Barta László, az Algyői Halászcsárda tulajdonosa gasztronómiával kapcso-latos előadásaiban a magyar ill. a nemzetközi gasztronómia történetével, érdekességeivel, jellegze-tességeivel foglalkozik. Az előadások megtekinthetőek videón, de írott formában is rendelkezésükre áll.
Tovább az Algyői Halászcsárda honlapjára!!!
Halászlé Futár
Eredeti, szegedi filézett ponty halászlére éhezett?
Lepje meg magát, családját, vendégeit igazi szegedi halászlével. Akár az ország egész területére házhoz szállítjuk különféle szegedi halászlé különlegességeinket. Részletekért hívja a 06-20/3333-257 -es telefonszámot, vagy látogassa meg honlapunkat: www.algyoihalaszcsarda.hu
Karácsonyi hagyományok, népszokások, receptek
Forrás: ÁLDD MEG URUNK ASZTALUNKAT (Szakál László)
Mi jut eszébe az embernek a karácsony szó hallatán.
Szeretet, család, ajándékok, hó, hideg
és persze evés, ivás. A karácsony Jézus
Krisztus születésének ünnepe, nem áll
egymagában a téli ünnepek között, egész
ünnepsor épül köré. Az ünnepkör
kezdete november végére, december elejére esik,
neve advent, mely az eljövetelt, az Úrra való várakozást
jelenti. Négy ünnepi vasárnap, s egyéb ünnepnapok,
szentek névnapjai tartoznak bele. Ilyenkor adventi koszorút
szoktak készíteni, amelyet négy szál gyertya
díszít. Ezeket egymás után a négy
adventi vasárnapon gyújtják meg.
Luca széke, Luca pogácsa
Különböző
népszokások is kapcsolódnak ehhez az ünnepi
szakaszhoz. Nálunk a legelterjedtebb hiedelmek egyike december
13-hoz, Luca napjához kapcsolódik. Ezen a napon elkezdenek
egy széket készíteni, amelyet karácson
előestéjére fejeznek be. Aki a templomban az
éjféli misén rááll, az meglátja
ki a boszorkány. A lányok szívesen jósolnak
Lucakor vajon ki lesz a jövendőbelijük. Kedves szokás
a Luca pogácsasütés.
A fenyőfa, a karácsonyfa
Évszázadokkal ezelőtt karácsony napján
életfát, termőágat vittek a szobákba,
amely az évről évre megújuló természet
mágikus jelképe volt, a XIX. században feltűnő
díszített fenyőfa ezt teljesen kiszorította,
jobban mondva helyettesítette. Csodálatosan közelíti
meg a fenyőfa témáját
egy mosoni népmonda. Amikor Krisztus Urunk a Földön
járt, gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Üldözői
elől menekülve egy sűrű lombú fa
alatt húzta meg magát, ez azonban odaszólt
neki:
állj odább, mert ha nálam találnak, engem
is elpusztítanak. Ezzel utasították el féltükben
a többi fák is. Az úrnak ellenségei már
a nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért.
Alig volt lombja, ezért ágai rejtették el
Jézust,
aki így meg is menekült. Az Úr megáldotta
a fenyőfát: soha ne hullasd el a leveledet. Te légy
a legdélcegebb és a legszívósabb minden
társad között, élj meg mindenütt.
Légy
az emberek öröme és emlékezetemre rajtad
gyújtsanak
karácsonyi gyertyát. Ez a mese, a valóság
azonban, hogy mindössze talán százötven
esztendőre
tehető a fenyőfa állítás karácsonyi
szokása hazánkban.
Karácsony böjtje
A karácsony böjtje, amely a hamvazószerda és
a nagypéntek mellett a legszigorúbb, de örömmel
vállalt böjti nap. Ilyenkor reggelire csupán kenyeret
és olajba áztatott savanyú káposztát
ettek a jó katolikusok. Mások csak kenyéren és
vízen böjtöltek. A böjti ebédre üres
bableves és mákos guba vagy mákos tészta
készült.
