Hírek, programok
Borászat
Vengéglátóhelyek
Gasztronómia
Kulinária
Receptek
Gasztronómiai fesztiválok
Idegenforgalmi adatbázis
Jeles ünnepeink
Videók
Bor és környéke
Oldaltérkép
 
 
IWIW Facebook Twitter email

Kérjük támogassa oldalunkat!

Ha tetszik és hasznosnak ítéli oldalunkat, valamint rendelkezik PayPal számlával, kérjük támogasson bennünket 1000 Ft-tal!


Köszönjük!


Paradicsompaprika-sűrítmény Nyomtat Email

Paradicsompaprika-sűrítmény

(Ételízesítő, természetes C-vitaminban, színanyagokban, ásványi anyagokban gazdag, kellemes ízű termék.)

Cimkék: paprikapüré, C-vitamin, ételízesítő

A paradicsompaprika-sűrítmény élénkvörös színű, kenhető, homogén állományú, kissé csípős ízű vagy teljesen csípősségmentes ételízesítő, melyet üvegben, dobozban vagy tubusban egyaránt lehet forgalmazni.
Az 1930-40-es években a terméket 28 ref.%25-ra sűrítették, a C-vitamin-tartalom ekkor 500 mg-százalék volt, az 1960-70-es években az adatok változtak, a sűrítési érték 20-26 ref.%25, a C-vitamin-tartalom 300 mg-százalék körül volt.
Az 1930-as évek elején Szent-Györgyi Albert, a szegedi egyetem professzora, Nobel-díjas tudósunk először káposztából, majd narancsléből állította elő az aszkorbinsavat (C-vitamint). Kutatásait más zöldség- és gyümölcsfélékre is kiterjesztette, így vizsgálta többek között a Szeged környékén nagy mennyiségben termesztett paprikát is, amely kitűnő C-vitamin-forrásnak bizonyult, ezen tulajdonságával ezek közül is kiemelkedett a paradicsom alakú paprika. (A XX. század elején a paradicsom-paprika legfontosabb termesztési körzete a Dél-alföldön Szeged és Hódmezővásárhely környéke volt.)
Szent-Györgyi Albert Kamocsay Gábor hódmezővásárhelyi paprikanemesítővel közösen kezdte keresni a lehetőséget valamilyen tartósított készítmény előállítására ebből a kiváló nyersanyagból. A dunakeszi Óceán Konzervgyár felkarolta a kezdeményezést, és Vitapric néven megkezdte a paprikapüré gyártását (1935). A magyar paradicsompaprika-püré a Nobel-díj fényében elindult a világhír felé. Sikerét jól célzott tudományos propaganda is segítette: elismerően nyilatkozott róla többek között Max Euwe holland sakknagymester, a Mount Everestről visszatérő angol expedíció, sőt az angol hadügyminiszter előírta fogyasztását a hadiflotta számára a gyakorlatok idején.
A növekvő vásárlói igények kielégítésére intenzív, többirányú fejlesztő munka indult meg: fajtanemesítés a nagyobb C-vitamin-tartalomra, a termesztés kiterjesztése Baja környékére, továbbá a gyártástechnológia finomítása a C-vitamin-tartalom minél jobb megőrzése érdekében. A második világháború éveiben termelése felfelé ívelt, több gyár is termelte. A gyártók és a márkák ekkor a következők voltak: Globus Konzervgyár - Pritamin, Hangya Szövetkezet
- Vipa, Szegedi Konzervgyár - Papravit. Exportja azonban a háború után nem indult újra, mert ekkor az olcsóbb, szintetikus vitaminkészítmények kezdtek hódítani.
A termelés az 1950-es évek második felében a tudományos körök ajánlására újra beindult. A gyártmányfejlesztésnek köszönhetően ekkorra tehető ízesített változatainak megjelenése: Tomatopric márkanéven ketchupszerű ízesítésű, Magyaros mustár néven mustárral ízesített, Zamatka néven olaj és fűszerek hozzáadásával készült változat. Gyártása az 1970-es évektől fokozatosan csökkent, majd megszűnt. Ételízesítőként az olcsóbban előállítható, az 1960-as években ipari termékként megjelenő, sóval tartósított paprikakészítmény vette át a helyét.
A második világháborúban elsősorban a hadsereg számára exportálták. (A fogyasztást ekkor legfőképp a magas C-vitamin-tartalom motiválta a vitaminszükséglet pótlása érdekében.) A háború után újraindult gyártás az 1950-60-as években szintén a vitaminpótlásra helyezte a hangsúlyt. Hidegkonyhai (szendvicsek díszítése) és melegkonyhai használatra (magyaros ételek ízesítője) egyaránt alkalmas. Táplálkozás-egészségügyi értéke kiemelkedő:
