakra, mind beltartalom tekintetében garanciát jelentett a gyűjtő és felvásárló, a termelő, a forgalmazó és nem utolsósorban az értékesítő cégek számára. Ma már a vadon termő állományok mellett termesztett székfű is forgalomban van azon oknál fogva, hogy Európa-szerte az 1950-es, Magyarországon az 1960-as évektől kezdődően a kamilla nemesítési munkálatai megindultak. Jelenleg két államilag elismert és termesztésre engedélyezett hazai fajtánk van, a Budakalászi 2 és a Soroksári 40. Mindkettőt 1970-ben ismerte el a Növényfajta Minősítő Intézet.
Virágzatát tea formájában fogyasztjuk, amely kellemes ízű, jó közérzetet keltő, idegerősítő, nyugtató hatású. Forrázatát és illóolaját széleskörűen alkalmazzák a gyógyászatban is.
A kamillatermés nagy része a vadon termő állomány begyűjtéséből származik. A virágzat szedését akkor kell kezdeni, amikor a csöves virágok már sárgák, a sugárvirágok vízszintes állásúak. Ilyenkor a kamillamező már fehér színű és a virágpor szóródik. A kamilla virágzatát 50-60 cm szélességű, lapát formájú kamillafésűvel gyűjtik, amelynek elülső részén 10-15 cm hosszú fogazat található. A fésű fogai között lelógó szárrészeket a gyűjtés közben el kell távolítani. Az összegyűjtött virágzatot szállítás előtt zsákba rakják, majd a gyűjtőhelyre szállítják. A vadon termő állományokból gyűjtött kamillát az átvevőhelyeken 10-12 mm lyukbőségű rostán átválogatják, a virágzatokat a szennyező, hosszabb szárrészektől és az idegen növényi részektől megtisztítják. A kamilla virágzata mesterséges és természetes úton is szárítható. A természetes úton szárított, ún. padi kamilla előállításakor a virágzatot csak egész vékonyan (virágzat-vastagságban, sohasem rétegesen) szabad kiteríteni. A száradási idő szellős, gyorsan bemelegedő padláson 5-6 nap. A megszáradt tételeket seprűvel kupacokba gyűjtik, és bélelt kartondobozban tárolják. 5 kg nyers virágzatból 1 kg száraz virág nyerhető.
Termesztés esetén a begyűjtést az erre a célra kifejlesztett kombájnokkal végzik, a hozam 0,5-2 tonna/hektár nyers virágzat, amiből 0,1-0,5 tonna/hektár szárítmány állítható elő.
A szárított kamillavirágot 50-250 g-os kiszerelésben, papírzacskókban hozzák forgalomba. Az utóbbi években népszerűvé vált a kamillatea filteres változata is.
A spontán gyűjtött és feldolgozott tételekből, a termesztés felfelé ívelő eredményességének köszönhetően a hazai fogyasztás évi 2-3 vagonra tehető, az export ennél nagyságrenddel nagyobb, 20-70 vagon évente.