A karácsonyi ételek mágikus jelentősége
a néphitben
Szinte minden karácsonyi ételnek volt mágikus
jelentősége. A bab, a borsó, a mák a bőséget
biztosította, a fokhagyma védte az egészséget,
a rontás elhárítására diót
használtak, a méz az egész életet édessé
tette. Egyes vidékeken karácsonykor a kútba dobtak
egy almát, vízkeresztkor kihúzták és
a család közösen elfogyasztotta, hogy az új
esztendőben egészségesek legyenek.
A karácsonyi vacsora
Az ünnep fénypontja mindenütt a karácsonyi
lakoma. A falusi ház legjobban tisztelt bútordarabja
mindig is az asztal volt. Megteríteni csak ünnepeken szokták.
Karácsonykor piros terítő került az asztalra,
a piros az öröm színe. Az asztal alá szalmát
helyeztek el, a betlehemi jászolra emlékezve és
emlékeztetve. Karácsony nem múlhat el
és most hazabeszélek hal, halászlé
nélkül. Elmaradhatatlan a pulyka is, akár gesztenyével
töltve, vagy csak egyszerűen egészben sütve.
Sokan ilyenkorra időzítik a disznóvágást,
így aztán töltött káposzta, hurka-és
kolbászhegyek ékesítik az asztalt és terhelik
a gyomrot. A diós és mákos bejglivel már
csak a szemünket kenegetjük, mert csak az kívánja.
Szakál László a híres soltvadkerti vendéglős
ezt írja az ő családja karácsonyáról:
„A karácsonyi ünnepi ebéd. Hát az
valami fölséges volt. Orja leves savanyú szósszal,
szárma, csirkepaprikás, kacsasült, kalács,
rétes, amely mákkal, almával, túróval,
meggyel és sok más finomsággal volt töltve.”
Elmondhatjuk tehát, hogy a karácsony nem a diétáról
szól.
Amíg karácsonykor és más ünnepeken
a fő fogáshoz tartozott a pulyka vagy más szárnyas,
új évkor nem szabad baromfit enni, mert az hátrafelé
kapar, tehát az újévben lemaradást okoz.
Ezért ajánlatos ilyenkor a disznó, mert az az
orrával előre túr. Innen ered az új évi
malac fogyasztásának szokása, vagyis malacot
új évkor és nem szilveszterkor kell enni. Köszönöm
megtisztelő figyelmüket!
Kívánok Önöknek az új esztendőben
Bor, búzát, barackot,
Kurta farkú malacot,
Kocsijuknak kereket,
Hordójuknak feneket,
Hogy ihassunk eleget.
A jószágnak eleséget,
Takarékos feleséget,
Holtig tartó egészséget,
Az élőknek megmaradást,
A holtaknak feltámadást,
Adjon az Úr Isten!
(Karácsonyi recept)
Hozzávalók:
1 kg liszt, 1/2 kg margarin, 1 egész tojás, 4 púpozott
evõkanál porcukor, 3 dkg élesztõ cukros
tejben megfuttatva, só, 1-2 dl tejfel, hogy kellemesen puha
tésztát kapjunk. A töltelékhez: 1/2 kg
dió, 3/4 kg mák, velük egyenlõ súlyú cukor.
A cukrot kicsi vízzel (kb. 1/2-1 dl) felolvasztom, bele a
dió
ill. a mák. Ha sûrû, mehet bele még egy
kis víz, de nem baj, ha kemény a töltelék.
Ízesítésül: a dióshoz vaníliás
cukor, mazsola, fahéj, kakaó. A mákoshoz mazsola,
citromhéj, fahéj, õrölt szegfûszeg,
narancshéjlekvár.
