Rólunk írták
A Bock Pincészetről és Bock József borászról megjelent cikkek, írások, interjúk, riportok gyűjteménye
Bock József lett a 2007-es esztendő Királyi Borásza
"V. Királyi Borász"
"Királyi Borász Gárda Tagság"
Címek
Az idei évben a "Királyi Borász" kitüntető címet Bock József villányi borász érdemelte ki 2002-es évjáratú Royal Cuvée barrique vörösborával, amely a zsűri által adott legmagasabb pontszámot kapta az értékelésben (4,73 pont). A nevezett borok közül az ő bora "passzolt" legjobban az adott ételhez, azaz 3. fogáshoz, melyhez a bort benevezte.
A borverseny díjazott borait a Magyar Borok Háza külön kiállítás keretében mutatja be a bemutatópincéjében. A "Királyi Borász" cím győztesét arany pecsétgyűrűvel és királyi borivó kupával jutalmazza a Királyi Szakácsok Nyomdokán Hagyományőrző Egyesület.
A kategória győztesek a "Királyi Borász Gárda" tagjai lettek:
Sajgó Krisztina a Tolcsva-Bor -tól és Varsányi Lajos a Varsányi Pincészettől.
A nyertesek lehetőséget kapnak a Nagyszakácsiban 2007. augusztus 2-4. között megrendezésre kerülő Királyi Szakácsok Nyomdokán programsorozat keretén belül, hogy boraikat az ételt készítő királyi szakáccsal együttműködve a Borudvarban a nagyközönségnek is bemutathassák "Egy királyi étel - egy királyi bor" rendszerben.
A borversenyt a Királyi Szakácsok Nyomdokán Hagyományőrző Egyesület és a Magyar Borok Háza rendezte ötödik alkalommal 2007. július 10-én Budapesten.
A versenyre a pincészetek öt kategóriában nevezhettek a legjobb gasztronómiai összhangra törekedve. A pontozás egy 5 pontos bírálati rendszeren alapult, melyben a borok és ételek harmóniáját vették figyelembe:
5 pont Kiváló, különleges, gasztronómiai élményt adó párosítás.
4 pont Jó, harmonikus, élvezetes.
3 pont Közepes, átlagos élményt nyújt.
2 pont Megfelelő, még elfogadható, nem diszharmonikus.
1 pont Nem megfelelő, diszharmonikus , élvezhetetlen.
0 pont Egymást kizáró párosítás.
A borokat a következő királyi étkekkel kóstolta össze a 7 tagú bírálóbizottság:
1. Főtt füstölt csülök-sódar hidegre préselve reszelt ecetes tormával, kapros turolddal töltött ugorkával, olívával
2. Csomboros káposztás lúdfi árpagyönggyel kemencében pirongatott cipóban kínálva
3. Fügeborban párolt borókás göngyölt szarvasczimer erdei vadgombakincsekkel, bíborkörtvéjjel, havasi cseresznyés mártalékkal, fenyőmagvas gesztenyés puffanccsal
4. Mathias Rex lángnyelvekkel csapdosott császárszalonnába burkolódzó szűzpecsenye kakukkfüves mártalékkal, zsályás zöldséges árpagyönggyel
5. Beatrix királynő kedvére töltött aranyalma mézes dióval, fügével, hecsedlivel, sült tikmony csókkal ékesítve
A Királyi étkekről Varga Károly mesterszakács gondoskodott mindenki nagy megelégedettségére.
Budapest, 2007. július 11.
Bock József
Forrás: BORBARÁT
www.borbarat.com
 Jó éve volt tavaly Bock Józsefnek. A Borbarát olvasóinak szavazata alapján 1997 legnépszerűbb pincészete a villányi borászé lett (lásd lapunk novemberi számát). Nem sokkal azután, hogy az eredmény megjelent lapunkban, a szakma is döntött: az Év Bortermelője címet az elmúlt esztendőben ugyancsak Bock József kapta meg.
Miért döntött úgy, hogy foglalkozni kezd a borral?
Gyártáselőkészítő és művezető voltam a Mezőgépnél. Nagyon szerettem azt csinálni, ám mellette foglalkoztam a szőlővel is. 1958 óta mint gyerek csináltam, mert apám abban az évben a Jammertalban visszavásárolt egy félhektárnyi családi birtokot, amit még a háború után elvettek. Így kezdődött a borászatunk. Apám vízügyi alkalmazott volt, így másodállásban művelte a szőlőt. Ez a kis terület nem volt elég a megélhetéshez, de mint fizetéskiegészítés jól jött.