a sűrítés mértékétől függően 1,2-2 dkg napi fogyasztásával fedezhető a napi (60 mg) C-vitamin-szükséglet.
A termék alapanyaga a jól beérett, élénkvörös színű paradicsompaprika (Capsicum annum var. lycopersici formae), amelynek termése mintegy 200 mg/100 g C-vitamint tartalmaz.
A paradicsompaprikát kézzel, teljes érésben kell betakarítani, és kíméletes, ütődésmentes, szellős szállításáról kell gondoskodni. Feldolgozásáig hűvös, száraz helyen, a lehető legrövidebb ideig szabad csak tárolni. A feldolgozást gondos előválogatással kell kezdeni.
Első lépésként a paprikát mossák, ezt a csuma és a magok eltávolítása követi (kézzel vagy géppel). A megtisztított paprikát oxigénmentes atmoszférában rögtön zúzzák (kalapácsos darálón) és passzírozzák (0,8 mm-es szitán) a C-vitamin-tartalom megőrzése érdekében. Az oxigén kizárását a zúzás és a passzírozás során szén-dioxid atmoszférával biztosítják. A sűrítést gömbvákuumban, a lehető legnagyobb légritkítás mellett (legalább 650 Hgmm légritkítás) végzik, 20-26 ref.%25-ra. A sűrítmény töltése 85-90 °C-ra melegítve, tisztára mosott, öblített üvegbe vagy lakkozott dobozba (100-500 g közötti töltőtömeg), légmentes zárással történik. A lezárt csomagolási egységeket 100 °C hőmérsékletű vízfürdőn hőkezelésnek vetik alá. A C-vitamin-tartalom maximális megőrzése érdekében lényeges, hogy a termék minél kevesebbet érintkezzék a levegő oxigénjével, minél rövidebb ideig legyen hőhatásnak kitéve, és nehézfémekkel ne érintkezzék.
Egy másik gyártástechnológia szerint a C-vitamin-tartalom enzimatikus bontását a csumázott paprika rövid ideig tartó (2-3 perces) gőzölésével akadályozzák meg (enzim inaktiválása), ezt követően zúznak és passzíroznak, de nem széndioxid atmoszférában. A gyártás további menete azonos az előzőekben leírtakkal.
A ma kapható, sózással tartósított ételízesítő paprikakészítményekkel szemben előnye, hogy nem tartalmaz hozzáadott sót, valamint aszeptikus töltés mellett tartósítószer adagolására sincs szüksége. Termelési idénye a paradicsompaprika éréséhez igazodva augusztusban és szeptemberben volt, és egész évben folyamatosan árusították.
Jelenleg a terméket nem gyártják. A gyártás megszűnését megelőzően Pakson, Szegeden, Kecskeméten és Hatvanban rendelkeztek a konzervgyárak az iparági kutatóintézet által kifejlesztett, folyamatos technológiájú gyártóvonalakkal. A termelés mennyisége a második világháború éveiben 350-400 tonna volt évente.
Az újraindítást követően 1965-ben a termelés 2000 tonnára futott fel, az 1970-es évektől kezdve azonban a nyersanyag hiánya és a fogyasztói piac beszűkülése következtében a termelés fokozatosan csökkent.
Kellemes élvezeti értéke, táplálkozás-élettani jelentősége miatt újra igen nagy jövő előtt állhat a termék, amennyiben sikerül a potenciális fogyasztóréteg figyelmét a jól kiválasztott termékelőnyökre irányítani.

 

További cikkek a Fűszerek kategóriából

Sziki kamilla 13 január 2010

Szegedi fűszerpaprika-őrlemény 13 január 2010

Sáfrányszeklice 13 január 2010

Paprikakrém 12 január 2010

Magyar kerti majoranna 27 december 2009

Kalocsai fűszerparika 26 december 2009

Étkezési mák 26 december 2009

Cseresznyepaprika 26 december 2009

Borsikafű 26 december 2009

Borókabogyó 25 december 2009

Legnépszerűbb

Magyarországi (bor)kalandok az etyeki Pincefesztiválon
18/05/2012

Magyarországi (bor)kalandok az etyeki Pincefesztiválon Nagyszabású megjelenéssel várja a borkedvelőket és kísérőiket a Magyar Turizmus Zrt. az Etyeki Pincefesztiválon! A 10. jubileumi re [ ... ]


Új kávémárka érkezett Budapestre
08/05/2012

Új kávémárka érkezett Budapestre Megérkezett Budapestre Spanyolország egyik legnépszerűbb kávéja, a Cofesa. A kézműves módszerekkel előállított, családi vállalkozásban működő m [ ... ]


További cikkeink