Selyemkóróméz

méz

Bács-Kiskun megye, Kiskunság Egyéb magyarországi előfordulás: Dél-Dunántúl - Tolna megye, Közép-Magyarország - Pest megye

A selyemkóró virágának nektárjából gyűjtött, szinte fűszer erősségű, intenzív illattal és ízzel rendelkező fajtaméz.
A selyemkóróméz világos, csaknem fehér, olykor sárgás színű, a selyemkóró virágának illatára hasonlító, erőteljes, édeskésen fűszeres illatú és jellegzetesen aromás ízű termék. Lassan, mintegy két évre kezd kristályosodni. Kristályai közepes méretűek. (Kristályosodása csak mézgyűjteményben figyelhető meg.) A nektárforrás a selyemkóró (Asclepias syriaca L., Asclepiadaceae) ernyőszerű virágzatának húsvörös virágai.
A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) a selyemkórófélék (Asclepiadaceae) családjának sodrott szirmú rendjébe (Gentianales) tartozó, kúszó gyökértörzses, magasra növő, évelő növény. Elnevezése a magszőrök szép, fényes színéből származik. Magyarországon részben dísznövényként, részben gazdasági növényként honosították meg a XX. század első harmadában. Mára a selyemkóró sokfelé elvadult, parlagos helyeken az egyik legnehezebben irtható gyommá vált és fokozatosan terjed. Júniustól augusztus közepéig-végéig virágzik, vöröslő virágai kitűnő mézelők. Ahol tömegesen virágzik, bőséges nektárját jól hasznosítják: a Duna mentén Tolna megyében, a Kiskunsági Nemzeti Park területén (Bács-Kiskun megye) és Gödöllő környékén fajtaméz előállítására is alkalmas méhlegelői vannak. Ezeken a területeken a növény azonos talajtípuson, közel azonos éghajlati viszonyok között tenyészve, azonos minőségű nektárt termel, ezért az egyes régió mézei között nem lehet különbséget tenni.
Erős, karakterisztikus íze miatt nem alkalmas főzésre, sütésre, teába is kevésbé használják. De kenyérre kenve, vajjal ínyenceknek való csemege. Előnyös különböző fajtamézekkel való házasítása. Jól társítható többek között az akácmézzel, amelynek enyhe íze ezzel a megoldással úgy egészíthető ki, hogy eközben megőrzi kellemes, világos színét és lassú kristályosodását.
A selyemkórót textilipari növényként, magszőrei miatt telepítették meg Magyarországon. E célra nem vált be, viszont elvadult és meghonosodott. Nehezen irtható rizómájával folyamatosan egyre nagyobb területeket hódít meg. Selyemkórómezők a laza, elsősorban homokos talajú legelőkön, cserjésekben, parlagon hagyott területeken alakulnak ki (Kiskunság, Pesti-síkság, a Mezőföld déli része). A mezőgazdaságilag művelt területek csökkenése kedvez terjedésének. A selyemkóró a növénytermesztőknek terhes gyom, az állattenyésztők is károsnak tartják, mert az állatok csak korlátozottan fogyasztják, ráadásul a legelőn a legtöbb növényt kiszorítja. Megfelelő szakmai fogások alkalmazásával csak a méhészek látják hasznát a jól mézelő selyemkórónak.
A selyemkóró a méhészetileg fontos növények közül az akác után, a nyár közepén, elhúzódóan (júniustól augusztus közepéig-végéig) virágzik. Jó mézelése ellenére a selyemkóró csak korlátozott ideig alkalmas méhlegelőnek.
A nyári aszály a nagy, vastag levelű növényt hamar lekókasztja, csökken a turgor, nektártermelés nincs. Ezt azonban már néhány milliméter csapadék is ellensúlyozhatja, mert a besűrűsödött nektárt kellő mértékben felhígítja, így a talaj közeli gyökérszőrökön keresztül a növény is magához tér.
A fiatal virágok portokjai lebéklyózzák a méhek lábát. Onnan a méhek nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megszabadulni. A méhészek csak tapasztalják a jelenséget, de nem védekeznek ellene. A virágzatok virágai nagyjából egyszerre nyílnak, viszont hosszabb időn keresztül aktivizálódnak az újabb, fiatal virágokkal rendelkező virágzatok. A méhész érdeke a lehető legteljesebben kihasználni a selyemkóró virágzását, ha viszont az elhúzódó virágnyílás miatt sokat időznek a tiszta állományú selyemkórón, az elnéptelenedés veszélye fenyegeti a családokat. A méhész dönt, hogy mekkora áldozatot hoz a különlegesen finom méz megszerzése érdekében.
A selyemkóró nem biztosítja a család fiasításának táplálásához szükséges virágport. Ez azért hátrányos, mert a selyemkóró általában összefüggő mezőket alkot, és rendszerint nincs a közelben virágport termelő növény. Ez ellen úgy lehet védekezni, hogy a család előzőleg elég sok virágport tartalékol, vagy még elérhető távolságban (akár 3-4 km-re) jó pollentermelő fajok találhatók. Kedvező esetben a szöszös ökörfarkkóró (Verbascum polomoides) dacol a selyemkóró terjeszkedésével szemben. Ez a faj azonos időben virágzik a selyemkóróval, és bőségesen termelt virágpora kiválóan alkalmas a fiasítás táplálására.
A méhészek olykor az utolsó akác részleges kipergetése után a maradékra hordatnak rá selyemkóró nektárt. Így kiváló, kedvelt, vegyes méz nyerhető.
Ha a méhek hosszan gyűjtenek a selyemkóróról, mindenképpen számítani kell a családok elnéptelenedésére, ezért a méhész mindig kockázatot vállal, amikor erre a növényre vándorol.
Általában 10-15 nap nem okozhat nagyobb veszteséget, csakhogy ezt a rövidebb időszakot jól kell megválasztani, hogy még az időjárás is kedvezzen a mézelésnek.
A gondozatlan, sokszor gazdátlan területeken akadály nélkül letelepedhet a méhész. (Csak a helység önkormányzatánál kell bejelentkeznie.) A Méhészeti Terméktanács nyilvántartása szerint 1999-ben 640 mázsa selyemkórómézet gyűjtöttek, ennek több mint fele származott a megjelölt régiókból. Itt fajtamézként termelik, míg máshol a vegyes virágméz értékes alkotóeleme. Fajtamézként itthon egyre többen kezdik megismerni.
Export még alig van belőle, mert nem szerepel az EU szakkatalógusában.
Piacokon árusítják, és megvásárolható közvetlenül a termelőktől, továbbá néhány szaküzletben is kapható.