Apám aztán 1981-ben meghalt, és át kellett vennem a fél hektár kezelését, amihez vásároltam még egy 800 négyszögöles területet. És mindemellett természetesen volt egy főfoglalkozásom, azon felül foglalkoztam még szaporítóanyaggal is. Mellékállás volt a szőlő, de apám halála után teljes elánnal kellett vele foglalkoznom: '83-tól abbahagytam a szaporítóanyag termelését. Így működött ez egészen 1990-ig. Közben azért mindig hozzávásároltunk kisebb területeket a birtokhoz.
Ekkor megérkezett a nagy lehetőség, a rendszerváltás. Bíztunk benne, hogy újra magán birtokok lesznek azok a területek, amelyek régebben is maszekok voltak. Tévedtünk: a két nagyüzem közül a Pannonvin egyáltalán nem jelölt ki területet a kárpótlásra, a téesz is csak nagyon keveset. Így szőlőterületeket a villányiak csak Nagyharsány- Kisharsány és Siklós vidékén tudtak privatizálni. Inkább az maradt, hogy nagyobb pénzért kisebb területeket vásároltak fel magánemberektől és egy kicsit privatizáltak is. Ma ott tartok, hogy az 1990-es 2,5 hektár után 15 hektárt mondhatok magaménak. Ebből nyolc hektár termő, kettő új telepítés, ötöt az elkövetkező időszakban szeretnék betelepíteni.
Említette, hogy a szőlő melléküzemág volt önnek. Így volt ez nemzedékek óta?
A szőlő nemzedékek óta melléküzemág. A család apai ágon sváb volt. A családot '45 után kitelepítették, az apám itt maradt. Amerikai fogságban volt: amíg az öreg szülők kimentek vagonban, apám visszajött Németországból. A kitelepítés azon múlott, hogy az 1939-es népszámlálásnál ki, mit írt be anyanyelvének: aki magyart, az magyar volt, aki németet, az német. Apám hazajött a fogságból, édesanyám első férje viszont nem. Régi baráti kapcsolatukból házasság lett.
Édesanyám Bóly volt, magyar nemesi családból származott, vagyis "y-"os Bóly. Elparasztosodott nemesi család. Nagyapámnak csak harminchektáros, tehát 45 holdas területe volt. De nekik is volt szőlőjük, tehát anyámék szüleinek, de tőlük is mindent elvettek. Úgy volt akkor, a háború után, hogy aki már földtulajdonnal rendelkezett, az középparaszt volt, és mind lenullázták. Nagyapámnak mindenét elvettek, aztán visszaadtak neki máshonnan három vagy négy holdat, vagy öt holdat, és azon aztán gazdálkodhatott. Egy évig vagy kettőig az sem volt neki. Nem az ősi birtokot kapta vissza.
Apám úgy kezdte újra az életet, hogy elment kubikolni. Aztán '58-ban lehetőség volt arra, hogy visszavegyük az ősi birtok egy kicsi részét, és akkor újrakezdtük. Mikor apai nagyapám megtudta, hogy ez a terület, tehát hogy jammertáli szőlő eladó... Most azt képzeljék el! Még most is borsódzik a hátam, mikor ezt mesélem. Mikor megtudta, hogy eladó, azt mondta: fiam, mindent adjál el, mindent az égvilágon, de azt a szőlőt vedd meg. Mert az egy olyan szőlő! Képzeljék el: '39-ben megkapta az apjától, és '46-ban elvették tőle. Hat évet birtokolhatta. Hat évet sem, mert a háború közbeszólt. Tudta, hogy mindig ott volt a legszebb bor. Mindig azért kapott a legtöbbet a kereskedőtől. A jó bor akkor is mindig elfogyott. És nagyon jó pénzekért...
Mennyit adtak ezek az emlékek a motorhoz, ami legbelül dolgozik?
Óriásit. Apám azt mondta, hogy ez a fiú csak egy slosszer (azaz gépész) lesz. Amikor azonban meghalt, akkor megfogadtam...
Én ezt a borászatot meg szőlészetet mindig is szerettem. Akkor, amikor fiatal voltam, húsz éves kong, nem nagyon érdekelt. Aztán 25 éves voltam, amikor megnősültem. Azt kell mondjam, hogy 25 éves koromtól, amikor már család jött, intenzíven foglalkoztam a szőlészettel. Azmás kérdés, hogy korábban otthon csak akkor mentem dolgozni a pincébe vagy a szőlőbe, amikor az apám hívott.