A tésztát
5 részre osztjuk (kb. 33 dkg egy-egy gombóc). Nem
hagyjuk kelni, azonnal kinyújtjuk tepsi hosszúságú
téglalap formára (kb. 3-4 mm vastagra). Kb. 45 dkg
tölteléket teszünk bele, a tölteléket,
ha kemény, vizes kézzel simítjuk ki a téglalapon úgy,
hogy egy sáv tészta maradjon üresen és úgy
tekerjük fel, hogy az üres rész legyen a beigli
talpa. Enyhén vajazott tepsibe tesszük, tojással
megkenjük, kötõtûvel koppanásig átszurkáljuk.
Elõmelegített, közepes forróságú
sütõben sütjük világosra.
50dkg tengerihal-filé, 1 fej vöröshagyma,
2 sárgarépa, zellergumó, zellerzöld, 1
szál póré, 1 paradicsom, késhegynyi kurkuma,
2 db halászlékocka, só
Elkészítés:
Tegyük fel a hal és a zöldségek
felét és a paradicsomot főni annyi vízbe,
amennyi jól ellepi. Ízesítsük a halászlékockával,
kurkumával, sóval. Vágjuk a többi zöldséget
vékony csíkokra, a halhúst kockákra.
Félórás lassú forralás után
az alaplevet turmixoljuk vagy passzírozzuk át. A krémleveshez
adjuk hozzá
a zöldségcsíkokat és a halat, és
kis lángon, pár perc alatt főzzük össze.
Ízlés szerint világos vajas rántással
is sűríthetjük.
1 db konyhakész bébipulyka (kb. 5kg),
25 dkg zsír, 30 dkg bacon, 60 dkg sertésapróhús
pépesre darálva, 10 dkg vaj, 1 kg gesztenyemassza,
3 tojás, 3 zsemle tejbe áztatva - kinyomkodva, só,
fehér bors, szerecsendió
Elkészítés:
A pulyka hasüregét sóval bedörzsöljük,
állni hagyjuk, amíg a tölteléket elkészítjük.
Töltelék: keverőtálban a vajat a tojásokkal
habosra keverjük. Hozzáadjuk a pépes sertéshúst,
a gesztenyemasszát és a zsemléket. Sóval,
fehérborssal, szerecsendióval ízesítjük,
és jól összedolgozzuk. A besózott hasüregbe
betöltjük a tölteléket, egyenletesen eligazgatjuk,
majd erős cérnával összevarrjuk. A pulykát
kizsírozott tepsibe fektetjük, forró zsírral
megöntözzük, majd középmeleg sütőben
megsütjük. (Ahány kilós a pulyka annyi órát
számítsunk a sütésre.) Közben is gyakran
locsolgassuk a zsírjával. Köretként mazsolás
rizst, párolt almát, aszalt szilvát kínáljunk.
50-70 dkg halfilé (tengeri és édesvízi
hal is), 2-3 citrom, 2-3 babérlevél, só, fehérbors,
1 csomag zselatinpor vagy levél, 1 csokor kapor, 1 vöröshagyma
felkarikázva, leforrázva.
Elkészítés:
A halfilét 1-1,5 liter vízben babérlevéllel,
egy kettévágott citrommal és egy másik
kicsavart levével, sóval, fehér borssal ízesítve
feltesszük főni. A halfilét kiszedjük, a
hallét leszűrjük, felforraljuk, hozzáadjuk
a zselatint
és hűlni hagyjuk. A formába kevés kocsonyaalapot
öntünk, dermedni hagyjuk, elrendezzük benne a halhúst,
a kaporágacskákat, a hagymakarikákat, a citromszeleteket,
és felöntjük a többi kocsonyaalappal. Ügyeljünk
arra, hogy a kocsonya állaga mindig megfelelő legyen,
mert csak így lesz szép, amikor a formából
kiborítjuk a kész halkocsonyát.
