Eredetileg a "szép darab hús" anatómiai származása szerint lehet bélszín, hátszín vagy T-Bone steak, rumpsteak, filet, stb. Különböző országokban másképp vágják, darabolják a húsokat. Másképp Olasz- vagy Németországban, egész másként Amerikában. Magyarországon rendesen vágott steaket találni sajnos nehéz, az úgynevezett T-bone steak pedig hentestől szinte beszerezhetetlen, hiszen nálunk nem úgy darabolják a húst, hogy a csonton rajta legyen a bélszín és a hátszín is (ez ugyanis a T-Bone vagyis a t-csont lényege). Sajnos nem csak a darabolás miatt nehéz megfelelő steak-et találni: a másik probléma, hogy a hazánkban kapható marhahús nem mindig alkalmas a frissen sütésre, ehhez ugyanis gyorsan növő húsmarha kellene, amely hamar eléri a megfelelő nagyságot, így méretes, de még kellően gyenge marad a husa.
Ki hogy szereti...
Aszerint, hogy mennyire sütik meg a húst:
- lehet véres (rare, saignant) - így eszik általában Angliában
és Franciaországban, nálunk viszont szinte soha
- közepesen megsült (medium, a point) - így eszik a németek
- és jól átsütve (welldone, bien cuit) - mifelénk ez a szokásos.
Egye mindenki úgy, ahogy kedvét leli benne... Ízlések és pofonok különböznek! És ez így van jól...
Hogyan
készül a jó chilis bab vagy a barbecue oldalas? Biztos vagyok benne hogy mindenki
tudja. De tudja-e azt jól elkészíteni, úgy hogy barátai felfigyelnek rá,
emlegetik vagy akár évtizedekig arról beszélnek? Egy valaki biztosan tudja,
John Maydeck a kaliforniai, a legendás világutazó és tehetséges szakács. Hosszú
évekkel ezelőtt a hátizsákjából főzött és még a lábasokat is magával hozta!
A chilis bab a tarka fajtából van, csípősen, reszelt sajttal és durvára vágott
lilahagymával a tetején. - Fokhagymás kenyér illik hozzá.
A jó barbecue oldalast abálni kell,
többek között
hagymával
és füstölt fűszerekkel.
Lelke az alapossan elkészített bbq szósz, majd a grill
füstje, ami átjárja a sertés darabokat.
Johnt Magyarországon ismertem meg tizenöt
évvel ezelőtt amikor Európai körutazásra indult San Joseból. Éppen Budapestről
Olaszországba "utazott" de ehelyett a vonaton ücsörgött, a mozdony
ugyanis Szántódon lerobbant. Megunva az órákig tartó veszteglést, John leszált
a vonatról és a közelben lévő Fekete Híd Fogadóban enyhítette szomjúságát.
Ekkor
mi még kissrácok voltunk, és a heverokkal bringával követtük a vasútállomástól.
Viccelődtünk a hatalmas hátizsákján és a széttaposott sportcipőjén. John
pillanatok alatt a balatoni fogadó sztárja lett, főleg miután a magával hozott
cuccokból chilis babot főzött, olyat amelyet Bud Spencer és a Terence Hill majszolt
a filmeken. Az oldalashoz illő barbecue szószt órákig főzte, barna cukorral és
ecettel! Néztünk is furcsán. Mondanom sem kell, ez a kilencvenes évek elején
volt, amikor a magyar ember el sem tudta képzelni az oldalast úgy elkészítve,
hogy a cukros-savanykás íztől a szája összeragadjon.
Óriási sikere volt. Az oldalas és a bab is a fogadó specialitása lett. A
szakácsok pörögtek a látványkonyhában és a kerthelyiség esti hangulatát, a
tűz fénye tette különlegessé. A grillre csöpögő pikáns mártás illatát már messziről
érezni lehetett. A fogadó pillanatok alatt a Balatonpart első számú ínyenc
konyhája lett és a Szakács Szövetség Védnöki Tábla rangját is elnyerte, ami
többek között a minőséget garantálta.
A Fekete Híd Fogadó séfje én voltam. Mialatt
a haverok a labdát rúgták, vagy éppen a balcsiban fürödtek, addig én az apám
fogadójában püföltem a wiener schitzelt. Akkor még a főzés
nem volt a szerelmem. Fiatal voltam, a partra vágytam, és becsülettel bevallom
a bámulatos pincérlányok jobban érdekeltek mint a hátizsákból elővarázsolt
amerikai herkentyűk.
A
munka nehéz volt, a nyári szezonban szinte minden nap egyfolytában dolgoztunk.
Vendégeinktől nagyon sok elismerést kaptunk. Számos díszvendégünk is volt,
többek között a Gundel Étterem Aranysapkás Mesterszakácsa, Kalla Kálmán Úr!John
pár évet élt Magyarországon, és egy év után folyékonyan beszélte a nyelvet,
majd visszaköltözött San Joseba és házak eladásából él. Azt mondja, mindig
hogy nagyon hiányzik neki Magyarország, mivel itt nagyon szabadnak
érezte magát. Otthon a falubeliek pedig Őt emlegetik, na meg a varázslatos hátizsákját,
amiből a legendás sertésoldalasokat húzta elő.
Utoljára az idei Apáknapján láttuk
Őt. A vacsora amit készített újra maradandó élmény volt, többek között az articsóka
miatt. Kiderült, hogy John nagy mestere ennek is. Az articsókákat félbe
vágva, citromos-füszeres lében párolja, addig amíg puha nem lesz, majd a grillen
csodálatosra füstöli őket.
Hozzávalók:
BBQ Szósz:
2 kanál olaj
1fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kanál mustár
4 kanál barna cukor
1 dl sör
2 kanál worcestershire szósz
Chili por, cayenne bors, fekete bors, füstölt por
1 kanál étel ecet
1 liter ketchup
A kockázott hagymát és a kinyomott fokhagymát olajon megüvegesítjük. Hozzáadjuk a barnacukrot és a mustárt. Amikor a cukor elolvadt (kb 2-3 perc) beleöntjük a ketchupot a worcestershire szószt, az ecetet és hozzáadjuk a fűszereket. Elkeverjük és legalább 1 órán át lassú tüzön főzzük. A jó BBQ szóz enyhén csípős, édes és savanykás is egyben.
Oldalas:
Meg kell kérni a hentest hogy faragja le az oldalasról a zsíros részét.
Nekünk csak a a csontos soványrészére lesz szükségünk. Nyugodtan megvehetünk
egy egész (fél) oldalast, garantálom hogy el fog fogyni! A csont mentén
feldaraboljuk, úgy hogy minden darab két csontból álljon, majd fűszeres
lében, ( hagyma, füstölt por, só, egész bors) lassú tüzön addig főzzzuk amig
a hús leválik a csontról. Amikor kész, szószba
mártjuk és forró grillen megsütjük. A legendás oldalas renkívül porhanyós,
szinte elolvad a szájban! Köszönet John Maydecknek.
Jun. Séf László