A kezdeteknél már árubor volt, ami a félhektárról jött?
Hogyne. Mi szakcsoportban voltunk, és a szakcsoport összegyűjtötte a borokat, amiket különleges minőségű borként később névre szólóan lepalackoztatta. Akkor volt olyan címkézett bor, amire rá volt írva, hogy ennek és ennek az embernek a pincéjéből származik. Ez csak Villányban volt. A villányi kékoportó akkor különleges minőségként jelent meg. Nem véletlen. hogy '80-81-ben a Villányi Kékoportóért nagyüzemi áron literenként 31 és 33 forintot fizetett a szakcsoport, miközben a Pannonvin 12 és 15 forint között vette át a bort. Ez így ment körülbelül 1987 -1988-ig. Ekkor aztán jöttek az ifjú titánok, vagy olyan emberek, mint Gere Attila és én, és azt mondtuk: nem adom én oda a boromat, hanem palackozom magam. Már '87-ben palackoztam bort úgy, hogy elvittem a Pannonvinhez, és megkértem őket, palackozzák le a borunkat. Bérmunkában megcsinálták, és amit felhasználtak, azt leszámlázták. Szóval így kezdődött.
Közben, mint ahogy meséltem, a Mezőgépnél voltam művezető és gyártáselőkészítő, ott lehetőségünk volt arra, hogy egyszerű töltőgépet csináljunk magunknak. Tiffán Ede hozott Steinzből egy kézitöltőt, azt másoltuk le.
Mikor jött a pillanat, amikor először jött valaki szembe, és fölkapta a fejét: maga az a híres Bock József?
Nem is emlékszem arra, hogy mióta veszek részt borversenyeken. Az apám '76-ban a soproni borversenyen nagydíjat kapott az oportójára. Szóval volt négy vagy három nagydíj ezen a nemzetközi borversenyen, de apám kapta ebből a régióból az összes bortermelő közül a nagydíjat. Általában aranyérem nélkül nem jött el borversenyről.
Olyan lökés volt nekem, amikor feküdt a halálos ágyán és láttam: nagyon bízik bennem! Ez nagyon lényeges. Nálunk akkor három gyerek volt. És azért sosem éltünk kimondottan jól. Mi örökké spóroltunk, hogy egyről a kettőre lépjünk, de mindig léptünk előre valamennyit. Jakafalváról jöttünk Villányba, ahol építettünk, aztán a szőlőterületet is növeltük. Az apámban mindig megvolt: egyik lépésről a másikra, mindig előre. De ezt csak tisztességesen. Azt mondta, hogy azt a bort csinálom meg, ami megtermett, és az olyan legyen. Azért pedig annyi pénzt kérek, amennyiért nekem megéri.
Nekem ma is olyan barátaim vannak, akik az ő barátai voltak, és azokat nem küldöm el, hanem ha jönnek húsz literért, adok nekik. Mert amikor nem kereste senki sem a bort, ők jöttek. Volt például egy gyulai konzervgyári igazgató, aki '91-91-ig küldte az öt- vagy tízliteres demizsont, hogy postafordultával okvetlen küldjem neki. És így működött, hogy mindig küldtem öt meg tíz liter bort.
Aztán mentek az évek, és lassacskán, 1990-1991-re, jókora területet vásároltunk 800 négyszögölenként. Ezekben az években sok osztrák jött, és jöttek hozzám pincelátogatásra. És akkor elmaradtak a fontos dolgok. Láttam, hogy jön a tavasz, és a cégnél, ahol dolgoztam, azt mondtam az igazgatómnak: el szeretnék menni. Annyi a maszek munka, akkora területem van már szőlőben! Végül is megegyeztünk.
Milyen borászati stílusokat tudna megkülönböztetni Villányban, és hová sorolná saját magát?
Az almasavbontás szerintem nagyon fontos tényező. Azonban öt gramm\liter alá a titrálható savat nem nagyon engedem lebontani. A testesebb, nehezebb boroknál általában öt körül megállok. A cabernet sauvignon és cabernet franc inkább 5,5 körül mozog. Hosszabb élettartamra nevelem ezeket a borokat. Azt szeretném, hogyha húsz év múlva megkóstolják a Bock cuvée-t, vagy valamelyik cuvée-met, akkor az nagy élvezetet adjon. Úgy gondolom, ha öt alatti savak vannak, akkor hamarabb megöregedhet, hamarabb érik az a bor.
Hallottam olyan véleményt, hogy a villányi nagyok közül maga a "legbarrique-osabb" terme/ő: Osztja ezt a nézetet?