A káposztáról vegyünk
le 4 levelet, a többit vágjuk finomra. A leveleket főzzük
3-4 percig forró, sós, vízben, majd mártsuk
hidegbe, és csöpögtessük le. A főzővízben
a darabolt káposztát főzzük 6 percig, majd
csöpögtessük le. Az olajban pirítsuk meg a
hagymát
és a fokhagymát, a szalonnát; adjuk hozzá
az édesköményt, a húslevest, és
forraljuk fel. Tegyük bele a főtt káposztát,
sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a vajat. A levelekkel
béleljünk ki négy tálkát úgy,
hogy túllógjanak a peremen. Töltsük meg a
csészéket a káposztás keverékkel,
szorosan hajtsuk rájuk a levélszéleket. A csészéket állítsuk
bele egy tepsi forró
vízbe, fedjük le a tepsit alufóliával, és
melegítsük át sütőben.
Karácsonykor a keresztény világ Jézus születését, a második isteni
személy földre szállását, biblikus szakkifejezéssel szólva "az Ige megtestesülését" ünnepli.
1. Az Ige először akkor született meg, amikor az Atyaisten egyetlen
szóban tökéletesen, "maradék nélkül" kifejezte önmagát, minden tudását,
akaratát, atyai szívének minden érzését belemondva ebbe a Szóba. Ennek
a Szónak a születése "az idő kezdete előtt", az időn kívül, az úgynevezett
örökkévalóságban történt.
Én az Ige születéséből akkor sejtek meg a legtöbbet, amikor sikerül
meglátogatnom idős édesanyámat, és ő azt mondja nekem, hogy "fiam".
Egyszerű, rövid, alig hallható szó, és mégis benne van egy egész ember,
egy asszonynak minden anyai érzelme, egy életen keresztül rám pazarolt
minden fáradsága. Soltész Rezsőnek egy régi dala jut eszembe: "Van
olyan szó, mely többet ér hosszúra nyújtott könyveknél: egyszerű, neked
szól, s tán a kérdésedre is válaszol."
Az ilyen csodálatos, magyarázkodásoktól mentes, mégis mázsás súlyú
szavaknak őstípusa az isteni Ige, aki az Atya ajkán született, és aki
annyira tökéletes, hogy már nem csak egy szó, hanem egy Személy, hiteles
képmása az Atyának: "Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól,
valóságos Isten a valóságos Istentől" - ahogy a nicea-konstantinápolyi
hitvallásban minden vasárnap imádkozzuk.
Mi általában sokat beszélünk, és mégis keveset mondunk. Néha nem tudjuk,
máskor nem is akarjuk őszintén és hitelesen kifejezni önmagunkat. A
tökéletes, százszázalékos önkifejezés eddig csak egyvalakinek sikerült:
őt úgy hívjuk, hogy Mennyei Atya, az egyetlen, mindent kifejező eleven
szót pedig Isten Igéjének vagy egyszerűen csak Igének nevezzük.
2. "És az Ige testté lett, és közöttünk élt" - mondja nekünk Szent
János evangélista (Jn 1,14). Itt már az Ige második születéséről van
szó. Ez már nem az időn kívül, hanem az időben történt, körülbelül kétezer
évvel ezelőtt, a térnek egy jól meghatározható pontján, a júdeai Betlehemben.
Számunkra ennek a születésnek a jelentősége is felmérhetetlen. Jézus,
a "megtestesült Ige", az Atya dicsőséges Egyszülöttje (Jn 1,14), az
emberré lett Isten átlépte az előkelő görög filozófusok által áthidalhatatlannak
vélt szakadékot Isten és az ember, az ég és a föld, a transzcendens
és az immanens között. Átjárhatóvá lett a teremtett és a teremtetlen
világ közt húzódó határ.
Karácsonykor meg szoktuk ajándékozni azokat, akiket szeretünk. Ez a
szokás eszünkbe juttatja az első karácsonyi ajándékot, amely nem egy
tárgy volt, hanem egy személy, az Atyaisten Egyszülött Fia. Az ő személyében
Isten maga jött el hozzánk, hogy - Izaiás jövendölése szerint - velünk
legyen (vö. Iz 7,14) - "velünk együtt húzza az igát" (Pázmány),
velünk dolgozzék, sírjon és örüljön, velünk szenvedjen, velünk és értünk
haljon meg a kereszten.
