A noszvaji Gazdaházban augusztus 27-én beavatnak mindenkit a szilvalekvár és az aszalt szilva készítés rejtelmeibe.
A nemesített gyümölcstermesztés a múlt században, a századelőn még nem volt számottevő, annál inkább jelentős volt a vadgyümölcsök gyűjtése. Vadalmát és vadkörtét szedtek a legtöbbet, zsákszámra terítették be a kemencébe, ill. egyes portákon külön erre a célra készített aszalók is voltak. Szinte a szilva volt az egyetlen nemesített gyümölcs, amiből kiadósabb mennyiséget termeltek. Noszvajon ezt is aszalták, vagy szilvalekvárt főztek a bercencei szilvából (4 üst szilvából lett kb. egy üst lekvár).

Noszvajt a környékbeliek susinkás falunak csúfolták, ez volt az aszalt gyümölcs ismert neve. A susinka kevés cukros vízzel összefőzve csemegének számított, még a karácsonyi asztalra is tették.

A szilvalekvár és az aszalt szilva ízletes és egészséges csemege, tartósítószer nélkül is éveken át őrzi minőségét, nem tartalmaz hozzáadott cukrot, s rendkívül jó hatást gyakorol az emésztésre.

Noszvajon kora ősszel még szinte minden háznál előkészítik az üstöket, faggatják a szilvát, s hagyományos vagy gépi kavarással főzik keményre a lekvárt.

Az augusztus utolsó szombatján megrendezett Noszvaji szilvanap alkalmával a gyümölcs feldolgozási módjainak bemutatása mellett folklór programok is szórakoztatják a látogatókat. A Gazdaház udvarán 6-8 csapat részvételével kerül bemutatásra a lekvár főzésének folyamata, mely 10-12 órán át is eltarthat. A vendégek bekapcsolódhatnak a lekvár kavargatásába, és természetesen kóstolhatnak is közben belőle. A Gazdaház kemencéiben szilvalekvárral töltött buktát készítenek a helyi falusi vendéglátók, melyet a belépéskor megvásárolt belépőjegy fejében lehet megkóstolni. Az udvaron helyi és környékbeli kézművesek kínálják áruikat, egyesek bemutatót is tartanak mesterségük fogásaiból. A vendégeket néptáncosok és népzenészek szórakoztatják.
Gyermekek részére kézműves foglalkozást is rendeznek.