Szeretem, ha érződik a vanília, érződik az a csokoládé íz. Általában ezért közép és közepesen erősen égetett hordókat használok. Kétszer használom minden további nélkül a hordókat, és a harmadik használat előtt újra elviszem, újra kikapartatom és újra égetem. Ezután még egyszer használom és kész. Akkor befejezte a pályafutását. Most is vannak már ilyen hordóim, amiket szeretnék eladni.
Gondolom nem tévedünk abban, hogy a legmagasabban értékelt bornak a Bock cuvée-t szánja?
Igen, én is úgy érzem, hogy az a legértékesebb. Amikor válogatom a hordókat, akkor azt teszem az első helyre. Amelyik a legszebb barrique hordóbor, az kerül abba a cuvée-be.
És a Royal cuvée-nek hol a helye?
A '95-ös Royal cuvée-ben van harmadik használatos hordó is. Tehát olyan, amelyikbe már harmadjára van bor. A '95-ös Royal azért érdekes, mert az pinot noirt tartalmaz, ami eleve érdekes tanninnal rendelkezik. Ezért ez egy izgalmasabb bor. Azt kell hogy mondjam, hogy a Royal még nincs azon az érettségi fokon, mint a Bock cuvée. Úgy gondolom, hogy a '95-ös Royal rövid ideig, hét hónapot volt barrique-olva, a '96-os évjáratot már minimum egyéves barrique-olás után fogom csak lepalackozni. Tehát a Royal is valahol ott lesz a Bock cuvée mögött.
Mi hívta életre ezt a Royal euvée-t?
Mi villányiak, régóta beszélünk arról, hogy nagyon kicsi a területünk. Ahhoz, hogy egy fajtával ki tudjunk lépni, mennyiség is kell. Az, hogy egy fajtából kijövök és van ötezer vagy nyolcezer palack, az nem elég. Úgy is van: merlot-ból csinálok pár cseppet, franc-ból csinálok pár cseppet. Csak azért, mert ezt elkezdtem, és van rá egy bizonyos vevőkör. Van egy kis pinot noirom, amit addig rozéban használtam. Már régóta vergődtem azon, hogy vörösbornak kellene elkészíteni. Megcsináltam vörösbornak, és kiderült, hogy megint lesz belőle 6-7 ezer palack. Hát akkor megint legyen egy fajtám?! És akkor ott lesz még a cabernet sauvignon: az megint egy másik fajta, megint kevés. Úgy döntöttem, hogy összeházasítom. Megmondom őszintén, hogy amikor összeházasítottam, és rá két hét múlva megkóstoltam... azt a betyárját! Nem az, amit én elvártam. Akkor tettem hozzá tulajdonképpen a franc-t és a merlot-t, és így valahogy már közelebb volt hozzám. Amikor lepalackoztam, nagyon nyers volt és dur. va. Több hónapos fekvés után, most kezd alakulni. Azt hiszem, hogy pár év múlva nagyon szép lesz.
Vagyis három bor lesz: oportó, Bock cuvée és Royal cuvée?
Igen. Ezekre koncentrálok.
Hogyan látja a Bock-borgazdaság jövőjét? Lesz-e utánpótlás?
Nagyon bízom ebben. Van egy 23 éves lányom és egy 17 éves fiam. Azt hiszem, hogy ezt a gazdaságot mind a két gyereknek át fogom adni, és át fogom tudni adni.
De ha az apjukra ütöttek, csak 25 éves korukban tudjuk meg, hogy mekkora kedvük van a szőlőhöz és a borászkodáshoz.
Lehet, hogy így van. Ma sem akarom, hogy ezt rákényszerítsem bármelyik gyerekre. A lányom a bölcsészkaron végzett német nemzetiségi szakon. Pillanatnyilag tanít. Nagyon szívesen jött volna már ide. De én úgy gondolom, hogy ismerje meg a világot. Csinálja először azt, amit ott kell tennie, és ne az apa szárnyai alatt kezdje el az életet. Azt hiszem, hogy később itt, az idegenforgalommal kapcsolatban, részt vehet a munkánkban. A gyerekben meg bízom, hogy idővel megérik, és át fogja venni a borászatot, szőlészetet. Pillanatnyilag a kedv még nem tombol a fiúban, de bennem sem volt. Úgy érzem viszont, hogy szeret a borról és a szőlőről beszélni. Néha fékezni is kell. Mert azért borkóstolót már szeret tartani. Azt megcsinálja. Nem azért mondom, nem iszik, de a bemutatót élvezi. Kimenni a szőlőbe kacsolni, azt kevésbé, de azt is csinálta már. Úgyhogy azt hiszem, van jövője. Én még azért hosszú távon akarok valamit csinálni. Nem akarom öt év múlva ezt a dolgot abbahagyni. Az biztos, hogy egy ember ezt a gazdaságot nem fogja tudni irányítani hosszú távon.