Isten Szent Fiának velünk léte nem csak egy időre, hanem örökre szól.
Amikor látszólag eltávozott közülünk, nem egy ajándéktárgyat, még csak
nem is egy általa írt könyvet vagy saját kezűleg faragott szobrot hagyott
itt emlékezetül, hanem önmagát a kenyér és a bor színe alatt az oltáriszentségben.
3. Karácsony arra tanít minket, hogy nekünk is önmagunk odaajándékozásával
kell szeretnünk egymást.
Szép dolog, ha üdvözleteket küldünk ismerőseinknek, jó dolog, ha ajándékokkal
kedveskedünk szeretteinknek. A képeslapok, a boltban vásárolt vagy házilag
készített ajándékok azonban nem helyettesíthetik a szívünket.
Szívünk odaajándékozása pedig azt kívánja, hogy imádkozzunk és vezekeljünk
a távol levőkért, illetve hogy személyesen segítsük és időnk feláldozásával,
személyes jelenlétünkkel támogassuk a közel levőket.
A mai ember szeretetmegnyilvánulásain erősen érződik az anyagelvűség,
a gyakorlati materialista felfogás, a fogyasztói szemlélet minden ártalma.
Nemcsak arra gondolok, hogy az emberi kapcsolatok eltárgyiasulnak, hogy
a barátság helyébe az érdekkapcsolatok lépnek, hanem arra is, hogy még
akik szeretik egymást, azok is ma már csak pénzben vagy pénzen megvásárolható
tárgyakban tudják kifejezni szeretetüket. Nem érnek rá együtt lenni
szeretteikkel, együtt imádkozni, kirándulni, játszani, beszélgetni egymással.
A mai, túlterhelt pedagógus ritkán ér rá, hogy - szigorúan vett szakmai
kötelezettségek teljesítésén túl - foglalkozzék növendékeivel, meghallgassa
őket és feleljen kérdéseikre. Pedig a fiatalok elsősorban nem is magabiztos,
előre gyártott feleleteket várnak, hanem megértést és szeretetet. Sok
szülő bőséges zsebpénzt ad inkább a gyermekeinek, mintsem hogy önmagát
ajándékozná nekik. Nincs ideje, fut a pénze után, pedig a pénz szeretet
nélkül nem boldogít. Akire pedig nincs időnk, azt nem szeretjük igazán.
Sajnos, nagyon sok esetben még a hitvestársaknak sincs idejük arra,
hogy őszintén és barátságosan elbeszélgessenek egymással, pedig nekik
aztán igazán tudniuk kellene, hogy "az idő, amelyet a rózsánkra fordítunk,
az teszi őt számunkra páratlanná, egyetlenné a világban" - tanít minket Antoine
de Saint-ExupéryA kis herceg című könyvében.
Szombathely főtere valamikor nem jelentett semmit számomra. Történt
azonban, hogy közel tíz éven át, misére menet, minden reggel itt találkoztam
azokkal a gimnazista fiatalokkal, akikkel különböző csoportokban sok
időt töltöttem el. A tér holt kövei a mai napig a velük való találkozások
eleven emlékét őrzik számomra. Ezért még ma is, valahányszor arra járok,
hangosabban dobog az én nagy műtéttel összedrótozott szívem. Még ha
önmagában nem is volna szép ez a tér, megszépítené és kedvessé tenné
az emlékezés. Karácsonykor azzal a Jézussal találkozunk, akinek volt
ideje ránk, mert szeretett minket. Volt ideje a tanítványokra, volt
ideje a tömegre, a betegekre és a gyászolókra, Máriára, Mártára, Lázárra
és a kánai örvendezőkre, sőt még Nikodémusra és a farizeusokra is.
A Jézussal való karácsonyi találkozás tanítson meg minket is a másokkal
való találkozás és együttlét értékére, hogy rátaláljunk a szeretet jó
ízére, karácsony igazi örömére.