Egyetlen borász van, akit az egész ország becenevén szólít: Boxi. Miért alakult így?
Az az igazság, hogy én nagyon közvetlen ember vagyok, rendkívül közvetlen. Az embereimmel is közvetlen tudok lenni. Abban a pillanatban viszont, amikor nem úgy történnek dolgok, akkor én nagyon durva tudok lenni. Ráadásul nem is bánom meg. Nem vagyok olyan, aki utána megbánja. Mindig azt mondom: a pincében mindenki pótolható, csak én nem. Aztán lehet, hogy később már én is pótolható leszek, de ezt nem éreztetem.
BOCK BIRTOK A SZÁMOK TÜKRÉBEN
A Bock-pince 1990-ben összesen 5000 palack bort értékesített, 1989-es évjáratú kékoportót és kékfrankost. Egy évvel később ezer palackkal nőtt az értékesített mennyiség. A kínálat kiegészült a 1990-es rozéval, míg a kékoprtónál az 1989-es éyjáratot az 1990-es váltotta fel. A következő, 1992-es esztendő nagyságrendi növkedést hozott. Összesen 11 ezer palack hagyta el a pince kapuját Az1991-es évet a rosé és a kékoportó képvjselte, míg 1990-ből a kékfrankos mellett megjelent a cabernet sauvignon is. 1993 változatlanul hagyta a fajtakínálatot, mindössze az évjáratok léptek eggyel előre. Az eladott palackszám azonban több mint 30 százalékkal emelkedett, és megközelítette a 19 ezret.
Az eladások 1994-ben töretlenül növekedtek, az igazi változást azonban a választék gazdagodása okozta: immár kilenc féle bort kínáltak a cégnél. A több mint 27 ezer eladott palackból 10 ezerre rúgott az értékesített 1993-as kékoportó mennyisége. Ekkor került ki a pincéből először a Bock- és a Sommelier-cuvée - az 1991-es évjáratból.
Összesen 41 400 palackot adott el a Bock-pince 1995-ben. Lényeges változás a kínálatban és annak összetételében nem történt. 1996 ismét szinte nagyságrendi növekedést hozott: 79 ezer palackot értékesítettek. A kínálatból kiesett a merlot barrique, de megjelent az olaszrizling és chardonnay. A 92-es és 93-as Bock- illetve és Sommelier cuvée immár 10 ezer palackkal részesedett a forgalomból.
Tavaly ismét két borral bővült a pince kínálata: piacra került az 1995-ös Royal cuvée és a 96-os hárslevelű. A 93-as és 94-es évjáratból összesen 8000 palack Bock-cuvéet, és 7000 Royal-cuvéet adott el a pince.
Bock József"Az év bortermeloje, 1997"
Forás:www.corvinum.hu
Bock József "Az év bortermelője, 1997"
Bock József pincészete az egyik legnépszerűbb villányi családi pincészet, a borrajongók körében Bock Józsefet, mint a nagy "Villányi Ötök" egyik alappillérét tartják számon. A pincészet jelenleg több mint 20 hektáros területen végez szőlőművelést. Ültetvényeik Villányban a híres Jammertal, Nagyharsányban a Kopár, Fekete hegy, Somsic dulokben, valamint Kisharsány, és Nagytótfalu határában terülnek el. Saját ültetvényeire a 6000 tőke/ha tőkesűrűség jellemző.
Fajtaösszetételét tekintve Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Merlot, Kékoportó, Pinot noir Chardonnay és Hárslevelu fajtákat termesztenek
Az éves termelés mintegy 1500 hektoliter, ami 100 %-ban, palackozva kerül értékesítésre.
A Bock borok stílusa összetéveszthetetlen, bennük rejlik a gazda igényessége és szívélyes jókedélye.
A Corvinum Rt. által minden évben, november 11 - én megrendezésre kerülő "Szent Márton napi ünnep" elengedhetetlen bora Bock József új, friss Kékoportója, a Szent Márton bora!
|
Bock Pince Panzió Étterem 7773 Villány, Batthyány u. 15.
Fax: 00 36 72 592 010
E-mail:
Ez az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javascriptet.
Web: 
